Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

266 21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. Ez az akkori felirat a többségnek tetszését nem nyerte meg. És ime mi történt ma, t. uraim? Olyan elvek alapján, a melyeket önök akkor peThorreszkáltak, önöknek most kormányt kellett vállalmok. Az általános választói jognak kérdését igenis mi hoztuk be elsőnek ebbe a bázba. (Hosszantartó nagy zaj és ellenmondások.) Nagyon örülök, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál olyan nemes versenyre kelnek, nagyon örülök, bogy önök a prioritást vindikálják maguknak, csak ne feledkezzenek meg róla, hogy önök a választói jogot nyelvi korlátokkal óhajtották. (Zaj.) Somogyi Aladár: Honnan tudja? Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne tessék itt folyton magánbeszélgetéseket folytatni képviselőtársaival. Méltóztassék beszédét elmondani. Hodzsa Milán: T. képviselőház! Mi akkor, a mikor az országgyűlésen tiszta demokratikus alapra helyezkedtünk nemzeti követeléseinkkel együtt, akkor mi igenis megszereztük magunknak a prioritás jogát és a história el fogja ismerni, hogy mi a magyar országgyűlésen az igaz! demokrácziának Piemontja voltunk. Mi most igenis a prioritás jogán kérjük számon a demokrácziát ettől a kormánytól, mert a mikor a kormány csak korlátokkal fogadja el a demokrácziát, akkor bátran mondhatjuk, hogy a demokratikus követelmények vagy a választói jog tekintetében nem kecsegtetők a kilátások. A kormány és többsége és az általános választói jog eltussolása között tilalomfa gyanánt ott áll az impedimentum publicae honestatis. Ez az, a mi önöket uraim tavaly összetartotta a 48-as és 67-es alap különbözősége daczára, és ha önök ebben a tekintetben ezt az impedimentumot elismerték, akkor önöknek azt el kell ismerniök ma is. De nemcsak a kormány nyilatkozatai nem kecsegtetők ezen irányban, hanem a kormány tettei sem kecsegtetők. Az, a mi eddig történt a t. belügyminiszter ur adminisztrácziója alatt, még nem alkalmas arra, hogy a politikai bizalomnak kútforrása legyen. A t. belügyminiszter ur egyáltalában nem foglalkozott még egyetlen oly panaszszal sem, a mely itt a képviselőházban interpelláczió alakjában vettetett fel. (Zaj.) Nagy György: Épen önnek adott választ. Somogyi Aladár: Tudomásul is vette a választ. Hodzsa Milán : Nem felelt a belügyminiszter ur azokra az interpellácziókra, a melyek választási kérdésekről szóltak és a melyek tulaj donképen azt bizonyították, hogy ez a rendszer még a régi rendszer, hogy itt uj rendszernek semmi nyoma sincs. Csak a belügyminiszter úrhoz közel álló egy újságban volt szerencsém olvasni egy nagyon érdekes nyilatkozatot. Olyanformán szólott a nyilatkozat, hogy ne feledjék a nemzetiségi képviselők, hogy Magyarországon volt egy báró Bánffy Dezső és ne feledjék azt, hogy az a rendszer, a melyet Bánffy Dezső annak idején inaugurált, még visszatérhet, hogy Andrássy is lehet olyan erélyes és megcselekedheti azfc, a mit annak idején megtett Bánffy Dezső. (Derültség.) Hát, t. ház, részemről meg vagyok róla győződve, hogy ennek érdemi akadálya nincsen, (Derültség.) ámbár nagyon fájó, ha épen Andrássytól kell megtudnunk, hogy ez a rendszer nem uj rendszer. De ne méltóztassék megfeledkezni a t. belügyminiszter urnak egy más dologról sem. Nemcsak az a rendszer nincsen személyhez kötve, a melyet Bánffy Dezső inaugurált, hanem nincs személyhez kötve az a hely sem, melyet a t. miniszter ur most elfoglal. (Derültség. Halljuk/ Halljuk/) T. uraim! (Folytonos zaj a haloldalon.)Épen a tegnapi napon aposztrofált engem a t. képviselőháznak egyik tagja abban az irányban, hogy én voltaképen a pártszempontokat mellőzve a szocziálistáknak teszek szolgálatot és felemlítet te, hogy vájjon mit szólnak a tótok odafenn, hogy én itt a képviselőházban a szocziálistákkal tartok. T. képviselőház, én nagyon élénken emlékszem arra, hogy vannak politikusok, a kik önök között ülnek és nagyon tisztelt pozicziót foglalnak el, s a kiknek igen sokszor volt alkalmuk arra, hogy itt oly népjogokat védelmezzenek, a melyek mellett elsősorban a szocziáliscák harczolnak. Épen azért senkivel szemben sem lehet érvényesíteni a szemrehányást azért, mert oly rétegeket, esetleg oly pártokat véd itt a házban, a melyeknek ma nincsen módjuk, hogy itt képviselve legyenek. Nekem pedig egyenesen kötelességem, bogy a mikor a közérdeknek, a népjogoknak flagráns megsértéséről van szó. akkor azt a képviselőház elé hozzam. Kötelességem ez annyival inkább, mert a szocziáldemokraták épen azok, a kik az általános választói jognak tényleg hivei és kik attól semmi áron elá'lani nem fognak, hanem igazán küzdeni fognak érette, a míg meg nem lesz, azért, mert az létérdekük. (Helyeslések a nemzetiségiek padjain.) Abban a válaszban, melyet a t. belügyminiszter ur múltkor interpellácziómra adott, s a mely egy vizsgálattal foglalkozott, egyebek között azt is mondotta, hogy távolról sem akarja azt, hogy ennek a képviselőháznak osztályparlament ^színezete legyen. Üdvözlöm a t. miniszter urat ezen kijelentéseért. Én azonban azt hiszem, hogy neki nincsen tudomása arról, hogy ez a vizsgálat a vidéken még tényleg befejezve nincsen, mert vannak a vidéken egyes helyi csoportok, van talán még vagy tizennégy ilyen helyi csoport, a melyet a közigazgatási hatóságok feloszlattak és a melyeknek működése még ma sincsen biztositva. T. képviselőház! Gróf Tisza István annak idején egy titkos rendeletet adott ki, a mely a bíróságokat különleges eljárásokra buzdította a szocziálisták és a nemzetiségiekkel szemben. Nem tudom, ez a Tisza István alatt kiadott