Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

188 18. országos ülés 1906 Julius 3-án, kedden. Elnök : Kivan valaki a czimhez hozzászólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a ezimet változatlanul az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a törvényjavaslat czimét az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadja. Benedek János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. szakaszát). Haviár Dániel előadó: A negyedik sorban »az ezzel az alkalmazássak helyett ajánlom, hogy »az ezen alkalmazássak tétessék. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Nem! Az eredeti jobb, magyarosabb. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senlá sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e az első szakaszt változatlanul elfogadni ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház az első szakaszt az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadja. Benedek János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2. szakaszát). Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki ehhez a szakaszhoz szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan hozzászólni, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, hogy a 2. szakaszt az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadja-e, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 2 szakaszt az igazságügyi bizottság szövegezésében változatlanul elfogadja. Benedek János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 3. szakaszát). Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha ehhez a szakaszhoz senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 3. szakaszt az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Kijelenthetem, hogy a képviselőház a 3. szakaszt az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadja. Ezzel a most tárgyalás alatt lévő javaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltatván, elfogadtatott. Következik a jelen törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt való intézkedés. Erre nézve bátor vagyok javasolni, méltóztassék kimondani, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasása a képviselőház legközelebbi ülésében, mely — azt hiszem — holnap lesz, történjék meg. (Helyeslés.) Ha méltóztatik ezt elfogadni, akkor ezt határozatképen kimondom. Most pedig következik napirend szerint a felirati bizottság által beterjesztett felirati javaslat (írom. 102) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Ballagi Aladár előadó: T. képviselőház! Midőn a felirati javaslat tárgyalásánál mint bizottsági előadó elsőnek szólalok fel, ez alkalommal előre is ki kell jelentenem, hogy csak nagy általánosságban fogok a tárgyról szólni és mindazt, a mi részletkérdés — bárminő fontos részletkérdés legyen is, — majd csak a részletes vita folyamán óhajtom előterjeszteni. Az egész felirati javaslat nyitját általában véve a közelmúltban végbement alkotmányos küzdelem folytán előállott általános politikai helyzetben kell keresnünk. Mindnyájan tudjuk, t. képviselőház, minő szörnyű támadásnak volt kitéve egész alkotmányosságunk, és a parlamenti rendszer. A ki figyelemmel elolvassa a bizottsági javaslatot, számos helyen találhatja meg e támadás visszautasítását és leghatározottabb elitélését. Midőn az alkotmánytipró kormányzat megbukott, — a mint méltóztatnak tudni — nem volt többség, a mely átvehette volna a kormányzatot, és mivel nem volt többség, az egyes pártok elveinek fentartásával nemzeti és alkotmányos irányú különböző pártoknak kellett szövetkeznie, hogy a többséget elérvén, bármikor elvállalhassák az ország kormányzatát. Midőn ez az időpont bekövetkezett, a nemzet vezérei elveik sérelme nélkül szövetségre léptek és a végrehajtó hatalom által a kormányzatba tényleg meghivattak. Megalakult a koalicziós kormány, a melynek megegyezését szánkczionálta a nemzet a választásokon. A felirat az ekként alakult politikai helyzetnek teljes, tiszta, hü, igaz képét tárja fel, tiszta képét annak, hogy a törvényhozás két tényezője között az egyetértés és a megegyezés tényleg bekövetkezett. így a felirat lényegében semmi egyéb, mint munkaprogramm, a mely határozott keretek között mozog. A felirat tényleg nem mondhat semmi olyat, a mi áthághatná a pártközi egyezményt, viszont kétségtelen, hogy midőn a Felség trónbeszédében a nemzet vezéreivel létrejött egyezséget tette közzé, ehhez alkalmazkodnia kell a feliratnak. Igen sokan óhajtották volna — a felirati javaslat szerkesztése óta több izben megnyilvánult ez az óhaj — hogy a felirat egészen a függetlenségi és negyvennyolczas párt szellemében készült volna. Ez azonban nem volt lehetséges, mert igaz ugyan, hogy a függetlenségi és negyvennyolczas párt ez idő szerint magában véve az egész parlamentnek abszolút többsége. Mindamellett nem felejtette el a függetlenségi párt, — és magam is meggyőződtem erről — hogy a pártszövetségtől kapott mandátumot, a melyet respektálnia kell. Ez magyarázza meg azt, hogy a koaheziónak, vagyis az országgyűlés óriási többségének szellemében van tartva az egész felirat. A függetlenségi párt programmja radikális érvényesítésének a követelése nem vezethetett volna egyébre, mint a pártszövetség szétbontására, s ezzel a jelen kormányzati alap megsemmisitésére, a mit pedig, ugy hiszem, senki sem óhajt. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb az egész felirati javaslatban az a kijelentés, hogy a legnagyobb fontosságú közjogi kérdésekre nézve kimondatott a jelen országgyűlés tartamára az az alapelv, hogy quieta non movere. De egyúttal ezzel kapcsolatosan határozottan kifejeztetett az is,