Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

18. országos ülés 1906 Julius 3-án, kedden. 201 egymás iránt viseltetni kötelesek, sokkal előbbre valónak találtam magáról a feliratról beszélni, sem mint mindenekelőtt Polit Mihály t. képviselőtársam beszédére válaszolni. A t. képviselő ur bejárta egész Európát és igy én nem követhetem őt Európa minden országába. Néhány kijelentésével azonban mégis bátorkodom foglalkozni azon rövid időn belül, melyet betartani szándékom. (Halljuk! Halljuk!) Az én igen t. képviselőtársam, Polit Mihály ur azt vette észre, hogy a mióta ő először volt itt képviselő, uj ivadék, uj nemzedék és uj politikai áramlatt jött e házba. Ebben tökéletesen igazat adok neki, mert hiszen ez az uj ivadék, uj nemzedék, uj politikai áramlat kifejezést talál abban, hogy a képviselőház többsége ma feltétlenül a függetlenségi és 48-as párt, a mely természetesen egészen más politikai áramlatban úszik, dolgozik és akar haladni, mint a régi szabadelvüpárt. (Igaz! Ugy van!) De ha ezt csak azért mondotta, hogy ugy folytassa tovább, hogy Magyarországon az oligarchia és arisztokráczia uralkodik, akkor tiszteletteljesen kényszerülök kijelenteni, hogy véleményem szerint az alatt a harmincz év alatt, a mely alatt e házon kivül volt, Polit Mihály t. képviselőtársam aludni méltóztatott, (Igaz! Ugy van!) mert Magyarországon ma oligarchikus és arisztokratikus kormányról beszélni komoly politikai férfiúnak alig lehet, (FelMáltások a középen: Talán demokratikus?) főleg olyankor, a mikor a nemzet a függetlenségi és 48-as pártnak adott többséget a házban, a mely pártról azt állitani, hogy ez nem demokratikus, hanem oligarchikus vagy arisztokratikus, komoly politikusnak nem lehet, nem szabad és ha ezt állítja, nem mond igazat. (Igaz! Ugy van!) Egy hang (a középen): Apponyi bizonyította! (Elénk ellenmondás a baloldalon, felkiáltások: Mit bizonyított?) Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni, mert az házszabályellenes! Mérey Lajos: Hivatkozott Polit Mihály t. képviselőtársam Kossuth Lajosnak 1848 Julius 11-én mondott beszédére és idézte a felkiáltást: »Uraim, mentsük meg a hazát!«. Kérdezni bátorkodom, vájjon egy évvel ezelőtt és a közelmúlt kormányok alatt nem volt-e veszélyben a haza és az alkotmány ? (Igaz! Ugy van!) Mutassák meg, uraim, az ország ama vidékeit, a melyeken velünk karöltve és önzetlenül oly kitartóan és — mondhatom — halált, megvetve vivták meg a harczot, mint mi. És ha megmentetett az alkotmány és a haza, sajnálattal, de őszintén mondom, önöknek ebben részük nincs! (Mozgás.) Ha Polit Mihály t. képviselő ur azt mondja, hogy minden magyar ember érzi, hogy a nemzetiségi kérdés nem mellékes és hogy ők azt hitték, hogy itt barátságos és testvéries fogadKÉPVH. IÍAPLÓ. 1906 —1911. I. KÖTET. tatásra találnak, ugy ugyancsak nyíltan és őszintén mondom meg: t. képviselőtársaim, önök itt a magyar képviselőházban a függetlenségi és 48-as párt, de mondhatom minden párt részéről igenis a barátság és a testvéries szeretet fogadtatásával találkoznak mindig, ha a magyar állameszme fölénye ellen sem szóval, sem tettel nem fognak véteni. (Elénk helyeslés.) De ha azt hiszik, hogy itt találkozik magyar ember, a ki nem ütközik meg Polit Mihály képviselő ur azon beszédén, hogy ő mindig az etnikai magyar nemzetről beszél, ha azt hiszik, hogy találkozik olyan magyar ember, a ki nem látja meg a lólábat: akkor csalódnak, mert mi nem árulunk zsákban macskát, hanem kimondjuk nyíltan, hogy a ki elismeri a magyar nemzet államalkotó és államfentartó erejét, hatalmát és fölényét, csak az a mi igazi testvérünk és igazi barátunk! Egy hang (a középen): Rabszolga az, nem testvér! (Mozgás.) Mérey Lajos : Annak nem kell hivatkoznia Dante feliratára. De ha önök összehasonlítják magukat oly nemzetiségekkel, a melyek önálló államot képeznek és ezzel elárulják, hogy önök itt önálló állammá akarnak lenni (Ellenmondás a középen.), ebben nem fogunk alkudni soha. (Elénk helyeslés. Zajos közbeszólások a középen.) Elnök: Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot, mert különben kénytelen leszek névszerint megnevezni azokat a képviselőket, a kik folytonos közbeszólásokkal zavarják a szónokot. Mérey Lajos: Igenis, t. képviselőház, mi magyarok mindnyájan hangoztatjuk ma is, hogy nyelvében él a nemzet, de azt az egyet ne méltóztassanak önök figyelmen kivül hagyni, hogy annyi évtizeden át a magyar törvényhozás, a magyar nemzet az idegen ajkú magyaroknak nyelvét nem bántotta és nem bántja. Egy hang (a nemzetiségiek padjain): Miért vagyunk mi idegenek? (Zaj.) Mérey Lajos: Önök uraim nem idegenek, hanem idegen ajkúak. Azt a kötelességet azonban a magyar nemzet sohasem fogja elfelejteni, hogy épen, mert magyar államot akar, a saját nyelvének minden területen fokozódó sikereit és diadalát minden erővel előmozdítani épen legmagyarabb, hazafias kötelessége. (Helyeslés a baloldalon !) T. ház! Soká kellene mindenkinek beszélnie, a ki Polit Mihály t. képviseló'társam egész beszédére akarna reflektálni. Tudom, hogy nem egy az utánam felszólalók közül fogja magának még venni ezt a fáradtságot, ós igy én beszédének többi részével nem foglalkozom. Egy mondással zárom rövid felszólalásom. Mikor e feliratnak . a függetlenségi és 48-as párt részéről való elfogadása van kérdésben, eszembe jut egy régi római klasszikus bölcsésznek következő mondása: rara est temporum felicitas, ubi dicere possis, quae sentias, azaz gyéren éljük 26