Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

210 19. országos illés 1906 Julius k-én, szerdán. kell tenni, a inig a dolgot mégis csak el fogjuk rendezni; és én bizom a többségi pártok vezetőinek bölcseségében, hogy megtalálják a módját annak, hogy ezt a panaszunkat, a melyről csakugyan azt hiszem, hogy mindnyájan azt fogják mondani, hogy jogos, valahogyan orvosolják és a hibát, a melyet e tekintetben elkövettek, helyrehozzák. T. ház ! Igen természetesnek fogják találni ezek után, hogy mi a bizalomnak nem valami nagy fokával viseltetünk sem a kormány, sem a mostani, többségben levő pártok irányában. Az ellenünk elkövetett eljárás már magában véve is okadatolja bizalmatlanságunkat. De igazolja bimatlanságunkat, t. ház, még egy körülmény. Akkor, a mikor az ország súlyos válság elé került, a mely még nincs megoldva : akkor, a mikor az ország nagy idők elé néz, a milyeneket talán 1848—49 óta, vagy talán még régibb idők óta nem élt át, azt hittük, hogy ebben az időben az előrelátásnak bölcsesége arra fogja késztetni az ország vezető politikusait, hogy megszerezzék mindazt az erőt, mindazokat a fegyvereket, a melyekkel a jövő időben azt a nehéz problémát, a mely most az ország fejlődését mintegy holtpontra helyezi, a hazának boldogitására jól meg lehessen oldani. Azt hittük, t. ház, hogy a politikai bölcseség azt kivánja, hogy ilyen időben, a mikor igazán súlyos válság elé kerül az ország, nem fogják többé az egyenetlenséget keresni: hanem ellenkezőleg, minden erővel oda fognak hatni, hogy az összes erőket konczentrálják: hogy mindenkit, a ki ennek a hazának polgára, egy hatalmas táborba egyesitsenek, hogy aztán ezzel a hatalmas táborral más ellenségek ellen mehessünk, hogy nagy érdekeinket kiküzdjük. S azért, mivel ez a kisérlet nem történt meg : mivel az ország nagy kérdését, a nemzetiségi kérdést nem tűzték napirendre, hanem a mostani időre legalább egészen félretolták a politikai működés szinteréről, nagyon természetes, hogy mi a ház többségével és az ország mostani kormányával szemben bizalommal nem viseltethetünk. Mi megvártuk a többségi felirat megszerkesztését ; azt hittük, még nem érkezett el az ideje, hogy a mostam többség arra való készségének jelét adja, ezen nagy kérdést megoldja, rendezze. Azt hittük, hogy talán a felirati javaslatban fog ez iránt megnyilatkozni. Azonban sajnálattal kell kijelentenem, hogy a többség felirati javaslatában a nemzetiségi kérdésről egy árva szót sem látunk. Pedig ez a kérdés az ország nagy kérdése. Hiába mondják azt, hogy nem létezik. Hiszen nem kell hivatkoznom a 48-as idők nagy férfiaira, Eötvösre, sőt magára Kossuth Lajosra ; nem kell hivatkoznom a 67-es idők bölcsére, Deák Ferenczre, a kik mindnyájan elismerték a nemzetiségi kérdés létezését, sőt iparkodtak módját találni annak, hogy ezen kérdést meg is oldják. Nem hivatkozom ezen nagy emberekre, mert ugy látom, hogy ezek kimentek a divatból. Hanem hivatkozom a jelenlegi viszonyokra ; hivatkozom Szegednek és Väcznak börtöneire, a melyek nagyon fényesen mutatják, hogy a nemzetiségi kérdés létezik. Ennek létezését letagadni nem lehet. Nem volt oktalanság tehát ezt újból felvetni. De azt hiszem és merem állítani, hogy a haza elleni bün ennek el nem ismerése és ezen kérdés megoldási módjának nem keresése, mert ez olyan seb, a melyen az országnak sok jó vére felyik el. (Helyeslés a középen.) A nemzetiségi kérdés megoldásának két módja van és én egész nyíltan fogok beszélni; engedjék meg, hogy minden hátsó gondolat, minden különös frázis nélkül a dolog velejét adjam elő. Természetesen el lehet fogadni azt az eszmét, hogy Magyarország, a mint azt b. Bánffy Dezső igen t. képviselőtársam szokta mondani, (Halljuk !) csak ugy állhat fenn, ha tisztán magyar nemzeti állam lesz. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ezt b. Bánffy Dezső, és ugy látom, a t. többség nagy része is ugy értelmezi, hogy ezen országban nem szabad más embernek lenni, mint magyar embernek. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Különben kérem, majd Bánffy megmagyarázza. Természetes, hogy én ezt nem is perhorreskálom. Ez nagyon természetes dolog, hogy a magyar ember nagyon szeretné, ha ebben az országban mindenki magyar lenne. (Felkiáltások: A kik itt élnek, azoknak magyaroknak kell lenni !) Mi ezt nagyon természetesnek találjuk, ime nyíltan kimondom. (Zaj.) Azonban az a kérdés, t. ház, hogy a magyar népnek megvan-e az az ereje, hogy a többi 9 millió nem magyart a föld színéről eltüntesse ? (Nagy zaj. Ellenmondások.) Nagy György : Nem akarjuk eltüntetni a nemzetiségeket ! Legyenek magyarok ! (Helyeslés. Felkiáltások : Az erő megvolna ! Halljuk ! Halljuk !) Goldis László : Előre is elnézést kérek a t. háztól azért, hogy a dolgokat a maguk nevén nevezem meg. (Halljuk ! Halljuk !) Mi meg vagyunk arról győződve, hogy ezt a kérdést ilyen módon a Bánffy-féle módszerrel nem lehet megoldani. (Mozgás. Zaj.) A nemzetiségi kérdést vagy hatalmi kérdésnek veszszük, vagy jogi kérdésnek. Ha hatalmi kérdésnek tekintjük, akkor természetes, hogy minden jogtalanság jogosult ; mert a harcztéren sohasem kérdezem, ha valakit lelövök, hogy micsoda nagy bűnt követtem el a humanizmus ellen, sem a büntető kódexnek paragrafusaiba ez nem ütközik. És ha a nemzetiségi kérdést Magyarországon hatalmi kérdésnek tekintem, akkor teljesen jogosult szerintem is, ha minket innen kilöknek, agyonütnek, ha ellenünk akasztófát, golyót, ágyút vesznek alkalmazásba ! (Nagy zaj.) Olay Lajos: Nincs más megoldás! Ez az egyedüli megoldás ! Ezt elfogadom ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Goldis László : Ha hatalmi kérdés szempontjából veszszük a nemzetiségi kérdést és a magyar vezető politikusok arra határoznák el magukat, hogy ezt a kérdést igazán mint hatalmi kérdést tárgyalják . . .