Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-19
19. országos ülés 1906 Julius í-én, szerdán. 209 meghallgattatásra találjanak, elvesztvén reményét az iránt, hogy közös, barátságos egyetértéssel lehet ezt a kérdést elintézni, visszahúzódott a parlamenti aktivitástól és évtizedeken keresztül passzivitásban volt. (Zaj.) Akkor, t. ház, nemcsak a közvélemény orgánumai, hanem igen illetékes politikai tényezők részéről is folyton azt hangoztatták felénk: nem jól teszitek, hogy odakünn agitáltok, hogy odakünn hangoztatjátok panaszaitokat, jertek ide, a képviselőház szine elé, itt a helye, itt a szabadság, itt a módja annak, hogy egymást megérthessük. (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások : Ez helyes is!) Én is mindig azt mondottam és régóta egyik előharczosa vagyok annak a véleménynek, hogy ide jöjjünk, itt mondjuk el panaszainkat. (Zaj) Elnök (csenget) : Ne méltóztassék a szónokot folytonos közbeszólásokkal zavarni. Névszerint fogom megnevezni azt a képviselő urat, a ki a házszabályok ezen rendelkezésének nem engedelmeskedik. Goldis László : Meghallgattuk tehát, t. ház, a jó tanácsot, mert azt hittük, hogy a régi időkből származó barátságnak valamely maradéka még fenmaradt és itt baráti fogadtatásra fogunk találni, s kisérletet tehetünk arra, hogy a megértésnek módozatait itt megtalálhassuk. És mi történt, t. ház % Mikor az országgyűlési nemzetiségi párt megalakult és a bizottságok megalakulásánál a maga részéről ajánlott egyes tagokat, nemkülönben megtette ajánlatát és jelölését a ház megalakulásakor, az általa ajánlottakat egyszerűen semmibe sem vették és azt hirdették, hogy nem akarnak elismerni nemzetiségi pártot. Hát akkor, t. ház, minak hivtak ide bennüm ket í Mert igazán nem értem, hogy évtizedeken keresztül nemcsak a lapok, hanem miniszterek és előkelő politikusok mindig azt mondották a románoknak és a többi nemzetiségeknek : jöjjetek a házba, értsük meg egymást, és ime most, a mikor mi ide jövünk, azt mondják : menjetek ki! (Felkiáltások : Ez nem áll!) Nem értem, t. ház, miképen birnók egymást megérteni, a mikor a bizottságokban, a hol a tulaj donképeni parlamenti munkásságnak van helye, nem adnak nekünk alkalmat arra, hogy elmondjuk sérelmeinket, hogy ha azok talán nem alaposak, önök meggyőzzenek bennünket azok alaptalanságáról, avagy talán nekünk sikerülne meggyőzni önöket egyik-másik sérelmünk alaposságáról, és igy azután valóban keressük a megegyezés lehetőségét. (Helyeslés a nemzetiségk pad-jain.) Mert, t. ház, hogy mi arra legyünk kénytelenek, hogy minden aprólékos panaszainkat itt a t. ház előtt töviről-hegyire elmondjuk, ezzel nemcsak időt rabolunk, nemcsak önöket untatjuk, hanem a hazának is kárára van a sok beszéd. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) önök kényszerítenek bennünket arra, hogy itt a ház szine előtt mondjunk el mindent, mert elvonták tőlünk az alkalmat, hogy a bizottságokban fejthessük KEPVH. NAPLÓ. 1906—1911. I. KÖTET. ki nézeteinket és munkásságunkat. (Ugy van! Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) A legsúlyosabb a dologban, t. képviselőház, az, hogy egyáltalában nem hallottuk ennek az eljárásnak az indokait. Nem hallottuk ezt az igen t. kormány részéről sem, a mely — ha nem csalódom — azzal tért ki a dolog elől, hogy nem tartozik rá az ügy, mivel ez a pártok közötti megegyezésnek dolga. Tehát a t. kormány részéről sem kaptuk annak indokát, hogy minket tulaj donképen miért nem akarnak a bizottságokban meghallgatni, miért nem akarnak nekünk a parlamenti munkásságra tért adni. De nem hallottuk ennek indokait a mostani többségi pártok igen t. vezérei részéről sem. Egyetlenegyikük sem nyilatkozott, hogy mivel indokolják azt, hogy velünk itt, a mi saját házunkban — mert a mienk is, épen ugy mint az önöké — (Ugy van ! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) olyan mostohán bánnak. Egy hang a jobboldalon : Hol a pártprogramm !) Az igaz, t. ház, hogy ugy a sorok között lehetett hallani, — meg közbeszólások utján is itt — hogy azért nem fogadtak minket a bizottságokba, mert nem ismerik programmunkat. Hát, t. ház, nagyon szomorú, hogyha az ország vezető politikusai nem ismerik olyan politikai pártok programmjait, a melyek régi idők óta nyíltan, nem elbúvott helyen, de a nyilvánosság előtt előadták programmjaikat, a melyek ki vannak nyomatva minden európai nyelven, és csak a magyar vezető politikusok nem ismerik ? (Zaj.) De tegyük fel, hogy csakugyan nem ismerik és ezért bekivánják. Hát kérdem : joga van-e a többségnek felülbírálni a k ; sebbségi programmot ? Hát az volna az alkotmányosság, hogy minden párt, a mikor bekerül a házba, előbb a programmját odaadja valamely biráló-bizottságnak, a mely a többség kebeléből alakul és a mely azután határoz a felett, hogy ez a programra szalonképes-, házképes-e ? (Zaj. Egy hang : Hazaellenes !) Elnök : Csendet kérek ! Goldis László : Hiszen, t. ház, ez magának az alkotmányosságnak a tiszta megtagadása. Hiszen »hodie mihi, cras tibi«. Hiszen megtörténhetik, hogy a magyar pártok közül is majd egyikmásik kisebbségbe kerül, és azután, ha most velünk igy cselekszenek, majd eljön az ideje, hogy lesz oly többségi párt, a mely ezen preczedens után megköveteli majd egy magyar kisebbségi párttól is : mutasd be a programmodat és csak akkor foglak elismerni, ha majd ezt a programmot jóváhagyom. Hiszen akkor minden fejlődés lehetetlen. Mert, t. ház, magának a dolognak érdemére nézve természetes, hogy a többség nem fogadja el a mi programmunkat, mert hiszen épen azért vagyunk mi kisebbség. Hiszen az önök függetlenségi programmját sem fogadták el eddig a többségen lévő pártok, de azért nem zárták ki önöket a parlamenti munkásságból. Ez ugyan, t. ház, itt már szóvá volt téve, de én ezt nagyon fontos dolognak tartom és azt hiszem, hogy mindaddig újra meg újra szóvá 27
