Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

18. országos ülés 1906 július 3-án, kedden. 193 oktrojált egy választási törvényt Horvátországra és csak ezen oktrojált választási törvény alapján volt lehetséges azon kiegyezés, a mely létrejött Magyarország és Horvátország között, és — a mely az 1868 : XXX. t.-czikkben nyert kifejezést. Egy hang a baloldalról: Fehér lapot adtunk a horvátoknak.) Nem volt az fehér lap t. képviselőtársam, hanem az volt: dictandum Budapestről Zágrábba. Akkorában én több ellenzéki társammal együtt az 1868. év január havában motivált, nagy óvással kiléptünk a horvát országgyűlésből. T. ház! örvendetes az a jelenet, a melynek a mai horvát országgyűlésen szemtanúi vagyunk. Az eddigi magyar kormányok támogatták Horvátországban még a legnagyobb kényuralmat is, és csak a mikor az uj kormány ennek ellentmondott, akkor volt lehetséges Horvátországban némileg szabad választás, akkor állott be az a fordulat, hogy lehetséges volt Horvátországban komoly ellenzéket csinálni. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ebben rendkívül nagy érdeme igen t. képviselő társamnak, Kossuth Ferencznek van, mert ő érintkezésbe lépett a fiumei és a zágrábi rezoluczionista párttal. Nagyon örvendetes ez, t. ház, mert Horvátországban csak egy nép, egy nemzet van, két néven : a horvát és a szerb ; azonos nyelvet beszél mindkettő és a mint alakul a helyzet reájuk nézve Horvátországban, ez érinti a szerbek helyzetét Magyarországon is. A horvátoknak azonban, t. ház, — a mint én ismerem a viszonyokat, — nagyon óvatosan kell eljárniok. Meg fogjuk látni, hogy sikerül-e majd az uj pénzügyi egyezmény Horvátországgal ? Meglátjuk, hogy döntik el a fiumei kérdést, mert hiszen ezt a kérdést a horvátok még nem tekintik eldöntöttnek. Meglátjuk, t. ház, hogy mi lesz Dalmátország visszacsatolási ügyével ? Meglátják majd a horvátok és a szerbek, hogy van-e elég bátorsága az uj kormánynak szembeszállani az osztrák kormánynyal, avagy követni fogja-e azt az elvet: quieta non movere ! T. ház ! Három hete annak, hogy itt volt a horvátországi bán, gr. Pejacsevich Tivadar. Konferált a horvátországi képviselőkkel, megállapodás történt az uj horvát kormányra nézve. Azóta elmúlt három vagy négy hét, az uj horvát kormány azonban nem alakult meg és Zágrábban azt mondják, hogy bizonyos befolyások érvényesülnek Bécsből. Hát, t. ház, én az igen t. miniszterelnök urat nem szándékozom e tárgyban interpellálni; ott vannak a horvát képviselő urak, interpellálják azok a miniszterelnök urat; mert mégis nagyon furcsa az, hogy ott Horvátországban az egész közigazgatási apparátusban a régi hivatalnoki kar működik és a mig itt, Budapesten, a horvát ellenzéket szépen fogadják, addig Horvátországban még a régi kényuralom van. T. ház ! A nemzeti állam kérdése, a melyről b. Bánffy oly hosszasan beszélt, szuperált dolog; va

n annak már harmincz éve, hogy ezt letárgyalTnÉrvH. WAPLÓ. 1906—1911. i. KÖTET. tuk ; letárgyaltuk Tisza Kálmánnal és Grünwald Bélával. A periratok már régen be vannak fejezve, sőt már az Ítélet is meghozatott, mert az európai közvélemény, a sajtó, nekünk, a nemzetiségieknek adott igazat. (Ellenmondás.) így volt az 1895-ben is, mikor Budapesten tartatott nemzetiségi kongresszus, Parisban mindjárt egy nagyszerű meeting követte, a melyen részt vettek franczia államférfiak, volt miniszterek és helyeselték a mi programmunkat. Ez a kérdés tehát már régen szuperált dolog. Egészen más, nagyfontosságú kérdés £LZ, cl melyet b. Bánffy Dezső vetett fel e tekintetben és a mely Magyarország és Ausztria viszonyára vonatkozik. B. Bánffy Dezső egészen helyesen mondotta azt, hogy a dinasztiának nagy érdeke van abban, hogy megerősítse a magyar nemzeti államot. Helyes, nagyon helyes. (Halljuk !) De a magyar államférfiak e részben egy nagy tévedésben vannak, a mely épen a múlt válság alkalmával nyilvánult meg. A koaliczió azt hitte, hogy azon erő, melyet a dinasztia a monarchia erejével ruházott az etnikai magyar nemzetre, az ennek az ereje. Pedig ez nem az etnikai magyar nemzetnek az ereje volt; ez kölcsönzött erő volt. S mit mutatott a válság ? A koaliczió azt hitte, hogy a bécsi körökkel, hogy a dinasztiával szemben győzni fog ; és mi történt 1 Jött a chlopy-i parancs, és azután jött szeptember 23-ika. A koaliczió, t. ház, franczia konventet akart játszani, de ez nem sikerülhetett, mert a koaliczió nem rendelkezett a franczia konventnek az erejével. És ennek következtében mi történt ? A koaliczió kénytelen volt kapitulálni, még pedig a kapituláczió pure et simple volt. S ekkor Európa szine előtt lejátszódott Shakespeare-nek az a vígjátéka : »Much ado ab out nothing». A koaliczió azt hitte, hogy Bécsből erőt gyűjthet saját czéljai megvalósítására. Ezért fontos az Ausztria és Magyarország közti viszonynak helyes megítélése. Botrányos volt az a demonstráczió, a melyet Bécsben a magyar delegáczió ellen inscenirozt- k, különösen ha tudjuk annak okait, örültünk annak, hogy a t. miniszterelnök ur kieszközölte a független önálló vámtarifát. Mi lett ennek a következménye % Az, hogy Bécsben az összes pártok, a németek és a szlávok frontot csináltak Magyarországnak. S tudja a jó isten, mi fog még ennek folytán Ausztriában bekövetkezni. Az etnikai magyar nemzet nagyon helytelenül járt el, ha azt vallja : aula est pro nobis. Ez nagyon csalfa, nagyon múlékony jelszó. Mikor 1867-ben megteremtették a dualizmust, annak tulaj donképen az volt az értelme, hogy Ausztriában a németeknek, Magyarországon pedig a magyaroknak biztosítsák a hegemóniát. S hogyan valósult meg az aula est pro nobis elve Ausztriában a németekre vonatkozólag ? Ügy, hogy látjuk ma, hogy ott nem uralkodnak többé a németek, hanem ellenkezőleg napról-napra nagyobb szerepre jutnak a szlávok és ma-holnap a csehek fogják mondhatni, hogy aula est pro nobis. A magyar25