Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 281 testáns nép, a mely néhol állami adójának háromszorosát fizeti egyházi adóban, fizeti pedig főképen iskolák fentartására, tehát fizeti az állam helyett, még tovább is görnyedjen a túlságos teher alatt. Lehetetlen az, hogy az egyetemi képzettségű lelkészek most, mikor minden tisztviselőnek és hivatalnoknak a fizetését felemelték, mert a megélhetés nagyon megdrágult, még mindig nyolczszáz forinton tengődjenek előléptetés, korpótlék és nyugdij nélkül, lehetetlenség az, hogy megelégedjenek azzal a segélylyel, a melyet kaptak. Hiszen a protestáns egyházak középiskolákban többet költöttek más felekezetű növendékek nevelésére, mint a mennyit kaptak; tehát ez a segély a tartozásnak visszatérítése, nem pedig segély. Alkalmat, módot kell mentül előbb találni, hogy az állam ne odázza el ezen törvényes kötelességét. A törvény meghozatala óta 58 esztendő telt el; ebben az államban, a mely sok milliót költ nyugdijakra, tehát olyanokra, a kik nem dolgoznak, a mely állam felemelte az udvartartás költségeit, — pedig voltaképen nincsen magyar királyi udvartartás, — a mely megszámlálhatatlan milliókat költ a hadseregre, — pedig voltaképen nincsen magyar hadsereg — annak az ezermilliós költségvetésből egykét milliót költenie kell arra, hogy a protestáns egyháznak régi történelmi kulturális érdemeit méltányolja, ne pedig mindig huzza-halaszsza ezt a kérdést. A hadseregre nézve, t. ház, mindnyájan tudjuk, hogy bevételeinknek igen nagy részét fogyasztja, holott voltaképen magyar hadsereg nincsen. A hadseregek legtöbbször nem a nemzeteknek, hanem az uralkodóházak érdekeiért vannak, nag}^on sokszor a nemzetek ellen. E tekintetben van egy más mód a, nemzet érdekeinek megvédésére, a mely olcsóbb is, igazságosabb is, nemesebb is. Ez a nemzetközi békebiróság. Magasztos, eszményi elv, a mely méltó a huszadik század műveltségéhez. Lassan halad, lassan terjed, de mégis hódit az eszme. A magyar nemzet is a katonaságra költött milliók súlya alatt görnyed, azt hiszem, nem volnánk elég őszinték a fejedelemmel szemben, ha ennek kifejezést nem adnánk, ha ki nem jelentenők a müveit nyugattal szemben azt, hogy mi is ismerjük az ő törekvéseiket, méltányoljuk ezen nemes eszméket, csatlakozunk ahhoz és kifejezzük, hogy azt a törekvést, a mely a katonai szolgálati idő megrövidítését, az általános lefegyverezés előkészítését és a vitás kérdésekben a nemzetközi bíróság Ítéletét sürgeti, mi is rokonszenvvel kisérjük. (Elénk helyeslés.) Van szerencsém bejelenteni, hogy a részletes tárgyalás folyamán ilyen értelmű módosítást leszek bátor javaslatba hozni s elfogadom a felirati javaslatot. (Általa os élénk helyeslés.) Hammersberg László jegyző : Bella Mátyás ! Bella Mátyás: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur beszédéből azt vettem ki, hogy nem barátja a természetellenes magyarositásnak, hanem hogy csupán természetes utón kívánja a haza összes, tehát nem magyarajku polgáraiKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. I. KÖTET. nak is tömörítését. Ha a képviselő ur ezen álláspontján megmarad, igen szépen megférünk egy gyékényen, mert nekünk is egyik legfőbb czélunk, hogy ne erőszakosan történjék az összeforrasztás, hanem a minek történnie kell, az történjék a maga természetes utján. Bizonyrs csodálkozásnak adott kifejezést a t. képviselő ur akkor, a mikor rámutatott arra, hogy a nemzetiségi képviselők sorában nem láthatunk német képviselőt, hanem csak román, szerb és tót képviselőket. Ez igaz, csakhogy én azt a megjegyzést koczkáztatom, hogy ha pl. a törvény megadná nekünk azt, a mit megadott az erdélyi szászoknak, akkor részemről most is a kormánypárti padokban ülnék. Egy hang (a baloldalon): Mivel van több azoknak ? (Mozgás a középen.) Bella Mátyás: Azoknak a nemzetiségi törvény értelmében meg van adva a kellő szabadság! Vlád Aurél : Ha valahol, ugy náluk végre van hajtva a nemzetiségi törvény! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Vlád Aurél képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Bella Mátyás: Az 1905-iki általános választás lezajlása után szabadabban lélegzett fel az egész ország : a szabadelvüpárt bukása után uj remény csillant fel Magyarország összes lakói előtt, nevezetesen az, hogy hazánkban ezen párt uralmának letörtével végre-valahára jogról, szabadságról és igazságról is lehet beszélni. Csak az igen t. függetlenségi párt szavait ismétlem, a midőn hivatkozom arra, hogy a régi szabadelvűpárt rezsimjének párturalma tényleg párját ritkította, mert ez a rendszer kapzsiságában és önkényében odáig haladt, hogy a közvéleménynek a jogról, igazságról és szabadságról alkotott fogalmait végképen deformálta. (Ügy van ! a közép hátsó padjain és balfelöl.) A vármegyék autonómiáját egyszerűen elkezelte, a törvényhatóságot pártszervezetté alakította át. (Ugy van I a közép hátsó padjain és balfelől.) Gazdasági téren pedig valóságos gyarmatpolitikát folytatott ez a rendszer. A statisztikai adatok hiteles tanúbizonysága szerint hazánkban a kisbirtokok száma az utolsó 30 év alatt 120.000-rel csökkent és a szűkebb értelemben vett Magyarország területén a legutóbbi 10 év alatt ugyanezen statisztikai adatok szerint 70.000 kisbirtok pusztult el annak a politikának áldozataként. Az adóprést a letűnt politikai rendszer egy kivándorlókat csináló modern automata-géppé változtatta át. (ügy van! Ugy van!) Azon rendszer következéseképen nincs hazai iparunk, mert az ezen czélra a mindenkori kormányok által folyósitott összegeket nem az iparfejlesztés czéljaira fordították, hanem ennek ürügye alatt az akkori rendszert támogató egyes politikus gyárosokat támogatták. Csak igy lehetséges, hogy nincs hazai iparunk, hanem van egy pár vállalkozási kedvét elvesztett gyárosunk és van százezrekre menő, minden politikai jogot nélkülöző és a megélhetés legelemibb feltételeiben szűkölködő munkásosztályunk. Ez a politikai rendszer 36