Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

254 21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, a képviselő urak közt szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Most következik a napirend szerint a felirati javaslat (írom. 102, 103) tárgyalásának folytatása. Kollár Márton képviselő ur személyes megtámadtatás ezimén kért szót. Kollár Márton: Személyes megtámadtatás ezimén kértem szót, a mennyiben tegnap Emődy képviselőtársunk becsületünkben gázolt. Beszélve a Szent Béla-egyesületről, melynek elnökigazgatója vagyok, azt merte álUtani, hogy az kortestanya, pedig egyedüli keresztény katholikus kulturális egyesülete a magyarországi tót katholikus népnek. Tudom, t. ház, hogv vannak holmi vampirféle hazafiak, a kik nemcsak egyesek, hanem egész társulatok vérét szomjúhozzák. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Beszéde folyamán Emődy képviselő ur azzal vádolt meg bennünket, hogy mi a nemzetközi szocziálistákkal szövetkeztünk. Ezt az alaptalan meggyanusitást én visszautasítom. De, t. ház, a szocziáldemokraták programmjában nem minden rossz és nem minden kárhoztatandó. Elnök : Kérem, méltóztassék a házszabályok ezimén nyert jog alapján egyedül és kizárólag a személyes megtámadtatás cziméhez ragaszkodni. A képviselő urnak joga van felszólani, de ezen a czimen a tárgyalás anyagát nem lehet feleleveniteni és vitatkozásba bocsátkozni, mert ezt a házszabályok tiltják. (Elénk helyeslés.) Kollár Márton : Azokhoz a társadalmi kérdésekhez, a melyeket Giesswein Sándor képviselő ur kifejtett és a melyet bővebben fog majd kifejteni pártunk részéről egy szintén papi képviselő, ezúttal nem fűzök megjegyzést. A többi, élczlapba való kifakadásaira Emődy képviselő urnak nem reflektálok. Elnök : T. ház ! Mielőtt a tárgyalást folytatnék, kénytelen vagyok egy mulasztásomat pótolni, a mi ugyan önhibánion kivül történt, mert én a tegnapi ülésen a nagy zajban nem hallottam azt, a mi a naplóban benne van, hogy t. i. Hodzsa Milán képviselő ur akkor, a mikor Emődy József azt mondotta, hogy Veszelovszky Ferencz a magyar királyi Kúria által a magyar állam elleni izgatás miatt egy évi államfogházra Ítéltetett és ő ezt a fogházbüntetést tényleg le is ülte Váczon, azt mondotta : »Tisztelet és becsület neki ezért!« E közbeszólás núatt őt most utólag rendreutasítom. (Zajos helyeslés és taps.) Ha a nagy zajban tegnap hallottam volna e szavait, közvetlenül nyomban megtettem * volna a rendreutasitást, (Elénk helyeslés.) Most pedig következik szólásra ? Egry Béla jegyző : Visontai Soma ! Visontai Soma: T. képviselőház! Senkinek sem lehet czélja, hogy a mostam vitát húzza. Mindenkit áthat az a tudat, hogy a kormányzat fontos teendőit lehetőleg ne akadályozza meg, és ennélfogva nagyon szívesen járultam volna hozzá a magam részéről is, hogy e vitában fel nem szólalván, ez a mostani tárgyalás mielőbb befejezést nyerjen. De mégis vannak olyan pontok, felmerültek olyan mozzanatok a tárgyalás során, a melyeket nem lehet egészen szó nélkül hagyni. Nem igaz az, hogy a volt ellenzéki pártoknak, mondjuk a függetlenségi pártnak csak nagy áldozatkészségébe kerülne, hogy a jelenlegi helyzetet eltűri. A jelenlegi helyzet átmeneti helyzet, de azért eredményei, gyümölcsei már most is észlelhetők. Egy uj korszak nem keletkezik ugy, hogy a maga egészében úgyszólván készen ugrik ki, hanem azt hosszú tusák előzik meg. Az enyészet az élettel váltakozva merül fel. Az 1848-iki nagy átalakulásnak előzményei egy negyedszázados korszakot öleltek fel a magyar történelemben. 1832-tól egész 1848-ig folytonos evoluezióban volt a magyar nemzet és csak miután a szellemek előkészíttettek az uj korszakra, miután a néplélek teljes átalakuláson ment keresztül, s miután éretté és fogékonynyá vált a nemzet minden rétege azon nagy átalakulásra, a mely 1848-ban bekövetkezett, csak azután láttuk, hogy a nemzetnek nagyjai, vezérei és hű fiai a nagy átalakulási proczesszus élére állottak és a feudális, a rendi Magyarországból egy modern, demokratikus alapokra fektetett államot teremtettek. Most is ugy vagyunk, t. képviselőház, hogy egy uj korszak előtt állunk. Ezt beismerte mindenki. Beismerték a neniezetiségi képviselőtársaink közül való szónokok is. Ez az uj korszak is azzal kezdődik, hogy a helyzet átalakul és hogy a szellemek felébrednek, a lebilincselt eszmék, gondolatok és irányzatok életre kelnek. T. képviselőház ! Ha szétnézünk az országban, hogy mi történt azon rövid idő óta is, a mióta ez az uj kormányzat váltotta fel a régit, nem mondhatja senkisem, hogy ez a rövid kis idő meddő lett volna és hogy nincsenek jelenségek, a melyek a jövendőre nézve kellő reményt kelthetnek a honfiak kebelében. Befelé már látjuk, t. képviselőház, hogy a nemzeti gondolat mindenütt erősebben vert gyökeret. A régi Janus-arczo kormányzatok itthon magyarok voltak, de Bécs felé az udvari és osztrák felfogást szolgálták és velük szemben a mi hagyományunkhoz való ragaszkodásunkat, a mi ősi, történeti mozzanataink iránti lelkesedésünket mélyen el kellett rejtenünk keblünkben, hogy úgyszólván csak nem-hivatalosan lehetett odajárulni martirjaink sírjaihoz vagy lelepleznünk nagyjaink szobrait. És míg felfelé az előző kormányok az ilyenféle nemzeti mozzanatoknak mindig csak ártatlanságát és jelentéktelenségét igyekeztek igazolni: első megnyilatkozása az uj kormányzatnak az volt, t. képviselőház,hogy a mi nagyjaink ismét a mieink, hogy az emlékek, melyek a sírokból vagy a vértől áztatott göröngyökből szállnak fel, egyformán szentek minden magj-arnak, szentek ép ugy az egyszerű polgárnak, mint szentek a kormányférfiaknak is. És Ferencz József király miniszterei vagy személyesen vagy képviselve, ma már megjelennek mindenütt ott, a hol kegyelettel száll a magyar embernek szive és lelke a múltba vissza.