Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

322 23. országos ülés 1906 július 9-én, hétfőn tiség!) Nagyon természetes, hogy nem olvaszthatja be, mert lehet, hogy a magyar népben, mint fajban vannak ilyen faji tulajdonságok, de önökben, a privilegizált osztály képviselőiben nincs meg a beolvasztó képesség. Mert önök akkor, mikor kezdené magát valaki jól érezni, mint uj magyar, mikor az a zsidó azt mondaná, hogy már szinmagyarrá vált, és mikor a szerb, román, tót azt mondaná, hogy : milyen jól érzem magam ebben az uj társaságban, akkor önök mindjárt az orra alá kenik, hogy büdös zsidó, büdös rácz, büdös oláh. (Derültség.) Hát igy nem lehet beolvasztási politikát csinálni. Majd ha felszabadulnak azok a nép milliók a magyarság közül is, akkor talán tudnak beolvasztást gyakorolni. Előfordul olyan kivételes eset, ismerem én is, nem kell, hogy más mondja, mint pl. itt van a mi igen t. miniszterelnök urunk, a ki sváb, német eredetű, de azért el van magyarosodva. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja él.) Somogyi Aladár: Maga meg magyar eredetű, de el van oláhosodva ! Vajda Sándor: Hiszen megtörténik, hogy természetes asszimiláczió utján, ilyen zseniális egyének is, mint Wekerle miniszterelnök, be lesznek olvasztva. De milyen ez az asszimiláczió, t. ház 1 Ez csak félmű, és ez az extrém, a mit a magyarság elérhet. Mert meglehet, hogy Wekerle miniszterelnök urat nyelvben és érzésben beolvasztotta, asszimilálta, de azért kétlem, hogy nem volna kétnyelvű, s én azt hiszem, hogy nagyon is jól tud németül. Egy hang (a középen) : Csak kétszínű ne legyen! Vajda Sándor: Az kell, hogy legyen, mint miniszterelnök ! (Derültség a, nemzetiségiek padjain.) De mit értek el egy ilyen egyéniséggel ? Azt, hogy őt asszimilálták, de nem reszorbeálták. Tessék csalt őt tekinteni, az összes kiváló germán faji tulajdonságoknak antropológiai típusát magán viseli. Egészen más ugyanis a reszorbczió, mint az asszimiláczió. Ha minket asszimilálnának is és nem reszorbeálnának, csak Írországi helyzetet teremtenek e hazában, s ez volna a legnagyobb siker, a mit elérhetnének. Ott vannak az irek és a velszek. Elmultak gyarló és kinteljes évszázadok e népek felett, és asszimilálva lettek, de nem rezorbeálva. És ime, ma, mikor ők elfelejtették nemzeti nyelvüket, feltámadt bennük a nemzeti öntudat, és régi egyházi könyveikből összeállították ismét ősi nyelvüket, taníttatják iskoláikban, és kezd megszületni már az uj ir meg az uj vélsz irodalom. Ezek a legeklatánsabb példái annak, hogy mily hatalma van a nemzeti ösztönnek. Az nem hal ki soha, öntudatlanul tovább él a lelkekben, a míg egyszer öntudatra ébred, és akkor azután utat tör magának, mert a nemzeti ösztön erősebb még az életösztönnél is. Hisz minden egyes egyén érzi az ő szivében, hogyha ő a nemzeti létét feladja, akkor a nagy nemzeti testen ejt csorbát, a mi sokkal nagyobb kár, mintha az ő egyéni, riizológiai léte tönkremegy, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) És ha ez a lélek áthatja a miniók szivét, hogyha ez az ösztön öntudatra ébred, nincs az az erő és az a hatalom e világon, a mely le tudná ezt törni és le tudná győzni. (Élénk helyeslés a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! mekünk a nemzeti sovinizmus terén — mert mi nemzeti soviniszták vagyunk — a legkitűnőbb mestereink vannak : azok a magyarok. Hol a kerek világon lehetne találni jobb soviniszta mestereket, mint a magyarokat ? Egy hang (balfelől): A németek! Vajda Sándor: Az egészen más, az hódit az ő erejével, de nem erőszakkal, önök azonban minket másképen neveltek sovinisztákká, Ha én beviszem a gyermekemet az iskolába, az első nap meghallja kollégáitól, hogy : oláh, — én is átestem rajta . . . Somogyi Aladár: Azért lett oláh! Elnök ." Somogyi képviselő urat kérem, hogy ne zavarja a szónokot. Vajda Sándor: Másnap, ha az a tanító észreveszi, hogy az én gyermekem -— mint minden gyermek — szamárságot követ el, a mikor ezért fülöncsipi, vagy a hajánál megfogja, azt mondja neki-: Nikoláj, tehát már kezd vele nikolájoskodni, kezdi őt oláhozni, kezdi lenézni. . . Farkasházy Zsigmond : Rosszul teszi! Éber Antal: Helytelen is ! Ez nagyon helytelen, az igaz ! Vajda Sándor: . . . és abban a gyermekben olyan érzéseket szül, a melyeket olyan szépen karakterizál a nagy Széchenyi István — és ezek benmaradnak szivében holtáig! Meglehet, hogy én, mint komoly politikus, (Derültség.) fel sem veszem. Nem reflektálok rá, hogy önök elismerjék, én csak a magam önérzetével számolok. Mint komoly politikus nézve a dolgokat, nincs egy nemzet és egy nemzetiség ellen sem utálat, vagy gyűlölet a szivemben, és természetes, hogy nagyon is belátom, hogy nekünk szükségünk van az egyetértésre. De mikor aztán találkozik egyik vagy másik magyar, a kivel eldiskurálgatunk és megértjük egymást, és elalszik bennem a múlt emléke, az a gyermekkori emlék, akkor odajön egy másik és csak haüom, hogy sugdossa : oláh, erre ismét feltámad bennem a régi érzés, így nevelik önök a fiatalságunkat, igy csinálnak önök a románból, tótból, németből, szerbből sovinisztát. Az önök iskolája az az agitátor, az önök iskolamesterei azok, és a mit ezek nem fejeztek be, jön azután a magasabb iskola, az egyetem, jön azután az élet, a hol az ember utonutfélen látja és megérzi, hogy mivel nemzetiségi, azért kell hogy a legjogosabb érzést is elfojtsa magában, mert igen gyenge, hogy azt ki tudja erőszakolni, habár a törvény neki arra jogot ad. Nagy György: Ez nem áll. Vajda Sándor: Ott vannak a szászok. Látjuk, hogy minden kormánypártban benne vannak. (Derültség.) Köztük nagyon kevés a nemzeti soviniszta. Miért ? Mert ők olyan privilegizált helyzetben vannak, hogy saját gimnáziumaikban nevelkedhetnek, azután elmennek pro forma