Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

21. országos ülés 1906 július 6-án, pénteken. 259 Mi igenis szívesen fogadunk mindenkit segítő­társul abban a nagy barczban és küzdelemben, a mely előttünk áll és a melyet végig kell nekünk küzdenünk Bécscsel szemben. Ott napról-napra szaporodnak a Lustkandl-ok, ott napról-napra még az egyetemek katedráiról is jelentkeznek tanárok segítségül, ha a magvai nemzet valamely jogának elhomályositásáról vagy letöréséről van szó. Észre kell mindenkinek venni, hogy soha olyan ádáz gyűlölettel nem tárgyalták a magyar kérdéseket Ausztriában, mint most, soha az igaz­ságnak annyi hiányával nem tárgyalták a magyar alkotmánynyal összefüggő kérdéseket, mint most Ausztriában. Hiszen alig van valami a mi alkot­mányunkban biztosítva, a mit ne csak nagy küz­delem árán tudnánk megóvni a maga épségében Ausztriával szemben. íme, a katonai kérdések ma nincsenek napirenden és mikor a katonai kérdé­seket egyelőre azon rövid időre, a míg előkészít­jük az uj korszakot, levettük a napirendről és csak a törvényben biztosított paritásunkért szál­lunk síkra, akkor azok, a kik ellenünk törnek, rágalmaznak és elferdítik a mi igazságainkat, az osztrák politikai körök és az osztrák professzorok. Tartozom azon kijelentéssel a kormánynak, hogy ezzel az osztrák magatartással szemben meg tudta eddig is óvni a nemzet igazát. Mi látjuk, a mi ott készül, látjuk, hogy micsoda furfangos módon akarják megfosztani Magyarországot a törvényben biztosított jogaitól, kezdve az u. n. Loyalitätsklauselen, a melyet kieszeltek az osztrá­kak azért, hogy itt ők a maguk számára minden forgalmat biztosítsanak és piaczot teremtsenek minden osztrák iparczikk számára, viszont meg­akaszszanak itt Magyarországon minden gazda­sági, ipari és gyári fejlődést. Mi érezzük hosszú idő óta, hogy Magyarország sohasem intézhette a törvényekre támaszkodva függetlenül, beavat­kozás és bevádolás nélkül gazdasági ügyeit. Fel­hívom a t. ház figyelmét arra, hogy az osztrákok egy perczig sem hagynak nyugton minket, pedig mi sohasem keressük azt, a mi őket megilleti, mert mi csak azt keressük és akarjuk megtartani, a mi ezt az országot illeti meg. Tarifapolitikánkat mi'sohasem intézhetj ük el, mert ha tarifapolitikáról van szó, akkor Ausztria azt is a szabad forgalom megsértésének minősiti, ha gyárakat akarunk alapítani és a magyar kormány szubvenczióval, vagy más törvényes eszközzel akarja segíteni a gyáralapitókat, ők hivatkoznak a szabad forga­lomra, beleavatkoznak a gyáralapitás módj aiba, a lehetőséget akarják korlátozni, meg akarják akasz­tani, hogy Magyarország a gyárpolitika terén bol­dogulhasson. Ha ebben az országban mi adót vetettünk ki pl. az osztrák raktárakra, a melyek itten verse­nyeznek a magyar üzleti élettel, ők azt mondják, ez beleütközik a szabad forgalomba és korlátozni akarják az önálló magyar pénzügyi politikát. Törvényt csináltunk ebben a házban a megren­delések gyűjtéséről; az osztrákok beleavatkoztak és azt mondták, hogy a magyar utazó ügynökök­nek joga van Magyarországnak megtiltani a vissza­éléseket, az osztrákoknak nem. Mikor ebben az országban egy mozgalom keletkezett melynek élére a honleányi erény helyezkedett, és a mely­lyel semmi egyebet nem czéloz a magyarság, mint azt, hogy ebben az országban teremtsen piaczot a magyar termékek, a magyar iparczikkek számára, hogy itten is megélhessen az iparos és hogy a mun­kásnak kenyeret adhass ank: akkor az osztrákok arczátlanul ezt a mozgalmat akadályozni akarják és a szabad forgalomnak megakasztását hozzák fel érvül. (Ugy van !) És a mikor mi ezt az igazán szegényes piaczot akarjuk biztosítani a magyar ipar számára, ezt a tulipánniozgalmat ők támad­ják, a kik az udvar minden fényét, ragyogását élvezik, a kiknek mindazok az anyagi eszközök jutnak, a melyeket mi megszavazunk udvari czé­lokra, a hadsereg czéljaira, hadfelszerelő intéze­tekre, fegyvergyárakra és egyebekre. (Igaz! Ugy van !) Kun Árpád: Ezt tessék támadni, ne ben­nünket ! Visontai Soma : Midőn pedig az uj kormány kezébe véve az ország vezetésének gyeplőit, az első alkalmat megragadta, hogy a nemzetközi szerződéskötések terén a magyar szempontot, a magyar jogot érvényesítse és abban a szerződés­ben, a melyet ma jelentett be az előadó ur és a mely Svájczczal köttetett, kétféle rendelkezést tett, a mennyiben egyrészt mint külön szerződő fél részére, Magyarország részére egy magyar pél­dányt is aláíratott a külügyminiszter által és a svájezi államok elnökével, és másrészt bevette ebbe aszerződésbe azt is, hogy a vámterület alatt csak azt a területet lehet érteni — mert közös vámterületünk nincs — a melyre az 1899 : XXX. törvényezikk szerint a recziproczitás vonatko­zik : akkor méltóztassék nézni, itt vannak előt­tem a bécsi lapok, milyen ezudar felfogással és a jogérzet mennyi hiányával kötnek bele ebbe a tisztán törvényen alapuló intézkedésbe, (Ugy van !) mert ebben is a 67-iki kiegyezés megsér­tését és az osztrák jog elhomályositását látják. Mikor ilyen teljesen törvénytelen támadásokat látunk — mert hiszen a ki e támadás mivoltát látja, a melyről különben szó lesz a Eeichsrathban, hiszen annyira mennek, hogy e miatt még az osztrák kormányt is interpellálják, — mondom — mikor ilyen támadásokat látunk az osztrákok részéről, a melyeknek jogtalanságát és alaptalanságát a mi alkotmányunk fényesen megvilágítja és a melyeknek jogtalanságát épen az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-ból lehet kimutatni, párhuzamba vonva ezzel az 57. |-t, a melyre most ők hivatkoznak : akkor azt hiszem, hogy nem lehet szerencsétlen körülménynek tekinteni, ha szemben Ausztriának ezzel az előtörő, ellenséges indulatával és törvény­telenségével, itt, ebben a parlamentben a nemzet és sors csodálatos intézkedése folytán, ma minden párt együtt küzd és vállvetve akar megviaskodni az osztrákkal. Polit Mihály : Ez Wekerle nagy sikere ! (Zaj.) 33*

Next

/
Thumbnails
Contents