Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-19
220 19. országos ülés I90b Julius í-én, szerdán. nül megoldandó kérdéseket, a melyeknek megoldása más kérdések felvetése által sem meg nem hiúsítható, sem el nem odázható. A trónbeszéd a nemzetnek tudtára adja, hogy a kormány ilyen feltételek mellett vállalkozott a kormányzásra. Ha a képviselőház ezt tudva, ennek daczára támogatja a kormányt, akkor a képviselőházat alkotmányos gyakorlatunk értelmében megillető inicziativa, kezdeményezési jog fel van adva. (ügy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Igaz, t. ház, hogy azok az elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdések üdvösek, megoldásuk égetően szükséges; csakhogy ez a királyi kijelentés igen veszedelmes preczedenst képez. Nem csökkenti e prer-zedens súlyát az a körülmény sem, hogy a kormány ilyen feltételek mellett a pártoknak ö felségével történt előzetes megállapodása alapján vállalkozott az ügyek vitelére. Mert a képviselőház legkardinálisabb jogát, a kezdeményezési jogot semmiféle párt-megállapodás el nem kobozhatja. A királyi propozicziók most igen kívánatosak, de legközelebb lehetnek ezek a királyi propozicziók épen nem kívánatosak és akkor majd azokat a preczedensre való tekintettel el kell fogadni. Az alkotmányos életben, t. ház, Fabricius szuronyainál veszedelmesebb eszköz, irtóbb fegyver a preczedens. Azért e padokról óvást emelünk ilyen preczedens megteremtése ellen, s tiltakozunk az ellen, hogy az a tény, miszerint a jelen kormány bizonyos ügyeknek első sorban, még pedig k : zárólagos elintézésére vállalkozott, bármikor is preczedensül tekintessék oly irányban, hogy az orszáagyülésnek önrendelkezési joga, a képviselőháznak munkarendje akár trónbeszéd utján, akár bármi más módon korlátozható vagy előírható volna. T. ház! Ujabban gyakrabban hallottam, a többségnek válaszfelirati javaslatában is benne van, most is hallottam az igen tisztelt előttem szóló képviselőtársamtól, hogy alkotmányunkat intézményes biztosítékokkal kell körülbástyázni. ÉP, t. ház, semmiféle intézmény által sem találom alkotmányunkat annyira biztosítottnak, mint a hogy azt biztosítani képes a népnek alkotmányhűsége. Hiszen, t. képviselőház, ki merte volna kétségbe vonni, hogy Magyarországon van sajtószabadság? És a közelmúltban láttuk, hogy a sajtószabadságmk intézménye mellett sem volt sajtószabadságunk. Az állampolgárok lelkületében kell az alkotmány-biztosítékokat szerveznünk é.3 nem paragrafusokban, mert minden paragrafust el lehet ferditeni. Az állampolgárok lelkületében kell az alkotmányt szerveznünk, még pedig az összes állampolgárokéban. Tegyünk minden állampolgárt a politikai jogok részesévé é3 igy m'ndeniket az alkotmány védőjévé is tesszük. Azért szükséges, t. ház, az általános választási jognak a behozatala. T. ház! Nem tudhatjuk, vájjon a mi felirati tervezetünk Ö felsége magas szine elé fog-e kerülni. (Felkiáltások: Nem/) De nemcsak ez a czélja ennek a feliratnak, hanem ez a felirat intézve van egyúttal Magyarország összes népeihez és itt a házban intézve van a koalicziós pártokhoz és elsősorban a többséghez, a függetlenségi párthoz. Én tisztelettel azt a felhívást intézem az igen tisztelt függetlenségi párthoz, hogy a koaliczió és a koalicziós kormány mellett és daczára keressen közvetlen érintkezést a nemzetiségekkel. Ne tántorítsa el sem a pártfegyelem, sem a jelen kormány támogatására vállalt kötelezettség arról az útról, hogy a nemzetiségeket jogos igényeik kielégítésével Magyarország állami függetlenségének, a perszonál-nniónak zászlaja alá sorakoztassa. (Helyeslés a függetlenségi párton.) A magyarországi szerb radikális párt volt az, t. ház, mely a szerb-magyar testvériesülési mozgalmaknak az első impulzust adta. ( Ugy van !) Mi, t. ház, ezen pártnak a hivei, örömmel üdvözöljük és szimpátiával kisérjük azokat a testvériesülési ünnepélyeket Belgrádban, Debreczenben, Horvát-Szlavon-Dalmátországban és itt Budapesten . . . Visontai Soma : És Újvidéken ! Manojlovics János : . . . igenis: és Újvidéken! Mi, t. ház, azért, mert ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, mert ellenzék vagyunk, mi azért nem vagyunk eUenségei a szerb-magyar testvériségnek, hanem előharcosai vagyunk. Ellenzéki voltunk ezt nem zárja ki. T. ház! Mindnyájunk érdeke az, hogy ez a szép példa, ez a szerb-magyar testvériség terjesztessék ki az összes nem-magyar nemzetiségekre, terjesztessék ki a tót és román testvéreinkre is. (Ugy van.) T. ház ! Kétségtelen az, hogy Magyarország állami függetlensége eszméjének szüksége van arra a tőkére, s arra az erőre, a mely a nemzetiségekben rejlik. Hiszen azon nagy gazdasági feladatok megoldása is, a melyekről a t. előttem szóló t. kéj)viselö úr itt olyan szépen értekezett, csak ugy lehetséges, hogyha ugy, mint Ausztriában, itt is az összes nemzetiségek egyesülnek. Ismét hangsúlyozom, t. ház, hogy a függetlenségi pártot ne akadályozza az, hogy most kormányt alakított. (Mozgás balról.) Elnök: Csendes kérek! Manojlovics János: Ez ne legyen akadálya annak, hogy továbbra is fáradozzanak a jövőben való együttműködésünk alapjainak megvetésében, (Elénk helyeslés a középen és a szélsőbaloldalon.) Van ennek, t. ház, sok akadálya. A midőn Musitzky elvtársunk itt e házban szóvá tette a nemzetiségi parlamenti bizottság kiküldését, ezen eszme a házban általános helyeslésre és visszhangra talált, és mit láttunk? Láttuk azt, hogy a minisztertanács ezen eszmének ellene nyilatkozott, mire azután a koaliczió daczára annak, hogy az eszmét a házban helyeselte, azt egyszerűen leszavazta, —<• leszavazta pedig a nélkül, hogy bárki is hozzá szólt volna a kérdéshez. Én ugyan ebben örvendetes jelét látom annak, hogy ezen
