Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 285 professzornak az az állítása, hogy a népképviselet bármely rétegéből való kizárás a népképviseletet tökéletlenné teszi és maidnem szükségszerűen folyik ebből, bogy azok, a kiket kiszoritottak, törvénytelen utón, mellékutakon befolyásolják az államot. (Helyeslés a nemzetiségieknél. Zaj.) Különben a nemzeti jelleg megóvásának alkalmazását már ismerjük a függetlenségi párt praxiséból is. Legyen szabad megemlékeznem a liptószentmiklósi előbbeni választásról, a mikor bárom képviselőjelölt állott egymással szemben : egy nemzetiségi, egy kormánypárti, Lányi miniszter személyében és egy függetlenségi párti, az öreg Thuránszky Tamás személyében. (Zaj. Elnök csenget.) A függetlenségi jelölt támogatására a mostani kormány vezetőférfiai felmentek Liptószentmiklósra Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert személyében. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) összetett kézzel az Isten szent szerelmére kérték a függetlenségi pártot, hogy semmi esetre se szavazzanak a hazaáruló Lányira, mert ez eltörömetetlen szégyenfoltja volna az ottani magyarságnak. S mi történt ? A függetlenségi párt kisebbségben maradt, s uj választásra került a sor a tót nemzetiségi és Lányi között. Az történt, hogy a liptói kuruozok ugy leszavaztak a darabont Lányira, mint annak a rendje. (Élénk helyeslés. Zaj. Elnök csenget.) HÓdy Gyula: Egy árva szó sem igaz belőle! Elnök : Kérem Hódy képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólástól. Bella Mátyás: Állandóan gyanúsításoknak vagyunk kitéve. (Zaj. Elnök csenget.) Erre vonatkozólag legyen szabad egy meglehetősen drasztikus hasonlattal élnem. (Halljuk! Halljuk!) A kutya, ha lánczra verik, megugatja még a saját gazdáját is, Posgay Miklós: E szerint kutyák vagytok! Bella Mátyás : Méltóztassanak azokat a kötelékeket, a melyek a törvényszabta határon belül lehetetlenné teszik faji érvényesülésünket, elszakítani, méltóztassanak kulturális fejlődésünk szabadságát biztosítani és meglátják, hogy a legnagyobb odaadással viseltetünk az így értelmezett magyar állameszme iránt. Zboray Miklós: Feltételes hazafiság ! Bella Mátyás : Csak az a különbség köztünk, hogy önöknek szájkosaruk van, nekünk pedig nincs. Mivel a feliratban nem látom a mi jogos igényeink kielégítését, még csak reményben sem, nem járulok ahhoz, hanem elfogadom a kisebbség által benyújtott felirati javaslatot. (Élénk helyeslés és taps a nemzetiségiek padjain.) Hammersberg László jegyző": Baloghy Ernő! Baloghy Ernő: T. képviselőház! Ha bátorságot veszek magamnak ahhoz, hogy szerény tehetségemmel és csekély erőimmel hozzászólók a felirati vitahoz, ezt azért teszem . . . Éber Antal: Mert nincsen szájkosarunk! Baloghy Ernő: . . . mert nincsen szájkosarunk és mert ugy látom, hogy a vita anyaga nemcsak nincsen kimerítve, hanem abban fel sem ölettettek azok a kérdések, a melyeket a feUrati vita kapcsán tárgyalni szoktak. Mig egyrészről azok a t. képviselőtársaim, a kik magukat nemzetiségi párti képviselőknek nevezik, a trónbeszéd és az arra adandó válasz kritizálása helyett unos-untalan sérelmeikkel állanak elő és azzal, hogy a nemzetiségi törvény nincsen végrehajtva, addig másrészt a függetlenségi párt vezérszónoka, Mérey Lajos t. képviselőtársam csupán csak egy szempontot domborított ki, t. i. azt a szempontot, hogy nekünk politikailag mérsékelteknek kell lennünk, hogy nekünk bizonyos kívánságokat alá kell rendelnünk a békének, nehogy a kívánatos összhang megzavartassék, nehogy zavaró hangok hassanak közre és nehogy a béke áldásai veszélyeztettessenek. Én, t. ház, aláírom ezt, és a politikai önmérséklet egy jelének tartom, hogyha mi most nem azt keressük, a mi bennünket szétválaszt, hanem azt, a mi összeforraszt, a mi királyt és nemzetet összhangzatos működésre, összhangzatos tevékenységre képesiti. A második indoka annak, hogy felszólalok, az, hogy az én szerény személyem Bácsmegye főispánjával együtt körülbelül két esztendeig tartó harczban szervezte a bácsmegyei függetlenségi pártot (Éljenzés.) és a szövetkezett ellenzéket, és talán némi büszkeséggel mondhatom, hogy nem eredménjr nélkül. (Ugy van! a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Igaz! Éljen Fernbach! Baloghy Ernő : Ezen nagy munka során mi a választók ezreinek sokszor mondtuk azt, hogy nemzeti engedmények nélkül béke nem képzelhető. És épen azért, miután a helyzet bizonyos szemj)ontból változott, kötelességemnek tartom állásfoglalásomat itt a házban is indokolni. Nagyon kérem a t. házat, méltóztassék az én szerény felszólalásomat szives türelmére méltatni, hiszen én előre is jelzem, hogy felszólalásommal nem akarok a békének egy cseppet sem ártani, felszólalásom által nem akarok véteni a pártfegyelem ellen. . . . (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Mennyi bocsánatkérés !) Baloghy Ernő: Majd felelek erre! Elnök : Csendet kérek ! Baloghy Ernő: . . . mert én a felirati javaslatot elfogadom és csupán csak néhány kritikai megjegyezést akarok tenni a helyzetre vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Éber. Antal: önök is pártfegyelemből obstruálnak ! Baloghy Ernő : T. képviselőház ! Legyen szabad először egy megjegyzést koczkáztatni arra vonatkozólag, a mi a felirati javaslat tárgyalási időpontját illeti. Angliában — a melyre mi előszeretettel hivatkozunk — az a szokás, hogy a királyi trónbeszéd után nem tárgyalják azonnal az arra adandó választ, hanem egy más törvényjavaslatot vesznek elő csak formális okokból, még pedig azért, hogy az angol parlament a maga feltétlen hatalmát, a maga teljes szuverenitását kimutassa, és kimu-