Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

290 őá. országos ütés 1906 Julius 7-én, szombaton. hiszen ez is megvan — rendelkezni ? Ez, t. ház. egy gondnokság alá helyezett megye, még pedig talán azért, hogyha majd egyszer kenyértörésre kerül a sor, ne legyen a kezében anyagi eszköz, a melylyel rendelkezhessék, a melylyel meggátolhassa az alkotmányellenes támadásokat. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Azt felelik nekem talán erre, hogy abban a törvényben benfoglaltatik, hogy az alispán és egyáltalán a törvényhatóság a pénzekkel rendelkezik, csak nincs a zsebében a pénz. Hát, t. ház, már az is nagy baj, hogy nincs a zsebében a pénz, de az még nagyobb baj, hogy az alispánnak és a törvényhatóságnak ezen jogát a vármegye mellé rendelt állami számvevőség bármely pillanatban megakaszthatja, ugy hogy ha kenyértörésre kerül a sor, a vármegye erőtlenül, pénz nélkül áll. Ez a kérdésnek politikai része. A mi a technikai részét illeti, beszélhetnék róla, de nincs itt annak ideje, hogy e tárgynál hosszasabban időzzem. Az azonban kétségtelen, hogy azt a czélt, melynek érdekében ezt a törvényt jóhiszemüleg hozták, hogy t. i. gyorsabb, szabályszerűbb és egyszerűbb legyen a kezelés, nem érték el, mert ellenkezőleg a legnagyobb zűrzavart okozták. T. képviselőház! A másik épen olyan súlyos kijelentése a trónbeszédnek és a feliratnak az, a mikor azt mondja, hogy a közigazgatási biróság hatásköre kiterjesztendő. Teljesen helyes; és én itt ismét azt mondom, a mit mondottam az Önkormányzati jog tekintetében a király által mondottakra, hogy miután már a király rámutat erre, miért nem tudjuk mi egy kissé tovább fűzni ezt az ideát 1 Kétségtelen, t. ház, hogy a minisztérium rendelet-kiadási joga egyike a legfontosabb, a legnevezetesebb és a legnehezebb kérdéseknek, de az egyszer bizonyos, hogy jogállamban abszolút miniszteri rendelkezési jog nem képzelhető. Jogállamban miniszteri rendeletek jogosságának és törvényességének felülbirálására okvetlenül kell birói fórumnak lenni. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy vannak helyzetek, államrezonok, államszükségletek, a mikor a miniszteri rendelet előtt fejet kell hajtanunk, mert veszély van, tehát az azonnal végrehajtandó. Nem is azt mondtam én, hogy minden miniszteri rendelet biráltassék felül a bíróságok által, hanem czélozok arra, hogy legalább azon rendeletek, a melyek a megyék alkotmány-biztosítéki jogaira vonatkoznak, a melyek a megyéknek alkotmány védő jogait érintik, ne legyenek végrehajthatók mindaddig, a mig azokat független biróság törvényeseknek el nem ismeri. Ha a helyzet ilyen lett volna, ha már lett volna e tekintetben törvényes intézkedésünk, akkor az a tisztelt ur, a ki magát belügyminiszternek nevezte, nem dönthette volna el maga az önkéntes adófizetés törvényességének vagy törvénytelenségének kérdését, hanem eldöntötte volna azt egy pártatlan biróság, a melynek döntése olyan erkölcsi erőt jelentett volna a nemzetre nézve, s így talán még többet érhettünk volna el. T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy még két gondolatra mutassak rá, a melyek szeretném, ha a feliratban benfoglaltatnának. Az egyik súlyos és nagy gondolat az, hogy a király uralkodik, de nem kormányoz. Tegyük kezünket a szivünkre és be fogjuk látni azt, hogy bizony nálunk ugy állott a helyzet, hogy nemcsak uralkodásról, hanem kormányzásról is volt szó, (Ugy van I balfelől.) a mely az egészséges parlamenti élet megölője. Azonkívül szerettem volna a feliratban azt a gondolatot is kifejezésre juttatva látni, hogy rossz tanácsadók, gonosz emberek soha többé a hatalom birtokába ne juthassanak. Mert, t. ház, ez a mi átkunk, és már b. Wesselényi Miklós is megírta gyönyörű szépen, hogy rossz fejedelem nincs; roszszá az emberek által és között tétetik. Méltóztassék most megengedni, hogy röviden kitérjek azokra, a miket a túloldalon ülő t. képviselő urak, a kik magukat nemzetiségi pártiaknak nevezik, hangoztatnak. (Halljuk! balfelől.) Azt panaszolják a t. képviselő urak, hogy a trónbeszéd nem tesz említést a nemzetiségi kérdésről és annak mikénti megoldásáról, igy tehát nem tesz erről említést a felirat sem. Erre az a megjegyzésem, t. képviselőtársaim, hogy ha ez a trónbeszéd említést tenne és ha igy ez a felirat is említést tenne arról, akkor bizonyosan nem azt mondaná, hogy az a baj, hogy a magyar nyelvet az önök iskoláiban tanítják, hanem azt mondaná bajnak, hogy nem tanítják. (Ugy van! balfdől.) Mert, nézetem szerint, a nemzetiségi kérdés megoldása a következőkben foglalható össze. (Halljuk ! balfdől.) Ha önök a magyar nemzeti állam organizmusába fentartás nélkül és feltétlenül beleilleszkednek, akkor rendben van a dolog ; ezen kereten, ezen határon belül azután önök kultúrájukkal, nyelvükkel szabadon élhetnek. (Hdyeslés a baloldalon. Mozgás a közép hátsó padjain.) De ha önök, t. képviselő urak, a népnevelés egész vonalán, a törvénykezés és a közigazgatás egész vonalán az önök nyelvének úgyszólván kizárólagos jogokat követelnek, akkor ez annyit jelent, hogy önök ezt az államot föderalisztikus alapra akarják fektetni és nyelvcsoportok szerint akarják elhelyezve látni. Már pedig olyan többség ebben az országban, azt hiszem, nem fog találkozni, a mely, a helyett, hogy a magyar nemzeti államot erősítené, hozzájárulna ahhoz, hogy az gyengittessék. (Élénk hdyeslés a baloldalon.) Meg vagyok győződve, t. képviselő urak, hogy ha a tót, a román, a szerb nép magyarul megtanulna, ha érintkeznék a magyarsággal, ha közös nyelven megbeszélhetnék a megbeszélni valókat: tessék elhinni, hogy a nemzetiségi kérdés méregfoga ki lenne véve, önökre szükség nem lenne és önök többé nem lennének mártírok. (Igaz ! Ugy van I) Egy hang: És nem lennének képviselők sem! {Tetszés. Zaj.) Baloghy Ernő: Az a baj, t. uraim, hogy ez önöknek nem tetszik. Már pedig nincs a világon olyan állam és nem is lesz, a mely eltűrje azt,