Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

258 Sí. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. bármennyire hangoztatják, bármennyire hirdetik is itt az ellenkezőt: a nemzeti felfogás és az önök felfogása között egy nagy ür tátong, melynek betöltése hogy nem következik be, nem mi rajtunk múlik, hanem az önök igazságtalanságán és a hazai jogélet és a nemzeti hagyományok megbirálásánál való teljesen igazságtalan eljárásukon, Ítéletükön. (Élénk helyeslés és tetszés. Ugy van!) T. képviselőtársam Polit Mihály azt mondta, egészen elégikus hangulatba esve, hogy miért nem békülünk mi ki ugy, mint a hogy ime a kibékülés megindult Horvátországgal ? Hát én nagyon, szerettem volna figyelmébe ajánlani az én t. képviselőtársamnak azon ékes és szép beszédet, a melyet itt a horvátoknak nevében Drohobeczky t. képviselőtársam tartott. (Élénk éljenzés.) Abban a beszédben más volt a lendület, más volt az alaphang, és a megnyilatkozó érzelmi momentumok is mások voltak, mint a minőket mi t. képviselőtársam és az ő társai részéről tapasztaltunk. Ott fentartás nélkül láttuk hangoztatni, hogy Horvátország kész a békére Magyarországgal, és hogy Horvátország kész a jövendőbeli nemzeti munkában megosztani a küzdelem terhét Magyarországgal. De ezt a hangot önök részéről, fájdalom, még nem hallottuk. (Zaj a közéj) hátulsó padjain. Elnök csenget.) Méltóztassanak elhinni, t. képviselőtársaim, hogy bizonyára senki sem örülne annyira, ha lehetséges volna a nemzetiségi pártokkal való kibékülés, mint a mostani kormányzat. A mostani kormányzat, a melynek programmja, bár időre is, tartalomra is körül van határolva és szűkre van szabva, a mely bár átmeneti kormány és csak rövid időre van az ő léte kontemplálva a mérvadó tényező részéről, de a mely mégis, tekintve a feladatoknak nagy súlyát, tekintve a feladatok nagyságát, uj kurzussal, uj iránynyal akarja megkezdeni jövő ezeréves létünket itt ezen a földön. Ez a kormány a népjogok kiterjesztésének ragyogó jeligéje alatt vállalta a kormányzást; az Ausztriával szemben létesítendő rendezkedés az ő jDrogrammja és ennélfogva az Ausztria részéről való tulkapásoknak letörése, a nemzet jogainak kimutatása és megvédése az ő programmja. Elhiheti tehát a t. képviselőtársam, bizonyára senki sem örülne ugy, mint a mostani kormány, ha az egész nemzet, ha mindm'ájan mint testvérek e nagy küzdelemben egyesülhetnénk és önöket is munkatársakul nyerhetné meg. De akkor méltóztassanak igazságosaknak lenni. (Mozgás a közéj) hátsó padjain.) Önök láthatják azt, hogy az első kinálkozó alkalmat mire használta fel a nemzet. Arra, hogy az alkotmányosságnak, törvényességnek, szabadságnak és egyenlőségnek áldásaiban ebben az országban és Szent István birodalmában mindenkit egyenlően részesítsen. Láthatták, hogy az első nyilatkozat a nemzet részéről az volt, hogy a horvátországi régi törvénykezés nyomorúságait, a visszaélést a sajtó, a jogszolgáltatás terén, az elavult büntető törvénykezést és büntető jogszolgáltatást, a visszaélést a gyülekezési és egyesülési jog terén abban a pillanatban, a mint Horvátország testvéri szívvel közeledett felénk, felismertük, a bajokat, a nyomorúságot, a szégyent igyekeztünk eloszlatni, a mint ehhez az alkotmányos országhoz illik, és az ország hagyományai szerint ebben segitőkül szegődtünk. (Igaz! Ugy van!) És önök beszélnek a delegáezióról és a delegácziót ugy akarják emliteni, mintha ott valami restelni való lett volna ? Bocsánatot kérek, ugyanabban a keretben és ugyanazzal a hagyományos felfogással és Magyarország történeti múltjához hozzáfűzve a jelen törekvéseket, a delegáczióban is az első alkalommal, hogy a mostani kormányzati szellem oda behatolt, mit láttunk ? Azt, hogy az okkupált tartományokban ma is megnyilatkozó elnyomatási rendszert a mostani kormányzat modern, alkotmányos intézményes állapottal akarja felváltam. (Zaj a közép hátsó padjain. Elnök csenget.) Méltóztassanak a közös pénzügyminiszter, mint Bosznia kormányzója és a delegáezió tagjai között való vitát figyelemmel elolvasni. Az első dolog az volt, hogy mi, a kik ismerjük vezető szerepünk kötelességeit, tudjuk, hogy noblesse obiige, tudjuk, hogy a magyarság vezető szerepe mennyire kötelez minket, mi elsősorban szót emeltünk Bosznia-Herezegovina lakossága érdekében. Ott is kimutattuk annak visszásságát és ferdeségét, hogy a majdnem 30 év óta okkupált tartományokban még az okkupáló államnak alkotmányos élete belevive nincs. Polit Mihály : A konzekvenczia az evakuáczió volna. Visontai Soma : Legyenek meggyőződve, hogy egyesült erővel a magyar nemzet Horvátországgal szemben és Bosznia-Herczegovinával szemben is ki fogja mutatni, hogy teljesiti kötelességét és azért Polit Mihály t. képviselő urnak ne méltóztassék csak egyszerű frázisként idedobnia, hogy Magyarország történeti múltjánál fogva odaállittatott a Nyugat kapujához és a Kelet határához, hogy a czivilizáczió és a haladás zászlaját vigye. A magyarság és a magyar nemzet ezt a missziót betöltötte eddig is és be fogja tölteni ezentúl is ; zászlóvivője lesz mindig a szabadságnak, a kultúrának; a kultúrának és szabadságnak Kelet felé, valamint képviselője itt is, az ország határain belül, a nemzetiségek és saját polgárai irányában. (Ugy van ! Ugy van I) Polit Mihály t. képviselő ur felemiitette azt, hogy ime, a balkán-népek azóta, a mióta ő innen elment és ismét visszakerült a parlamentbe, mily szabadok és függetlenek lettek. Az igazságtalanság, a mely minden megnyilatkozásukban észrevehető, itt sem hagyta el őket, mert különben ott is észre kellett volna vennie a t. képviselőtársamnak, hogy a ki eddig ezt a függetlenséget a Keleten biztositotta, mikor a berlini kongresszus azon államoknak ezt a szabadságát törvénybe iktatta és a ki akkor a monarchia külügyi vezetőségének élén állt, egy magyar államférfiú volt. (Zaj a nemzetiségiek padjain.)