Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

"2l. országos ülés 1906 július 6-án, pénteken. 267 rendelet érvényben van-e ma, vagy nincs, azon­ban az az eljárás, a melyet a kormánynak egyes tagjai velünk szemben, különösen perek dolgá­ban követnek, felkelti a gyanút, hogy ez a kor­mány ezt a különleges politikát a nemzetisé­giekkel és a szocziálistákkal szemben folytatni akarja. Nem régen pertörlést eszközölt ki az igazságügyminiszter ur és töröltette a pereit mindazoknak, a kik az elmúlt korszak alatt elitéltettek, illetve a kik ellen az eljárás poli­tikai bűncselekmények miatt megkezdődött. (Zaj.) Sőt külön megjegyeztette Polónyi igazságügy­miniszter ur még azt is, hogy a nemzetiségi és szocziálista pöröket ugyancsak törölte. Hát ez nem áll azért, mert az ugyanazon időben kelet­kezett nemzetiségi és szocziálista sajtópörök nagy része tényleg még most is folyamatban van, (Ellenmondások. Nagy zaj.) T. képviselőház! Én ezeket azért hozom fel, hogy példákkal illusztráljam, hogy nem túlzok akkor, a mikor azt mondom, hogy még nem jött el az uj korszak, hogy még a régi rendszer áll fenn. Hiszen épen a függetlenségi politikusok még az általános politikai kérdé­sekben sem tudnak alkalmazkodni az uj kor­szakhoz. Most pl. a delegáczióban a közös hadügyminiszter ur előállott egy tervvel, a mely implicite magában foglalja az ezrednyelvnek módositását. T. uraim, a katonai kérdések nin­csenek napirenden, azokról beszélni nem kívá­nok, azonban az ezrednyelvvel követett politika nem mai keletű. Amikor a függetlenségi párt leghevesebben követelte a magyar vezényszót, akkor avval a kinálattal jöttek a függetlenségi párthoz, hogy hagyjon fel a magyar vezényszó követelésével, elégedjék meg azzal, hogy kajj magyar ezred-nyelvet és hogy megkapja olyan ezredekben is, a hol a legénység tót, illetve szerb, román, vagy más nemzetiségű. Ugron Gábor: Egy ezredben három ezred­nyelv is van! (Zaj!) Hodzsa Milán : T. képviselőház! A katonai politikának ez a rendszere most felújul. Én óva intem önöket, t. képviselőház, hogy az ezred­nyelveknek magyarosításával ne szolgáltassanak alkalmat arra, hogy egyrészt a hadseregnek a a harczkéjiességét bénítsák, másrészt jiedig . . . Ugron Gábor: Ezek a gyalázatosságok! Gyalázatos beszéd! Hazaáruló bes'zéd! (Folyto­nosan tartó nagy zaj.) Hodzsa Milán: Nagyon méltatlan ez a vád. Ugron Gábor: Menjen Ausztriába az ilyen beszéddel! (Folytonos zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök (csengd): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Hodzsa Milán: Nagyon méltatlan ez a vád. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, tessék leülni; csak a szónok beszélhet állva, a többi urak üljenek helyükön. Hodzsa Milán: Nagyon méltatlanul hasz­nálta velem szemben azt a kifejezést a t. kép­viselő ur, mert még nagyon sok országgyűlési képviselőtársamnak kellene emlékeznie arra, hogy tavaly, mikor ezen a helyen beszédet mondottam, és a mikor önök közül az egyik barátom azzal a kérdéssel fordult hozzám közbeszólás alakjá­ban, hogy mit szólok a magyar vezényszóhoz, akkor ón azt mondtam, hogy akkor, a mikor a magyar vezényszó kérdése napirenden lesz, akkor én igenis erről nyilatkozni fogok, de megmon­dottam azt is, hogy én a magyar vezényszó kérdésében a megértés akadályát nem látom, hogy a magyar vezényszó kérdése bennem ellen­séget nem talál. (Zaj a baloldalon és a közepén. Elnök csenget.) Én a magyar vezényszót aka­dályozni nem fogom... Ugron Gábor : Nem is birja! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Hodzsa Milán: ... sőt én támogathatnám, hogyha látnám azt, hogy önök a magyar vezény­szót megkapva, sem az ezrednyelvek dolgában, sem pedig általában a nemzetiségi politikában a magyarosítás politikáját tovább folytatni nem fogják. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) A t. elnök úrhoz vagyok bátor egy kéréssel fordulni: szíveskedjék nekem egy pár percznyi szünetet adni. Nagy György: Hogy térjen magához ! Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Hodzsa Milán képviselő urat illeti a szó. Hodzsa Milán: T. ház! Azoknak a tények­nek a felsorolásába kezdtem, a mely tények bennem azt a gyanút keltik, hogy az uj rend­szer egyszerűen átvette a régi rendszert és nem telt meg azon eszmei tartalommal, a mely ok­vetlenül szükséges, hogy tényleg megalkossuk a szuverén magyar államot. A törvénytelen kor­szak alatt Lukács vallás- és közoktatásügyi miniszter ur egy rendeletet adott ki, a mely rendelet az iskolák nyelvével foglalkozott és nagyjában körülbelül azokat követelte meg, a mik benne foglaltatnak a Berzeviczy Albert volt közoktatásügyi miniszter urnak egyik törvény­javaslattervezetében. Azt kérdem a mostani vallás- ós közoktatásügyi miniszter úrtól: fenn­áll-e ennek a rendeletnek az érvényessége -ma is ? Kérdem továbbá, hogy az az utasítás, a mely a népiskolákra vonatkozólag ki fog adatni, azon kormányférfiu rendeletére fog-e támaszkodni, a ki az önök által törvénytelennek bélyegzett kor­mánynak tagja volt és a kinek összes többi rendeleteit önök ignorálják. A mikor a szóban­forgó rendelet megjelent, a koaliczió sajtója örö­mének adott kifejezést és azt mondotta: nem 34*

Next

/
Thumbnails
Contents