Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 285 professzornak az az állítása, hogy a népképviselet bármely rétegéből való kizárás a népképvisele­tet tökéletlenné teszi és maidnem szükségszerűen folyik ebből, bogy azok, a kiket kiszoritottak, törvénytelen utón, mellékutakon befolyásolják az államot. (Helyeslés a nemzetiségieknél. Zaj.) Különben a nemzeti jelleg megóvásának al­kalmazását már ismerjük a függetlenségi párt praxiséból is. Legyen szabad megemlékeznem a liptószentmiklósi előbbeni választásról, a mikor bárom képviselőjelölt állott egymással szemben : egy nemzetiségi, egy kormánypárti, Lányi minisz­ter személyében és egy függetlenségi párti, az öreg Thuránszky Tamás személyében. (Zaj. Elnök csenget.) A függetlenségi jelölt támogatására a mostani kormány vezetőférfiai felmentek Liptó­szentmiklósra Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert személyében. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) összetett kézzel az Isten szent szerelmére kérték a függetlenségi pártot, hogy semmi esetre se szavazzanak a hazaáruló Lányira, mert ez eltörömetetlen szégyenfoltja volna az ottani ma­gyarságnak. S mi történt ? A függetlenségi párt kisebbségben maradt, s uj választásra került a sor a tót nemzetiségi és Lányi között. Az tör­tént, hogy a liptói kuruozok ugy leszavaztak a darabont Lányira, mint annak a rendje. (Élénk helyeslés. Zaj. Elnök csenget.) HÓdy Gyula: Egy árva szó sem igaz belőle! Elnök : Kérem Hódy képviselő urat, tartóz­kodjék a közbeszólástól. Bella Mátyás: Állandóan gyanúsításoknak vagyunk kitéve. (Zaj. Elnök csenget.) Erre vonat­kozólag legyen szabad egy meglehetősen drasz­tikus hasonlattal élnem. (Halljuk! Halljuk!) A kutya, ha lánczra verik, megugatja még a saját gazdáját is, Posgay Miklós: E szerint kutyák vagytok! Bella Mátyás : Méltóztassanak azokat a köte­lékeket, a melyek a törvényszabta határon belül lehetetlenné teszik faji érvényesülésünket, elsza­kítani, méltóztassanak kulturális fejlődésünk sza­badságát biztosítani és meglátják, hogy a legna­gyobb odaadással viseltetünk az így értelmezett magyar állameszme iránt. Zboray Miklós: Feltételes hazafiság ! Bella Mátyás : Csak az a különbség köztünk, hogy önöknek szájkosaruk van, nekünk pedig nincs. Mivel a feliratban nem látom a mi jogos igényeink kielégítését, még csak reményben sem, nem járulok ahhoz, hanem elfogadom a kisebbség által benyújtott felirati javaslatot. (Élénk helyes­lés és taps a nemzetiségiek padjain.) Hammersberg László jegyző": Baloghy Ernő! Baloghy Ernő: T. képviselőház! Ha bátorsá­got veszek magamnak ahhoz, hogy szerény tehet­ségemmel és csekély erőimmel hozzászólók a fel­irati vitahoz, ezt azért teszem . . . Éber Antal: Mert nincsen szájkosarunk! Baloghy Ernő: . . . mert nincsen szájkosarunk és mert ugy látom, hogy a vita anyaga nemcsak nincsen kimerítve, hanem abban fel sem ölettet­tek azok a kérdések, a melyeket a feUrati vita kapcsán tárgyalni szoktak. Mig egyrészről azok a t. képviselőtársaim, a kik magukat nemzetiségi párti képviselőknek nevezik, a trónbeszéd és az arra adandó válasz kritizálása helyett unos-untalan sérel­meikkel állanak elő és azzal, hogy a nemzetiségi tör­vény nincsen végrehajtva, addig másrészt a függet­lenségi párt vezérszónoka, Mérey Lajos t. kép­viselőtársam csupán csak egy szempontot dom­borított ki, t. i. azt a szempontot, hogy nekünk politikailag mérsékelteknek kell lennünk, hogy nekünk bizonyos kívánságokat alá kell rendel­nünk a békének, nehogy a kívánatos összhang megzavartassék, nehogy zavaró hangok hassanak közre és nehogy a béke áldásai veszélyeztettes­senek. Én, t. ház, aláírom ezt, és a politikai ön­mérséklet egy jelének tartom, hogyha mi most nem azt keressük, a mi bennünket szétválaszt, hanem azt, a mi összeforraszt, a mi királyt és nemzetet összhangzatos működésre, összhangzatos tevékenységre képesiti. A második indoka annak, hogy felszólalok, az, hogy az én szerény személyem Bácsmegye fő­ispánjával együtt körülbelül két esztendeig tartó harczban szervezte a bácsmegyei függetlenségi pár­tot (Éljenzés.) és a szövetkezett ellenzéket, és talán némi büszkeséggel mondhatom, hogy nem eredménjr nélkül. (Ugy van! a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Igaz! Éljen Fernbach! Baloghy Ernő : Ezen nagy munka során mi a választók ezreinek sokszor mondtuk azt, hogy nemzeti engedmények nélkül béke nem képzel­hető. És épen azért, miután a helyzet bizonyos szemj)ontból változott, kötelességemnek tartom állásfoglalásomat itt a házban is indokolni. Na­gyon kérem a t. házat, méltóztassék az én szerény felszólalásomat szives türelmére méltatni, hiszen én előre is jelzem, hogy felszólalásommal nem akarok a békének egy cseppet sem ártani, fel­szólalásom által nem akarok véteni a pártfegyelem ellen. . . . (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Mennyi bocsánatkérés !) Baloghy Ernő: Majd felelek erre! Elnök : Csendet kérek ! Baloghy Ernő: . . . mert én a felirati javas­latot elfogadom és csupán csak néhány kritikai megjegyezést akarok tenni a helyzetre vonatko­zólag. (Halljuk ! Halljuk !) Éber. Antal: önök is pártfegyelemből ob­struálnak ! Baloghy Ernő : T. képviselőház ! Legyen sza­bad először egy megjegyzést koczkáztatni arra vonatkozólag, a mi a felirati javaslat tárgyalási időpontját illeti. Angliában — a melyre mi előszeretettel hi­vatkozunk — az a szokás, hogy a királyi trónbeszéd után nem tárgyalják azonnal az arra adandó vá­laszt, hanem egy más törvényjavaslatot vesznek elő csak formális okokból, még pedig azért, hogy az angol parlament a maga feltétlen hatalmát, a maga teljes szuverenitását kimutassa, és kimu-

Next

/
Thumbnails
Contents