Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

212 19. országos ülés 1906 Julius 4-e/i, szerdán. Goldis László : Nem lehet tehát ezt a kérdést ugy kezelni, hogy nyíltan elismerjék a mi jogunkat, a tényleges kormányzásban pedig ennek ellenkezőjét tegyék. A szegény nép azt hiszi, hogy neki joga van román iskolához, mert a törvény megadja neki a jogot és a miniszter urak nem is mondják, hogy ehhez neki nincs joga, de azután az iskolájába behozzák a magyar nyelvet. (Nagy zaj és jelkiáltások a baloldalon: Jól teszik !) Baloghy Ernő: Ez a baj ? (Zaj.) Elnök : Baloghy Ernő képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Visontai Soma: Ha ön nem tanult volna meg magyarul, hogyan lehetne most képviselő ? Goldis Lászlő: Az a szegény parasztember elküldi a fiát az iskolába. Vájjon mire akarja a gyermekét tanittatni ? Azokra a dolgokra, a melyekre annak az ő szűk körében, az ő kevés szántóföldjén és kertjében szüksége van. És mit lát? A szomszéd faluban, egy magyar faluban, a hol, mondjuk, osztatlan iskola van, az a magyar gyermek 28 órán keresztül folyton azon ismére tekét tanulja, a melyekre neki az életben szüksége van, de annak a szegény oláh gyermeknek 17 órán keresztül egy más nyelvet kell tanulnia. Ugron Gábor: De arra szüksége van ! (Nagy zaj !) Elnök : Csendet kérek ! Goldis László : II. József császár azt mondta, hogy énboldogitani akarlak benneteket, mert ti nem tudjátok, hogy mi a boldogság, hanem én tudom, mi a jó nektek. Akkor az egész magyar nemzet, mint egy bátor férfiú állott fel és tiltakozott az ellen hogy őt boldogítsák a saját akarata ellenére. Hát engedje meg a t. ház, hogy a mi népünk is boldoguljon ugy, a hogy ő akar és tud. (Nagy zaj és ellentmondás a baloldalon.) Ugron Gábor: Kötelessége magyarul tanulni! Elnök : Csendet kérek ! Goldis László : T. ház ! Nagyon sok szó hangzott itt el az utóbbi időben az ország konszolidácziójáról. Nem hinném, hogy volna itt valaki, a ki az ország konszolidáczióját nem kívánná, avagy azt akarná kimondani a képviselőház többségével, hogy igenis, nem akarjuk az ország konszolidáczióját, mert ilyent tenni nem lehet. Ha tehát szükséges a konszolidáció — és azt hiszem, mindnyájan egy szívvel-lélekkel elismerjük ennek a szükségességét — ha szükséges ez épen a jövendő harczok tekintetéből, mert mindnyájan érezzük, hogy súlyos válság elé megy az ország, hogy súlyos idők fognak ránk következni, akkor itt az ideje, hogy békejobbot nyújtsunk egymásnak. (Nagy zaj és jelkiáltások a baloldalon: Magukra nem számítunk !) Elnök : Csendet kérek (Zaj.).. Goldis László : Nagyon sajnálom, hogy ezekre a szavakra, hogy ime, idejövünk béke jobbot nyújtani, azt a választ haüom, hogy magukra nem számítunk. (Zaj és mozgás.) De akár számítanak ránk, akár nem, mi hazafias kötelességeinket mindig teljesíteni fogjuk és akár akarják önök, akár nem, mi hű fiai maradunk ennek a hazának. (Zaj baljelöl.) Ép ugy tartjuk fenn mi is pénzünkkel és vérünkkel ezt az országot, mint önök, fentartottuk ezt ezer esztendőn át és fenn fogjuk tartani évezredeken át, míg elérkezik annak az ideje, hogy látva nagy hazaszeretetünket, az önök szive is megváltozik és ugyanazzal a szeretettel fognak fogadni bennünket, mint a milyennel mi ragaszkodunk ehhez a hazához. (Mozgás.) Szeretném, ha oly nagy hatalma volna szellememnek, hogy itt életre kelhetne a szabadság nagy istene, hogy mindnyájunk kebelében éleszsze fel azt az igazi hazafiságot, mely a szeretetben nyilvánul és nem a gyűlölködésben. (Helyeslés a középen. Zaj bal felől.) Elnök: Kérem Petrogalli képviselő urat, ne méltóztassék folytonos közbeszólásaival a szónokot zavarni, különben kénytelen leszek ellene a házszabályok rendelkezését alkalmazni. A szólásszabadságot méltóztassék respektálni. Mindenkinek joga van felszólalni, de hogy a szónok minden mondatát zajos közbekiáltásokkal kisérjék, az egyáltalában nem egyeztethető össze a házszabályokban biztositott szólásszabadsággal. (Helyeslés.) Goldis László : Ezért, mikor nem fogadhatom el a többség felirati javaslatát és mikor kinyilatkoztatom, hogy szívvel-lélekkel támogatom az országgyűlési nemzetiségi párt felirati javaslatát, befejező szavak gyanánt bátorkodom a t. házhoz azt a kérést intézni, találja meg a megértés módját, mert ez a többségtől függ. Hiába mondják azt nekünk, hogy kezdjük mi meg a barátkozást, mert mi gyengék vagyunk, a kik nem is merészkedünk önök előtt szeretetünknek jeleit nyilvánitani. A kinek a hatalom van a kezében, az mutathatja ki is, hogy akarja a békét, hogy akarja azt az utat követni, mely az ország konszolidácziójához vezet, (ügy van!) Abban a reményben fejezem be szavaimat, hogy nem sok idő fog elmúlni, a mikor a többség meg fog e tekintetben nyilatkozni, mikor nekünk alkalmat fog adni, hogy a többséggel karöltve keressük azokat a köveket, a melyekből egy szebb, boldogabb, hatalmasabb Magyarországnak állandó alapjait fogjuk lerakni. (Helyeslés és taps a balközépen.) Hammersberg László jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a t. többség fel fog menteni engem azon parlamentáris szokás teljesítése alól, hogy az előttem felszólalt t. képviselőtársam nyilatkozataira bővebben reflektáljak. Csak egy tekintetben akarok neki felvilágosítással és magyarázattal szolgálni, abban a tekintetben ugyanis, hogy miért nem hajlandó a magyar országgyűlés, illetőleg a képviselőház szövetkezett pártjai az ő u. n. nemzetiségi pártszervezetüket ilyennek elismerni. A mikor erre a kérdésre a választ meg akarom adni, lényegesen megkönynyiti helyzetemet az, hogy ugyanez a kérdés az