Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-20

244 20. országos ülés 1906 Julius 5-én, csütörtökön. teljes meztelen igazságot elmondani. (Helyeslés jobb felől.) Ha nem csalódom, a magyarigeni választókerület t. képviselője, Vajda Sándor, hivatkozott itt Deák Ferencz bölcseségére. s azon óhaját fejezte ki : vajha a mai napokban is közéletünket, társadalmunkat ezen bölcseségből minél több, minél nagyobb adag hatná át. Én nagyon jól tudom, hogy Deák Ferencz egyizben visszautasított egy véres mandátumot; azt is tudom, hogy felállított egy nagy tételt, a melyet nem tudok elég melegen ajánlani t. nemzetiségi képviselőtársaim figyelmébe. Deák Ferencz megmondta, miszerint a törvény szerint megtenni sok dolgot szabad, de megtenni nem illik. (Ugy van ! jobb jelöl.) Juriga és Jehlicska képviselőtársaimnak Deák Ferencz szerint törvényes joguk volt megjelenni Verbón, de ahhoz már csakugyan kétség és szó fér, vájjon ez azon reverendához, azon papiöltönyhöz, melyet magukon viselnek, illik-e ? (ügy van ! jobbjelöl.) Vájjon czélszerű volt-e és a papi méltósággal megegyeztethető volt-e felkeresni azon nyers erőszak alkalmait. (Egy hang a középen : Nem kereste !) Kérem, itt van Írásban a választási elnök jelentése. Ebből az tűnik ki, hogy a választás napján 9 órakor este Juriga képviselő ur puszta kézzel nekiment a kordonnak azon okból, hogy ott egy rendezőt tettleg inzultáljon, s midőn a csendőrség őt ebben megakadályozta, megfogta a csendőr vállán lévő fegj^vernek a szíját, azt ránczigálni kezdte, a csendőrt jiedig ide-oda taszigálta. (Zaj.) Ennek következménye az volt, hogy az amúgy is felizgatott tömeg már-már vérszemet kapott és okvetlenül vérengzésre került volna a dolog, mert hiszen köztudomású, hogy a csendőrnek fegyelmi szabályai szerint nem szabad eltűrnie, hogy fegyveréhez illetéktelenül bárki is hozzányúljon. Szerencsére az utolsó pillanatban odaérkezett Szabó választási elnök, a kit önök annyira pellengére állítanak és elejét vette a nagy veszedelemnek, a mely ott fenyegetett. Már most kérdem a tisztelendő lelkipásztort: vájjon lelkére veszi-e, hogy esetleg az ő megsértett hiúsága miatt itt halomra lövöldözzenek egész sor ártatlan embert ? (Ugy van!) Különben, hogy teljesen igazságos és objektív legyek, meg kell említenem még azt is, hogy ebben a jelentésben, a melynek nyilvánosságra hozatalára felhatalmazást nyertem, egy enyhítő körülmény is foglaltatik. Az enyhítő körülmény pedig az volt, hogy Juriga képviselő ur ezen alkalommal, a midőn ezt elkövette, nem volt teljesen józan állapotban. (Élénk derültség.) Épen ez a körülmény, a melyet az elnök a csendőröknek lelkére kötött, hogy hiszen itt egy nem teljesen beszámítható egyénnel van dolguk, segítette elő azt, hogy a csendőrök nem használták ellene fegyverüket. Azt hiszem, t. képviselőház, eléggé igazoltam, hogy Verbón a választásnál megjelent képviselő urak, különösen azok, a kik egyszersmind katholikus papok, valóban oly szerepet vittek, a mely nem méltó azon papi köntöshöz, a melyet viseltek, mert hogy félrevezessék, felizgassák ezt a szegény népet, az nem illik ahhoz a méltósághoz, a melyet ők elnyertek. Én ismerem azt a jó, derék népet, a melyet ők médiumul felhasználnak, mert hisz gyermekkorom óta közöttük lakom. Állandóan megfigyeltem és megfigyelem ma is, hogy ezen népnek egyik legfőbb és legszebb jellemvonása azon mélységes vallásos érzület, azon Istenbe vetett hit, a mely őket kitartókká, szilárdakká, megbízhatókká, és rendkívül szívósakká teszi. Köztudomású tény, hogy 1848-ban Kossuthnak épen ezen nép szolgáltatta a legkitartóbb, a legszívósabb honvédeket. A Rákóczi-korszakban Ocskay brigadéros nagy bravúrjait, a melyekről a történelem is megemlékezik, mindazokat a hőstetteket, a miket elkövetett, igenis ezen nép fiaiból toborzott legénységének köszönhette. Ez az a nép, a melyet én gyermekkorom óta ismerek, Most azonban a választási küzdelem alkalmával tett körutamon alkalmam volt megismerni azt a népet, a melyre önök, t. képviselő urak, rátették kezüket. Mondhatom, megborzadtam attól, a mit láttam, pedig jól láttam. Mert nemcsak borban van az igaszág, hanem igenis a választási küzdelmek által felgerjesztett szenvedelmek is fellebbentik a szivek azon titkai", a melyek más alkalommal lefátyolozva, csukva vannak. Az önök által kezelt tót nép megtagadja eddigi vigasztalóját, megtagad mindent, magát Jézus Krisztust is. Azon régi üdvözletre és gyönyörä szép szokásra, a melylyel a földmívesein berek, midőn reggel egymással talákoznak, üdvözlik egymást, hogy ; »Dicsértessék a Jézus Krisztus« az önök által félrevezetett nép konokul megtagadj a a választ. Krisztus helyett máris szivébe zárta Hurbán József Miloszlávot, azt a Hurbán József Miloszlávot, aki 1848-ban a cseh és morva bandákat a császár zsoldjába szervezte a magyarok és Kossuth Lajos ellen. Egy hang (a baloldalon) : És a magyar szabadság ellen ! Emődy József: Igenis, a magyar szabadság ellen, mert Kossuth Lajos őket is felszabadította. Tudjuk ugyan, t. képviselőház, a történelemből, hogy ezek a Hurbán-csapatok nem nagy kárt tettek a magyar honvédekben, mert ha az első honvédet meglátták, vagy az első puskalövést meghallották, rendesen megfutamodtak, de szemtanuk tanúsága szerint lopni és rabolni jól tudtak. Ez a Hurbán József Miloszláv épen az én választókerületemben, Hlubokán van eltemetve és már most a hurbánisták azon mesterkednek, hogy ezen szent sírt a szegény félrevezetett tót népnek Mekkájává tegyék. Minden évben, a midőn Hurbán halálának évfordulója bekövetkezik, koszorút tesznek a sirra, a mely koszorú szalagjain az orosz nemzeti szinek ékeskednek. (Mozgás.) De t. képviselőház, nemcsak ennek a népnek, a melyre szerintem teljesen illetéktelenül tették rá a kezüket a nemzetiségi képviselők, a szivét inficziálták működésükkel és izgatásukkal, hanem tönkre tenni iparkodnak azokat az intézményeket