Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

19. országos ülés 1906 Julius í-én, szerdán. 211 Olay Lajos : Ugy, ugy, ez a helyes ! Goldis László: . . . akkor azután mi már nem bámulunk semmit többé. (Mozgás.) De megjegyzem, t. ház, hogy még az igen bátor férfiú hírében álló b. Bánffy Dezső sem merte, akkor, mikor a miniszterelnöki székben ült, azt mondani, hogy ő a nemzetiségi kérdést Magyarországon mint hatalmi kérdést akarja kezelni. Olay Lajos : Csak gondolta ! (Élénk derültség.) Goldis László : Most azonban, mikor semmi felelősséggel nem jár, mikor ezekkel a jelszavakkal ismét remélheti, hogy esetleg hatalomra juthat, mikor semmit sem áldoz azért, hogy ismét ilyen szavakat hangoztat, akkor könnyű Bánffy t. képviselőtársam dolga. (Mozgás.) A vezető politikusok és a kormányoknak elnökei mindezideig azt mondották, hogy ők a nemzetiségi kérdést nem mint hatalmi kérdést tekintik, nem is ugy, hanem mint jogi kérdést akarják azt megoldani, elismervén a nemzetiségeknek kulturális, faji és nemzetiségi jogaikat. B.Bánffy Dezső: Sohasem! (Mozgás. Zaj.) Goldis László : Ez, kérem, t. ház, igy van hivatalosan megállapítva, legalább eddig a kormányszékekből mindig elismerték, hogy nekünk nemzetiségeknek vannak bizonyos jogaink . . . B. Bánffy Dezső : Sohasem ! (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások : Micsoda jogaik ? Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Halljuk ! Halljuk!) Goldis László : Hogy mást ne említsek, ott van az 1868: XLIV. t. ez. B. Bánffy Dezső: Az egyeseknek vannak nyelvhasználati jogaik! (Ugy van!) Goldis László : Ez a 68-iki szentesitett törvény ma is érvényben van és engedje meg a t. ház, hogy felhívjam figyelmét arra, a mit tegnap igen t. Mérey képviselőtársam mondott, hogy a politikai többségnek politikai tisztessége megköveteli azt, hogy a paktumot,mit a bécsi erőkkel kötöttek, megtartsák. A politikai tisztesség követeli ! Hát kérdem én, t. ház : vájjon nem követeli-e a politikai tisztesség a törvénynek megtartását ? (Élénk helyeslés a közép hátsó padjain.) Nem követeli-e a politikai tisztesség a törvénynek megtartását, a mely nemcsak az egyes képviselőket, de magát Ö felségét is kötelezi ? (Élénk helyeslés a közép hátsó padjain.) Azt mondják, nincsenek nemzetiségi törvények, nincsenek nemzetiségi jogaink, azért hivatkoztam életben lévő törvényre, a melyben ki van mondva, hogy a nemzetiségeknek szabad egyesületeket alakitaniok. (Ellenmondások.) Sajnálom, hogy ma is vannak törvényhozók, a kik nem ismerik ezt a törvényt. (Zaj.) Ebben ki van mondva, hogy iskolákat állithatnak, (Mozgás.) hogy kultúrájukat müveihetik, sőt több is van kimondva és báró Bánffy Dezső nagyon jól fogja tudni, hogy az is megvan benne, hogy a kormánynak kötelessége gondoskodni, hogy az állam pénzéből is adassék a nemzetiségeknek kultúrájára, (Mozgás és derültség.) mert azt mondja a törvény, hogy az államkormány köteles gondoskodni arról, hogy a nemzetiségek saját nyelvükön, tehát nem idegen nyelven, a mint itt mondták, képezhessék ki fiaikat egészen odáig, a hol az egyetemi tanulmányok következnek, a miből az következik, hogy a kormánynak kötelessége lett volna az országban román állami gimnáziumot állítani. (Élénk ellenmondások.) B. Wesselényi Miklós: Hát még mit nem! Hallatlan vakmerőség! Goldis László : Nagyon szomorú, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a létező törvénynek csak megemlítése is vihart támaszt. (Zaj.) Azért hoztam fel ezt a dolgot, mert a mikor azt mondtam, hogy nekünk jogaink vannak, azt kérdezték a közbeszólók, hogy miféle jogaink vannak ? Megmondottam, pedig nem is emiitettem olyan jogokat, a melyeket nem tudom, miféle elvből, talán a jogegyenlőség vagy a szabadság magasztos elvéből vontam le, hanem csak oly jogokat említettem, a melyeket létező törvényekből vontam le, kimutatva, hogy törvényes jogaink vannak ; de ha már ez is ily vihart támasztott a házban, (Ellenmondás.) akkor nem tudom, hogy miféle jogaink lehetnek ? (Zaj. Elnök csenget.) Polit Mihály: Nem létezik ilyen Európában. Goldis László : Eddig még nem találkozott magyar kormány, a mely azt hangoztatta volna, hogy a nemzetiségi kérdést hatalmi szempontból fogja fel és mint hatalmi kérdést akarja kezelni, hanem mindig azt mondották, hogy mint jogi kérdést fogjuk fel, meg akarjuk tartani a törvényt meg akarjuk adni a nemzetiségeknek, a mi nekik kijár, amihez természetes jogaik vannak. Azért üdvözöljük mi felirati javaslatunkban az uj korszakot, mert azt reméljük, hogy ebbea a tekintetben, vagyis a kérdés kezelésében más eljárás fog lábrakapni, mint azelőtt a szabadelvűpárt átkos uralma alatt. Mert hogyan kezelték 1868 óta ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Goldis László : Nyíltan elismerték a nemzetiségi törvényt sőt — és ez igen jellemző — különösen a német nyelvű iratokban és a Budajjesten megjelenő újságokban folyton azt hirdették, — a mit minap a »Pester Lloyd«-ban is olvashattunk — hogy a nemzetiségi törvény végre van hajtva. Nem akarom kutatni, hogy ennek az eljárásnak miféle indokai és czélzatai vannak, de tény, hogy nyíltan senki sem merte tagadni a törvény létezését. A kezelésben azonban eltértek ettől. Azt mondták, a nemzetiségeknek joguk van kultúrájukat fejleszteni, de kéz alatt mi történt? Kéz alatt mindenkit hazafiatlanság vádjával illettek, a ki a saját faji kultúráját akarta művelni, annyira, hogy ma a mi püspökeink nem mernek kulturegyesületeinknek közgyűléseire eljönni, mert akkor mindjárt rájuk fogják sütni, hogy hazafia tlanok. (Nagy György közbeszól.) Elnök: Nagy György képviselő urat kérem, hogy türelemmel hallgassa meg a szónokot. 27*