Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

280 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. Nem tartják a t. képviselő urak igen jellemző­nek azt a tünetet, hogy az önök soraiban egyetlen­egy német nyelvű képviselő sincs ? A németek Magyarországon századok óta itt vannak, a német ellen semmi kifogásunk, velük semmi bajunk nincs, tömegesen laknak a Szepességben, Erdély­ben, a Bácskában. Német nemzetiségi kérdéssel nem kell vesződnünk, pedig a németek nem veszí­tették el nyelvüket, megtartották műveltségüket, vagyonban gyarapodtak, de mert érzésük nem ellenséges a magyar irányában, velük semmi bajunk nincs, egy közös czélra: a hazaszeretetre dol­gozunk mindannyian. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) HÓdy Gyula: Torontálban mind független­ségiek ! Veres József: Mi magyarok csak sajnálattal veszszük tudomásul, hogy a nemzetiségek úgyszól­ván kárörömmel hintik tele a világot árulkodá­saikkal és rágalmaikkal. (Felkiáltások a nemzetisé­giek padjain : Ez ellen tiltakozunk! Zaj. Elnök csenget.) Szinte gyönyörködnek abban, hogy a magyar hazát, amely pedig önöknek is hazájuk, a külföld előtt rossz hirbe tudják keverni; Mi is azt kíván­juk, hogy békében, egyetértésben éljenek az egy haza fiai, de ez nemcsak rajtunk áll, nekik is van e tekintetben kötelességük és érdekük. Egy másik tévedésük a t. képviselő uraknak, hogy olyanformán panaszolják el üldöztetésüket, mintha azért szenvednék ezeket, mert nem magyar nyelvűek. Az üldöztetésben nekünk, tősgyökeres magya­roknak, épen olyan részünk volt, mikor kisebb­ség és ellenzék voltunk, mint önöknek, tehát nem a nyelvük miatt üldözik, hanem ezért ütköznek össze a hatalommal, mert kisebbség, és mert ellen­zék. Nem mondom, hogy ez igy jól van, de igy szokott lenni, és önök tévednek, a mikor ezt arra irják, hogy nemzetiségük miatt üldözik önöket. Ha azt tapasztalnék mi, — amit fel sem teszünk erről a kormányról, — hogy olyan vissza­éléseket találna vagy tűrne elkövetni, mint a mi­lyenek miatt veszni kellett az előbbi rendszernek ; ha azt tapasztalnék, hogy erőszak, jogtalanság, protekczió, nepotizmus, bizantinizmus, vagy effélék szennyeznék be az ő törekvéseiket is, volna bennünk annyi önállóság és kötelességérzet, hogy ez ellen tiltakoznánk. Pop Cs. István : Nem tiltakozni, de megbuk­tatni kell! Veres József: A tiltakozás megbuktatná ezt a kormányt, mert ez nem ragaszkodik görcsösen a bársonyszékekhez. Pártunk jelleme, becsülete, érdeke, a tisztességtudás egyaránt azt követelik, hogy zászlónkat ne engedjük beszennyezni olyan bűnökkel, a melyek miatt az előbbi rendszert osto­roztuk. Polit Mihály: Tapsoltak Tiszának mindenkor ] (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) HÓdy Gyula: önök tapsoltak! Kristófiynak is tapsoltak mindnyájan! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Veres József: De azt a nemzetiségi kép­viselő urak nem követelhetik, hogy letegyük a fegy­vert a béke kedvéért, hogy azután önök azt egye­nesen ellenünk fordíthassák. A magyar minden jogot egyenlően, testvériesen és igazságosan meg­osztott a nemzetiségekkel, de hogy még a maga részét is feloszsza köztük a béke kedvéért, ez már nem önzetlenség, hanem politikai ostobaság volna. (Ugy van ! ügy van I a baloldalon.) Utóvégre a magyar a nemzetiségek kedvéért öngyilkosságot nem követhet el. (Ugy van I balfelöl.) A magyar faj türelmes, békeszerető, igazságos, de végre is nemcsak lakótárs, (Ugy van I Ugy van !) hanem ur a maga házában. (Elénk helyeslés balfelől.) Ez az ország, bármit beszéljenek és cselekedjenek önök itthon és a külföldön, végre is Magyarország. (Ugy van ! balfelől.) 1000 éves múltnak emlékei, a jelennek hatalmi viszonyai, a jövőnek történeti fontosságú feladatai mind azt tanúsítják, hogy ebben az országban a vezetés joga és kötelessége a magyart illeti meg! (Helyeslés és taps balfelől.) Ha a t. képviselő urak felemlegetik és felajánl­ják a testvéri szeretetet, a békét, mi azt a leg­nagyobb örömmel fogadjuk. Vajda Sándor : Mint urak és mi mint rab­szolgák. (Zaj.) Veres József: Közös az érdekünk, egy hazá­nak vagyunk gyermekei, egy sorsnak vagyunk osztályosai, de puszta üres jelszavakkal ben­nünket többé lépre nem visznek. (Ugy van ! bal­felől.) A feliratnak azon részét, mely az 1848-ik évi XX. t-.cz.-re nézve azt mondja, hogy »az 1848 : XX. t.-cz. intézményes végrehajtásának kérdése, a felekezeti önkormányzat minden sé­relme nélkül, lankadatlan gondoskodásunk tárgya leend«, megnyugvással veszem tudomásul, mert benne van, hogy törvény utján, intézményes módon, az önkormányzat minden sérelme nélkül akarják végrehajtani. Mikor néhány év előtt a függetlenségi és 48-as párt megbizásából ilyen módú elintézést voltam szerencsés sürgetni, akkor még a többség leszavazott bennünket. íme, az igazság útban van ; hódit és győzelmesen előhalad. Most már azóta minden párt, minden kormány elfogadta ezt, sőt a trónbeszédben is ki van fej ezve ezen intézkedés igazságos, szükséges volta. Min­den illetékes tényező akarja tehát ezt a mostani viszonyoknak megfelelő módon végrehajtani és én remélem, óhajtom, hogy komolyan akarják, de aggodalmam van ezen kifejezés miatt: »a le­hetőség határain belük ; nem akar-e ez előre oda­állított kibúvó lenni a halogatásra nézve ? Vajda Sándor: A nemzetiségi törvényből tanulták! (Zaj.) Veres József: [Hiszen ha nem ez akar lenni, magától értetődik, hogy a lehetőség határain belül kell cselekedni, lehetetlenséget senki sem kivan, ámde én nemcsak a lehetőséget, hanem a szük­séget és igazságot is ajánlom komoly megfontolás­nak. Lehetetlen az, t. képviselőház, hogy a pror

Next

/
Thumbnails
Contents