Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-23
23. országos ülés íí a magyar egyetemekre, vagy kimennek Németországba, európai kultúrát importálni. Ez utóbbiaknak nincsen alkalmuk ilyen érintkezésre, nem is tapasztalhatják tehát a magyar sovinizmust is igy ezek az iskolák nem is csinálnak belőlük soha román sovinisztákat. Nem, mintha nem volnának soviniszták, mert van közöttük is ilyen, de ezek azok, a kik magyar gimnáziumba jártak vagy magyar iskolát végeztek. Van nekünk románoknak egy gimnáziumunk, a melyet szeretnének tőlünk, mint a tótoktól, elvenni. Ám vegyék el, ha tudják, ha van erejük hozzá, ha lehetséges, de ne gondolják, hogy ezzel valami nagy baj esik, mert csak még jobban meg fog e miatt nőni a román sovinizmus. A gyenge soviniszták, t. ház, a román gimnáziumból kerülnek ki. Ezek csak teoretikus soviniszták. Ők azokat a bajokat, a melyeket én felsoroltam, csak hirből ismerik és azt mondják, hogy talán nincs is igy a dolog, azért beszéltek igy, mert bajotok volt talán egy magyar tanárral, vagy összevesztetek egy gyerekkel egy magyar vidéken. Ök nem ismerik a magyart máskép, mint csak híréből és ezért örök időkre csak langyos román politikusok, langyos soviniszták fognak maradni, mert csak teóriából cselekszenek és mert szégyenlik, hogy nem olyan radikális románok, mint a többiek. Előfordul azonban, hogy a brassói vagy balázsfalvi fiatal ember is felkerül a kolozsvári vagy a budapesti egyetemre, ott azután megtalálja a maga mesterét a sovinizmusban. Előáll egy egyetemi tanár, a ki őt erősen megczibálja .... Nagy György: Szégyen ilyesmit mondani, ez hazugság! (Zaj.) Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaival zavarni, különben kénytelen leszek vele szemben a házszabályokat alkalmazni. Vajda Sándor: Tessék megczáfolni, ha hazugság! Nagy György: Én is vizsgáztam oláh iskolában ! (Zaj.) Elnök : Nagy György képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy szíveskedjék a szónokot csendben meghallgatni. Vajda Sándor: Volt eset rá, hogy a brassói vagy balázsfalvi intézetből kikerült fiatal emberek Bécsbe mentek egyetemre és visszakerülve, nem is volt fogalmuk a román sovinizmusról; csak a mióta a magyar egyetemekre járnak ifjaink, ezekből és a magyar gimnáziumokból kerülnek ki a soviniszta románok. Mondottam, hogy asszimiláló képessége a magyarnak nincsen. 1897-től 1900-ig 261 helységet nyertek a magyarok és 456 községet veszítettek az országban, tehát 195 helyiség a veszteség. Ez azt jelenti, ha tovább tanulmányozzuk a dolgokat, hogy körülbelül 100-at a románok és tótok hódítottak el, 52-őt a németek, a többit a szerbek és más nemzetiségek. Ezek a statisztikai adatok elég bizonyítékot szolgálatnak arra. hogy a magyar fajnak nincsen 6 Julius 9-én, hétfőn. 323 beolvasztó képessége. De itt van, t. ház, Budapest fővárosának a példája. Budapesten még ma is 62.000 olyan egyén van, a ki egyáltalában nem tud magyarul, Beksics Gusztáv statisztikai adata alapján. S ez az ország fővárosa. (Zaj a baloldalon.) És ha Budapesten sétálok és körülnézek, nem is beszélve a német feliratokról, mert hiszen a zsidók magyarok, legalább azoknak tekintem én is őket, mert annak tekintik ők is magukat. . . . Egy hang : Oláh zsidó van ! Vajda Sándor : Nincsen ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor : Ha elmegyek sétálni, mindenütt hallom németül beszélni ezt a f íj magyarságot az ország fővárosában. Ha kinyitom az ablakot a szállóban — hogy meneküljek a czigányzenétől, (Derültség és felkiáltások ; Hol lakik ?) hogy gondolkozhassam egy kicsit — hallom az átellenben eső házban a Gotterhalte hangjait. (Zaj. Felkiáltások : Hol ?) És ez Budapesten történik meg. Mikor tehát az ország fővárosa távol áll attól, hogy megmagyarosodott volna, hát akkor hogy képzelik önök, hogy Fogarasmegyét, Árvamegyei meg fogják magyarosítani ? (Zaj.) Aztán, ha volna a magyarságban más tulajdonság, minő például a kultúrai, a gazdasági, szocziális fölény, akkor még lehetne várni, hogy eredményre vezet ez a politika. De kultúrai fölénye nincs a magyarságnak. (Zaj és ellentmondások.) Magyar irodalommal is be fogom tudni ezt bizonyítani. Nekünk románoknak van olyan irodalmunk, a mely versenyezhet a magyar irodalommal. (Zaj és ellentmondások. Felkiáltások : Folyton becsmérel minket.) Az irodalom összes terein birunk oly nívóval, a minővel a magyarság dicsekedhetik. (Ellentmondások és felkiáltások : Hát Arany, Petófi\) Elnök: Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Nagy György: Ez nagyzási hóbort. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Nagy György képviselő urat pedig ezen közbeszólásáért rendreutasítom. (Zaj.) Vajda Sándor: A tótoknak rendelkezésükre áll a tót irodalmon kivül az egész cseh irodalom és nemsokára rendelkezésükre fog állni az orosz irodalom is. A tót nyelv és a cseh nyelv között oly csekély a különbség, hogy bátran olvashatják egymás iróit. Arany Jánosra és Petőfire méltóztattak hivatkozni. Mi is igen jól ismerjük ezeket, nemcsak azt, a mit az iskolában tanultunk, hogy : »Hadnagy uram, hadnagy uram !«, hanem ismerjük az egészet. (Felkiáltások : Hisz azt Gyulay irta l) Ismerjük azt is, hogy »Nem hallottátok Dózsa György hirét ?« meg hogy »Romlásnak indult hajdan erős magyar*. Ismerjük az egész magyar irodalmat. (Zaj. Elnök csenget.) De ezeknek daczára az a tót gyerek, vagy az a tót fiatal ember olvashatja eredetiben Vrhlicky-t vagy Machart, vagy Svatopluk Cech verseit, a melyekhez képest már 41*
