Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

23. országos ülés 19( minőségünkben a legnagyobb panaszunk. A legnagyobb panaszunk azért, mert hogyha már itt vagyunk, hogyha már itt előadjuk sérelmeinket, hogyha mi a nép, a mi választóink megbízottai vagyunk, akkor meg van adva a jogunk nekünk, mint képviselőknek, hogy bármi alapon párttá szervezkedjünk. Vlád Aurél: Mi elvek alapján szervezkedtünk! Ez elfogadott dolog. (EllenmondásoJc balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Hogyha mi ebben a házban nem nemzetiségi alapon szervezkednénk, a mely alap talán csak törvényes, — hiszen azért van ebben az országban még nemzetiségi törvény is, — hogyha nem is léteznének nemzetiségek ebben az országban, a mit önök csak a papíron tagadnak le, mert a tények azt bizonyítják, hogy itt vannak nemzetiségek, sőt többségben vannak a magyar faj felett . . . (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Somogyi Aladár: Csak igazat mondjon! Vajda Sándor: .... a hivatalos statisztika szerint így van. Hát mondom, akkor is jogunk volna mint nemzetiségi pártnak szervezkedni, ha nem volnának itt milliónyi nemzetiségek, hanem csak néptöredékek. Sőt, t. képviselőház, a parlamenti szokás szerint, a mely az egész czivilizált világon érvényben van, jogunk volna nekünk még anarchista alapon is pártot alakítani, nemhogy nemzetiségi alapon. Somogyi Aladár: Hohó ! Elnök: Somogyi képviselő urat ismételten felkérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Vajda Sándor: Annál furcsább volt, t. ház, a mikor az ország miniszterelnöke felállott és kijelentette a ház szine előtt, hogy ő azért nem ismer el bennünket pártnak, mert nem ismeri programmunkat. Nagyon sajnos, hogy Magyarország miniszterelnöke nem ismeri a nemzetiségek programmját, és ez a mellett bizonyít, hogy bizony az igen t. miniszterelnök ur még liberális korában sem igen foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert akkor igenis már akkor megismerhette volna. Ajánlom, hogy legyen olyan szives és bízza meg gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy most, a mikor Londonba fog utazni az interparlamentáris konferencziára, kérdezze meg próbakéj) a spanyol, chilei, vagy japán képviselőket, a kik a kongresszuson részt vesznek, a nemzetközi {politikusokat, hogy tulajdonképen a mi édes Magyarországunkban mi is annak a nemzetiségi pártnak a programmja ? (Éljenzés és taps a nemzetiségiek padjain.) És fogadni merek akármibe, a mibe az urak akarnak, nem lesz olyan ázsiai, afrikai, amerikai vagy ausztráliai, nemhogy európai képviselő és polititikus azon a konferenczián, a ki a mi programmunkat ne ismerné. A hogy mi ismerjük a legapróbb népecskéknek politikai törekvéseit és programmját, ugy ismerik azok is a mi programmj ainkat. Ugy látszik tehát, hogy az ismeretes az egész világon, csak minisztereink előtt nem. } július 9-én, hétfőn. 319 Hodzsa Milán: Struccpolitika! Vajda Sándor: Persze kényelmesebb, hog}^ mint miniszter egy kérdés felett átsikoljak és azt mondjam, nem ismerem a programmjukat, semmint l)e merje ismerni a valót és merészkedjék az egész téves soviniszta irány ellen fellépni és a mi pártunkra állani. (Helyeslés a középen.) Hát t. ház,, a mi programmjaink régi keletűek, (Halljuk ! Halljuk .') A mi román programmunkat illeti, ezt szépen fejezte ki egy erdélyi költőnk és ha önök nem ismerik programmunkat, ez a mellett bizonyít, hogy nem ismerik a mi litteraturánkat sem, nem ismerik közművelődési dolgainkat sem, mert akkor ismernék ezt a verset, amelyet szeretett és nagytehetségű költőnk, Octavian Goga, kinek több verse magyarra is le van forditva, irt: »Avem un vis neimplinit Copil al suferintei De dórul lui ne-au — reposat Si mosii si parintii.>> (Felkiáltások : Magyarul I) Ez, t. ház, a románság programmja. A szabadság vágya, az egyenjogúság kiküzdése ebben az országban : ez a mi programmunk. A mi nemzetiségi törekvéseink egykorúak, sőt régebbiek a magyar nemzetiségi törekvéseknél. (Ellenmondás.) Látom, hogy az urak ezt nem tudják. Már a XVIII. században lépett fel a mi nagy püspökünk olyan politikai követelésekkel, a melyek magukon viselik a nemzeti jelleget. Hogyan született meg a nemzetiségi kérdés Magyarországon és hogyan nálunk, erdélyi románoknál ? Megszületett ugy, hogy Erdélyben a magyar feudalizmus elnyomta a románságot. Somogyi Aladár: Ez már megint nem igaz! Elnök (csenget) : Somogyi képviselő urat rendreutasítom. Vlád Aurél: Hiszen Vajda is magyar nemes. Egy hang : Magyar renegát! Vajda Sándor : Majd bebizonyítom, hogy nem. Akkor annak idején Erdélyben olyan törvényeket hoztak, a melyeket ma már szegyei a parlament minden tagja. Annak idején nem szegyeitek, olyan volt a kor. Benne volt az A]>probáták és Kompilátákban, hogy az oláh jjapok ne afuriszáljanak. Akkor nem volt arra más szó. Féltek az oláh jjapok átkától. Hasonló ez ahhoz, a mit önök most folyton közbekiáltanak, hogy : az oláh jjapok izgatnak. A mi papjaink mindig öntudatos románok voltak, de az izgatásra ép oly kevéssé volt szükség régen, mint most, mert arról gondoskodott a régi rendszer és gondoskodik az uj rendszer. Ellenkezőleg, a mi papjainknak az a helyzete, hogy csillapitaniok kell azt az izgalmat, a melyet a közigazgatási hatóságok keltenek. Az a nép nem tud ám olyan különbséget tenni, mint mi. Mi tudjuk, hogy a mi harczunk nem a magyar nép ellen folyik. Rám például magyarok is szavaztak. A mi harczunk folyik a magyar osztálykormányzati rendszer és a magyar oligarcha-rendszer ellen.