Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-22
22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 291 hogy nyelve ellen izgassanak és azt hirdessék nyütan, hogy ezt az államnyelvet tanulni nem kell, nem szükséges. (Felkiáltások a nemzetiségiek között: Felesleges ! Zaj.) önök panaszkodnak erőszakosságról ? önök mondják, hogy a magyar nemzet erőszakos, mikor önök itt e parlamentben hirdethetik, hogy önöknek nem kell a magyar nyelv, hogy azt ne tanitsák ? (Felkiáltások a nemzetiségiek között : Nem is kell ! Felesleges I) Soha állam nem létezett, mely a nemzetiségeknek annyi szabadságot adott volna, a mennyit ad a magyar állam ! (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Felkiáltások a nemzetiségiek között: Ez régi frázis! Zaj.) Ez az ország a magyarok által lett meghódítva s igaz, hogy akkor más nyelvű lakosai is voltak ennek az országnak. A magyarok azonban nem éltek a hódító jogával, mert ha éltek volna ezzel a joggal, akkor önök már csak magyarul beszélnének, (ügy van! Ugy van ! a baloldalon. Zaj a nemzetiségiek között.) Még csak egyet, t. képviselőház ! Figyelmeztetem a nemzetiségi képviselőket arra, hogy ők nem ugy mutatják magukat, mintha az általános választójognak őszinte hivei volnának. (Zaj a nemzetiségiek között.) Tessék csak meghallgatni ! Legalább ez a magatartás nem azt igazolja, és ezen magatartásuk egy érv a mellett, hogy az általános választójog keresztülvitelénél önökre való tekintetből bizonyos óvatossággal járjunk el. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon. Felkiáltások a nemzetiségiek között: Tudjuk! Tudjuk!) önök itteni eljárásukkal a legjobb segédcsapatai a feudális konzervatív arisztokráeziának. (Mozgás. Zaj. Felkiáltások: Olyan arisztokráczia, nincs!) Méltóztassék most megengedni, hogy röviden rátérjek arra és örömmel jelezzem azt, hogy immár az általános választójog megvalósulásának küszöbén állunk. Förster Ottó : S onnan visszafordulunk ! (Derültség. Mozgás.) Baloghy Ernő: A negyedik rendnek dolgát, a negyedik rendnek ügyét is rendeznünk kell, mint a hogy rendeztük már a harmadik rendnek helyzetét. (Halljnk I Halljuk !) En nem félek a szocziálistáktól és. meg is mondom, miért nem. (Halljuk !) Nem félek, mert mi most még a szocziálizmus irányzatának csak bizonyos utópisztikus, u. n. internaczionális fokán vagyunk. Ezen a fokon a többi nemzetek már tul vannak. Azokban már differencziálódott ez a dolog és a német, a franczia szoczálista munkás ép olyan jó német vagy franczia hazafi, mint a többi polgárok. (Igaz ! Ugy van !) Ha mi is tul leszünk ezen a krízisen, munkásosztályunkra ép olyan biztosan számithatunk, (Felkiáltások a baloldalon : A magyar munkásokra !) ... a magyar munkásokra, a parlament és a haza védelmében, mint e haza többi polgáraira. T. ház ! örömmel látom azt is, hogy a munkáskérdés megoldására vonatkozólag felhívás foglaltatik ugy a trónbeszédben, mint a feliratban. Erre vonatkozólag legyen szabad csak azt megjegyeznem, hogy én ezt a kérdést a munkások érdekeinek figyelembe vétele alapján tartom megoldandónak. Az az elmélet, a melyet Marx hirdetett, nem üres elmélet. Marx azt mondotta, hogy annak az értéktöbbletnek egy részét, a mely a munkások keze munkájából áll elő, nekik t. i. munkásoknak kell juttatni, ha más formában nem is, hát a létminimum biztosításának formájában. (Helyeslés.) Félkiáltások a középen : Bravó ! Ez egészen szocziálista beszéd ! Mozgás.) Mondanom sem kell, t. ház, hogy a legmelegebb és legőszintébb barátja vagyok a horvát és magyar testvériségnek, és meg vagyok róla győződve, hogyha Horvátországban végleg eltűnik a nagyhorvát ábránd, a mint talán már tűnőiéiben van, akkor kéz a kézben fogunk hazánk boldogulása terén előre menni, vállvetve, közös erővel, közös törekvésekkel, és akkor, ha a helyzet így áll, és minden habozás, minden fentartás nélkül merem kimondani, hogy Horvátország legyen teljesen a horvátoké, fejlődjék teljesen horvát nemzeti irányban, feltéve, hogy az állami közösség a mely Magyarország és Horvátország között van, nem érintetik, és a két nemzet, a két ország, szeretettel küzd közös czélokért, ha kell, közös ellenség ellen. Egy hang (a középen) : Hát a szerbek ? Baloghy Ernő: Bocsánatot kérek, erre már nincs időm. (Derültség.) Majd máskor. Ezek után, t. ház, befejezem beszédemet, és e befejező részben a következőket vagyok bátor kijelenteni. Talán azt kérdezhetnék tőlem, hogy ha annyi aggályom van a felirati javaslattal szemben, ha ebbe befoglalva szeretném látni a multat, a jelent, a jövőt, a nemzeti vágyakat, ha ennyire hiányosnak látom, ennyire színtelennek, miért fogadom el ? Megmondom indokát. En az élet minden viszonyaiban, tehát a politikában is ismerek oly helyzetet, a hol a tekintély elvét el kell fogadni. (Helyeslés.) Nem akarok jobb hazafi lenni, mint gr. Apponyi Albert (Éljenzés.) gr. Andrássy Gyula (Éljenzés.) és Kossuth Ferencz (Éljenzés.), kiknek nevéhez a magyar nép nemzeti érzésének egész világa fűződik, én bízom bennük és nem bírálgatok, meghajlok az ő politikai véleményük előtt, és elfogadom a felirati javaslatot abban a reményben, hogy ezek a vezérek még hatványozott mértékben ugy éreznek, mint én, minden tettükkel, cselekedetükkel ezt az országot a nemzeti fejlődés terére fogják vinni, és ha a pillanat elérkezik, a nemzeti kívánalmak kivívásánál ők fogják ismét az első szerepet játszani. (Éljenzés.) A magyar nemzeti kívánságokért vivott csata rdég nincs eldöntve, de valamint az orosz-japán háborúban sokat jelentett az, hogy a japánok elfoglalták a százhárom méteres dombot . . . HÓdy Gyula: Kétszázhárom méteres! (Zajos derültség.) Baloghy Ernő: Bocsánatot kérek, százhárom. Egyikünk sem volt ott. (Derültség.) Ugy látom 37*
