Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

19. országos ülés 1906 siegreiche Vorrücken der k. k. Truppén in Ungarn gestattet, einige Massregeln zu ergreifen, um den Verkehr zwischen Ungarn und den anderen Teilen des G-esammtstaates zu erleichtern«. Vagyis meg sem várták azt, hogy az ország szabaclságharczát leg}'őzzék, hanem az első győzelmi tünetek után, az első eredmény, a melynek leszakitása után nyúltak, az első gyümölcs, melyet még megérni sem engedtek, az volt, hogy megszüntessék Magyar­ország vámterületi önállóságát, Mikor azután 1849-ben az események reánk szomorúan tovább­fejlődtek, a kápolnai szerencsétlen ütközet után, és, mikor kezdték az oroszokkal a mi ellenünk való koaliczió eszméjét tárgyalni, akkor jelent meg a hires márczius 4-iki Kaiserliches Patent, enthal­tend die Reichsverfassung fiir Österreieh-Ungarn. Ez világosan kimondja, hogy »das ganze Eeich ist ein Zoli- und Handelsgebiet«. Ez a közös vám­területnek története. Már most kérdezem : mikor a mi emlékeink igy tüntetik fel előttünk a közös vámterület törté­netét, akkor nem volna-e indokolt ezen nemzet részéről, ha még gazdasági érdekei az ellenkezőt tanácsolnák is, hogy mégis követelje azt, hogy megszüntessük azt a szégyenletes állapotot, mely a mi szabadságharezunk leveretéséből származott ? (Helyeslés.) Mert ha ezt látjuk, akkor belátjuk azt, hogy azok az áldozatok, melyeket a közös vámterület révén Ausztriának hozunk, nem egy­szerű adófizetés Ausztriának, hanem hogy hadi­sarezot fizetünk azért, mert szabadságharezunkat orosz segitséggel leverték. (Igaz! ügy van!) Eljutottam felszólalásom végéhez. Bátor vol­tam rámutatni arra, bogy Magyarországnak gaz­dasági érdekei, érzései és emlékei egyaránt köve­telik azt, hog3^ a legrövidebb határidőre, a mely csak lehetséges, visszanyerjük önálló rendelkezé­sünket gazdasági ügyeink felett és azt tettleges rendelkezésekkel gyakoroljuk. Rámutattam arra, hogy a megkötött paktum, melj a koronával szemben minket kötelez és a melyet én minden részében a legszigorúbban respektálok, 1915-ön túli időre ezt a jogunkat semmiképen sem csor­bitja. Rámutattam arra is, hogy ha illuzóriussá nem akarjuk tenni ezt a jogunkat 1915 deczember 31-én, akkor már most a megkötendő kiegyezési javaslatoknál, illetőleg az Ausztriával most meg­kötendő kereskedelmi szerződésnél intézményes biztositékokat kell lefektetni arra nézve, (Helyes­lés.) hogy 1915 deczember 31-én ez be fog követ­kezni, mert ha e biztositékokat le nem fektetjük, akkor a még hátralévő kilencz évet, a mely talán rövid, de semmi esetre sem tulhosszu az előkészü­leti munkálatokra, kihasználni sem mi, sem a külföld nem fogja. (Igaz ! ügy van !) Végzem azzal az egy jelszóval, a melyet Baerenreither osztrák kereskedelemügyi miniszter­től tanultam, a ki az 1903. évi kiegyezési tárgyalások során egyik felszólalását azzal fejezte be »accep­tiren wir die Gegenwart, rüsten wir uns für die Zukunft«. július í-én, szerdán. 219 Én is azt mondom, t. képviselőház, én a fel­irati javaslatot mint jelent elfogadom, de a jövőre nézve meggyőződésem integritásának megóvása szempontjából már most kijelentem azt a meg nem másitható elhatározásomat, hogy, a mennyi­ben azok a kiegyezési javaslatok, a melyek a most folyó tárgyalások eredményeként a ház asz­talára fognak kerülni, nem fogják magukban fog­lalni feltétlen biztositékát annak, hogy 1915. deczember 31-ével az önálló vámterület tettle­ges terére átlépünk, abban az esetben én ezeket a javaslatokat szavazatommal támogatni nem fogom. (Élénk helyeslés és éljenzés- balfelöl. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Raisz Aladár jegyző : Manojlovics János! Manojlovics János: T. ház! A trónbeszéd és az arra adandó válaszfelirat nagy közjogi jelentő­ségükhöz képest e házban minden alkalommal beható tanácskozás tárgyát képezte. Mindkettő­nek közjogi jelentősége azonban a mai viszonyok között, »tekintettel a közelmúlt sajnálatos ese­ményeire^ messze túlhaladja azoknak egyéb­kénti horderejét. Alkotmányunk még rövid idővel ezelőtt tény­leg fel volt függesztve, és pár nap választott el csak attól, hogy annak formai felfüggesztését is megérjük. Kétségtelen, hogy alkotmányunknak alkotmányos mezben fentartása a lényegnek tel­jes szétrombolásával, épen olyan súlyos és kö­vetkezményeiben beláthatatlan alkotmánysértést képez, mint annak formai felfüggesztése. Sőt még veszedelmesebb is, mert alkotmányunk intézmé­nyes biztosítékai meg lettek hamisítva, alkotmá­nyos intézményeinkbe az abszolutizmus mérge tudatosan be lett oltva, és kérdéses, hogy a tör­vényes jogrend helyreálltával ki vész-e ez a méreg alkotmányos intézményeinkből, és nem fogja-e a megsemmisítés munkáját alkotmányos szerveze­tünkben tovább folytatni? És ha, t. ház, a mindenkori válaszfeliratnak czélja volt Ö Felségét tájékoztatni a nemzet érzel­meiről, gondolkodásáról és akaratáról, mennyivel inkább szükséges a mostani válaszfeliratban pre­cziziroznunk a nemzet ítéletét a közelmúlt ese­ményeivel szemben, és óhajtásait a jövőre nézve. (Helyeslés.) Mielőtt a trónbeszédben és a válaszfeliratban foglaltak érdemleges méltatásába belemennek, szükségesnek tartom, hogy a képviselőház szuve­renitása nevében óvást emeljek a trónbeszéd egy kitétele eUen. (Halljuk ! Halljuk !) A trónbeszéd ugyanis olyan utakat és hatá­rokat szab az országgyűlés működése elé, a mit az országgyűlés és nevezetesen a képviselőház egyszerűen tudomásul nem vehet. ( ügy van ! ügy van! a nemzetiségiek "padjain.) A trónbeszéd ne­vezetesen megállapítja az elsősorban és feltétle­28*

Next

/
Thumbnails
Contents