Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-22
28á 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. zetiségek mártiromságát csupán annak a fügefalevélnek használta, a melylyel törvénytelenségét eltakarta és a maga eljárását Bécscsel szemben igazolta. Ezt a rettenetes gyakorlatot, a mely maga felett nem tür semmiféle hatalmat, a letört volt liberális rendszer honosította meg, és a nemzetiségek után lassanként áttették ezt a faj magyar perifériákra is, oda, a hol ellenszegülő elemekre találtak. A mostani többség, mint akkori ellenzék, csak akkor vette észre ezen veszélyt, melyet mulasztásával maga idézett elő, pedig a nemzetiségi sajtó az ellenzéki többséget évtizedeken át figyelmeztette erre. Legyen szabad felolvasnom az akkori ellenzéken vezérszerepet vitt egyes férfiaknak idevonatkozó nyilatkozatait. Vázsonyi Vilmos az akkori koaliczió vezérbizottságának egyik tagja beszédében fővárosi választói előtt a következőket mondotta (olvassa) : »A nemzeti demokráczia azt jelenti, hogy minden nemzeti eszme hazug, a mely ismer kitagadottakat. Békességben élni egymás között, az egyes osztályoknak, felekezeteknek és nemzetiségeknek az egyenlő jog és gazdasági igazság alapján egy tömör egységgé összeforrva — ez jelenti annak lel Letőségét, hogy hozzáfoghassunk azon erős hatalmak legyőzéséhez, a melyek nemzeti ideáljaink megvalósításának útjában vannak. A közmondásnak megfelelően, tanuljon is a maga kárán a magyar és teremtsen nemzetet azzal, hogy teremt demokrácziát.« A függetlenségi párt igen t. vezére, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur részéről ezen ügyben, a kijózanodás állapotában — értem ez alatt az előbbeni rendszer által inaugurált állapotból való kijózanodást — midőn a t. ellenzéken mindenki észrevette, hogy veszedelmes politika az előbbeni, akkor hangzott el az ilyen beszéd : »Tudjuk, hogy sok sanyargatás érte őket— t. i. a nemzetiségeket — a mi tiltakozásunk daczára sok igazságtalanság érte őket, a pénzadót és a véradót anyagnak tekintették*. Legyen megengedve még hivatkoznom az országgyűlés igen t. elnökének, Justh Gyulának a Bocskaj^-ünnep alkalmával elmondott szavaira (olvassa) : »Meggyőződésem az, — úgymond — hogy czélt nem érünk a nemzetiségi kérdésben addig, mig igazi őszinteséggel és szeretettel nem törekszünk egymást megérteni. A mi kultúrájukat, vallásukat illeti, ehhez nem nyúlnék, sőt örülnék, ha előrehaladnak, mert nem lehet czélunk, hogy az összes nemzetiségeket szinmagyarrá gyúrjuk át. Legyen a közigazgatás pártatlan, hogy csak az igazságot keresse és nem azt, a ki azt keresi.« íme, az önök politikusai, vezérei szintén a mi politikánk mellett tettek elvi tanúságot, mert szórói-szóra majdnem az van mondva az idézett szavakban, mint a mit mi is politikánk alapkövévé tettünk. Tényleg csakis a testvéri megértés és szeretet képezheti a jövő Magyarország nagyságának, önállóságának és függetlenségének alapkövét. A krizis után azonban ugyanezen férfiak vették át az állam vezetését. Megkezdődtek az uj választások, a melyekbe mi bizalommal mentünk, mert azt hittük, hogy a politikai helyzettel megváltozott a politikai rendszer is. De ebben nagyon csalódtunk, különösen a választások terén, a mire nézve nem szükséges csak a verbói, szeniczi, szilágycsehi választásokra hivatkoznom. A többség által benyújtott felirati javaslatban tehát nem találjuk meg azon nyugvópontokat, a melyek biztató reménynyel kecsegtetnek minket, sőt ellenkezőleg, fájdalmas érzéssel és csalódással töltenek el bennünket a függetlenségi párt politikája iránt. Hisz épen tőlük vártuk, hogy szakítanak a múlt korrumpált rendszerrel s hogy az igazság, méltányosság és szeretet rendszerét viszik be az állami életbe, mert hisz a mi önöknek fáj, nekünk is fáj. A felirati javaslat mindenekelőtt említi, hogy a jogrendet és jogfolytonosságot akarja helyreállitani. Tessék ezt például a nemzetiségi törvényen kezdeni! (Zaj.) önök a nemzeti állam eszméjét tűzték ki czélul. A nemzeti állam eszméjének én ellensége nem vagyok, de olyan nemzeti állam eszméjének, mely a helyzetet véve tekintetbe, meg is valósitható. De ez nálunk nem lehetséges, a nélkül, hogy a tiz milliónyi nemzetiség el ne tűnjék a föld színéről. (Nagy zaj és felkiáltások : Hol van az a tiz millió ? Elnök csegnet.) Ha ugy van, hogy a nemzetiségek mind fajilag érvényesülhetnek a nemzeti államban, akkor én örömmel üdvözlöm a nemzeti államot. A felirat értelmében a többség az általános szavazati jog behozatalát akarja, a demokratikus eszme minden korszerű követelményének érvényesítésével, a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett. Én ugy érzem, — adja Isten, hogy ne ugy volna — hogy ha ilyen módon fog létesülni az általános választói jog, hogy én akkor ilyetén formában most utoljára kapaszkodhatom abba az alkalomba, hogy a felirati vitában résztvegyek és azért óvatossági szempontból most mondom el őszintén azt, a mi a szivemen fekszik. A nemzeti jelleg megóvása az általános szavazati jognál nem diplomatikus, egyszerűen köznyelven körülbelül ennyit jelent: Ti minden jog nélkül szükülködő, nehéz adót fizető milliói e hazának azt akarjátok, hogy befolyással bírjatok az állam rendezésébe és hogy ellenőrzéssel éljetek? Ezt elismerjük, a jogot megadjuk, csakhogy nem lesz sem általános, sem titkos. Ez magának az általános szavazati jognak fogalmával is ellenkezik, mert ez a fogalom semmiféle megszorítást nem tür. (Nagy Zaj. Elnök csenget.) Éber Antal: A nemzeti jelleg is megszorítás ? Bella Mátyás : Abszolút értelemben ez is megszorítás. (Zaj.) Akkor sem lesz általános, ha a magyarokat szorítják meg, pedig általános szavazati jognál semmit sem lehet megszorítani. Egészen jogosultnak látszik egy népbolonditó német tudós