Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

280 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. Nem tartják a t. képviselő urak igen jellemzőnek azt a tünetet, hogy az önök soraiban egyetlenegy német nyelvű képviselő sincs ? A németek Magyarországon századok óta itt vannak, a német ellen semmi kifogásunk, velük semmi bajunk nincs, tömegesen laknak a Szepességben, Erdélyben, a Bácskában. Német nemzetiségi kérdéssel nem kell vesződnünk, pedig a németek nem veszítették el nyelvüket, megtartották műveltségüket, vagyonban gyarapodtak, de mert érzésük nem ellenséges a magyar irányában, velük semmi bajunk nincs, egy közös czélra: a hazaszeretetre dolgozunk mindannyian. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) HÓdy Gyula: Torontálban mind függetlenségiek ! Veres József: Mi magyarok csak sajnálattal veszszük tudomásul, hogy a nemzetiségek úgyszólván kárörömmel hintik tele a világot árulkodásaikkal és rágalmaikkal. (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Ez ellen tiltakozunk! Zaj. Elnök csenget.) Szinte gyönyörködnek abban, hogy a magyar hazát, amely pedig önöknek is hazájuk, a külföld előtt rossz hirbe tudják keverni; Mi is azt kívánjuk, hogy békében, egyetértésben éljenek az egy haza fiai, de ez nemcsak rajtunk áll, nekik is van e tekintetben kötelességük és érdekük. Egy másik tévedésük a t. képviselő uraknak, hogy olyanformán panaszolják el üldöztetésüket, mintha azért szenvednék ezeket, mert nem magyar nyelvűek. Az üldöztetésben nekünk, tősgyökeres magyaroknak, épen olyan részünk volt, mikor kisebbség és ellenzék voltunk, mint önöknek, tehát nem a nyelvük miatt üldözik, hanem ezért ütköznek össze a hatalommal, mert kisebbség, és mert ellenzék. Nem mondom, hogy ez igy jól van, de igy szokott lenni, és önök tévednek, a mikor ezt arra irják, hogy nemzetiségük miatt üldözik önöket. Ha azt tapasztalnék mi, — amit fel sem teszünk erről a kormányról, — hogy olyan visszaéléseket találna vagy tűrne elkövetni, mint a milyenek miatt veszni kellett az előbbi rendszernek ; ha azt tapasztalnék, hogy erőszak, jogtalanság, protekczió, nepotizmus, bizantinizmus, vagy effélék szennyeznék be az ő törekvéseiket is, volna bennünk annyi önállóság és kötelességérzet, hogy ez ellen tiltakoznánk. Pop Cs. István : Nem tiltakozni, de megbuktatni kell! Veres József: A tiltakozás megbuktatná ezt a kormányt, mert ez nem ragaszkodik görcsösen a bársonyszékekhez. Pártunk jelleme, becsülete, érdeke, a tisztességtudás egyaránt azt követelik, hogy zászlónkat ne engedjük beszennyezni olyan bűnökkel, a melyek miatt az előbbi rendszert ostoroztuk. Polit Mihály: Tapsoltak Tiszának mindenkor ] (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) HÓdy Gyula: önök tapsoltak! Kristófiynak is tapsoltak mindnyájan! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Veres József: De azt a nemzetiségi képviselő urak nem követelhetik, hogy letegyük a fegyvert a béke kedvéért, hogy azután önök azt egyenesen ellenünk fordíthassák. A magyar minden jogot egyenlően, testvériesen és igazságosan megosztott a nemzetiségekkel, de hogy még a maga részét is feloszsza köztük a béke kedvéért, ez már nem önzetlenség, hanem politikai ostobaság volna. (Ugy van ! ügy van I a baloldalon.) Utóvégre a magyar a nemzetiségek kedvéért öngyilkosságot nem követhet el. (Ugy van I balfelöl.) A magyar faj türelmes, békeszerető, igazságos, de végre is nemcsak lakótárs, (Ugy van I Ugy van !) hanem ur a maga házában. (Elénk helyeslés balfelől.) Ez az ország, bármit beszéljenek és cselekedjenek önök itthon és a külföldön, végre is Magyarország. (Ugy van ! balfelől.) 1000 éves múltnak emlékei, a jelennek hatalmi viszonyai, a jövőnek történeti fontosságú feladatai mind azt tanúsítják, hogy ebben az országban a vezetés joga és kötelessége a magyart illeti meg! (Helyeslés és taps balfelől.) Ha a t. képviselő urak felemlegetik és felajánlják a testvéri szeretetet, a békét, mi azt a legnagyobb örömmel fogadjuk. Vajda Sándor : Mint urak és mi mint rabszolgák. (Zaj.) Veres József: Közös az érdekünk, egy hazának vagyunk gyermekei, egy sorsnak vagyunk osztályosai, de puszta üres jelszavakkal bennünket többé lépre nem visznek. (Ugy van ! balfelől.) A feliratnak azon részét, mely az 1848-ik évi XX. t-.cz.-re nézve azt mondja, hogy »az 1848 : XX. t.-cz. intézményes végrehajtásának kérdése, a felekezeti önkormányzat minden sérelme nélkül, lankadatlan gondoskodásunk tárgya leend«, megnyugvással veszem tudomásul, mert benne van, hogy törvény utján, intézményes módon, az önkormányzat minden sérelme nélkül akarják végrehajtani. Mikor néhány év előtt a függetlenségi és 48-as párt megbizásából ilyen módú elintézést voltam szerencsés sürgetni, akkor még a többség leszavazott bennünket. íme, az igazság útban van ; hódit és győzelmesen előhalad. Most már azóta minden párt, minden kormány elfogadta ezt, sőt a trónbeszédben is ki van fej ezve ezen intézkedés igazságos, szükséges volta. Minden illetékes tényező akarja tehát ezt a mostani viszonyoknak megfelelő módon végrehajtani és én remélem, óhajtom, hogy komolyan akarják, de aggodalmam van ezen kifejezés miatt: »a lehetőség határain belük ; nem akar-e ez előre odaállított kibúvó lenni a halogatásra nézve ? Vajda Sándor: A nemzetiségi törvényből tanulták! (Zaj.) Veres József: [Hiszen ha nem ez akar lenni, magától értetődik, hogy a lehetőség határain belül kell cselekedni, lehetetlenséget senki sem kivan, ámde én nemcsak a lehetőséget, hanem a szükséget és igazságot is ajánlom komoly megfontolásnak. Lehetetlen az, t. képviselőház, hogy a pror