Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

152 íl. országos ülés 1906 június O-án, szerdán. Vlád Aurél: T. ház ! Hogy egy magyar ember­nek tanúságára hivatkozzam és hogy lássák, liogy nem színezem ki a dolgokat, hivatkozom Lázár László volt képviselő urnak nyilatkozatára, a mely szintén az »Arad és Vidéke* június 2-iki számában jelent meg. Semsey László : Olvassa az »Arad és Vidéke« május 27-iki számát! Kubik Béla: Igen! Majd mi azt olvassuk! Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél: Hivatkozom Lázár László tanu­ságára, a kit felelősségre vontak azért, mert Szent­iványi Gábor és Ajtay Aladár képviselő urakkal a választásnál jelen volt. Lázár László a következőket mondja nagyon jellemzően (olvassa) : »Nos hát rni is csodálkozunk, hogy sikerült nekem a saját választókerületemben a választás színhelyére be­jutnom, és pedig, horrendum dictu, két megyei országgyűlési képviselő kocsikon csak a csendőr­ség hibája folytán csempészett be. Hogy mind­hármunkat szuronyok között ki nem kergettek az apró Trepovok, azt csak annak köszönhetjük, hogy állandóan a Moskovitz-pártiak között tartóz­kodtunk, állandóan azokkal beszélgettünk és érintkeztünk.« T. ház ! Mikor egy választópolgár és egy volt országgyűlési képviselő is csak becsempészve me­hetett be Dobrára, elképzelhető., hogy mit tettek másokkal. Semsey László : Az igazolványt ki adta nekik ? A románok ! (Zaj. Elnök csenget.) Vlád Aurél: T. képviselőház! Bizalmi férfiú létemre reggel, a választás napján, nyolcz órakor a többi bizalmi férfiakkal el akartam menni a vá­lasztási helyiségbe, hogy az elnöknek az ajánlatot átnyújtsam. A kordonnál megállítanak, kérdezik hogy mit akarok. Bemutatom magamat, hogy N. N. országgyűlési képviselő vagyok és különben is bizalmi férfiú, hát jogom van az elnökhöz menni az ajánlás átnyújtása végett. Erre azt mondják ne­kem : Kérem, az uraknak nincs joguk odamenni; ha csendőri fedezettel be akarnak menni, oda viszszük, különben nem. Kérem, mit tehettem ? Ne menjek oda és ne tegyem meg az ajánlást ? Nem tehettem egyebet; hagytam magamat a másik bizalmi férfiúval odavinni. Négy csendőrrel el­vittek, mint valami gonosztevőt az elnökhöz. (Zaj.) Egy hang : Kirendelték a biztonságára ! Saját érdeke volt! Vlád Aurél : Hogy mennyire nem az én ér­dekem volt . . . Kubik Béla : Hiszen oda kívánkozott, kérem ! (Derültség.) Vlád Aurél: Hogy mennyire nem az én érde­kem volt, az kitűnik abból, hogy a választási helyiség előtti piacz annyiba meg volt tömve csendőrséggel, hogy oda emberfia be nem mehe­tett a kordonon át; nem is volt senki. Ha tehát engem átengednek, semmi bántódásom nem tör­ténhetett volna, mert hiszen oda nem mehetett senki. Én a csendőrségnek abban a ténykedésé­ben, hogy daczára annak, hogy megmondottam, hogy országgyűlési képviselő és bizalmi férfiú vagyok, mindazonáltal csendőri fedezettel vittek oda, mentelmi jogom megsértését látom és men­telmi jogomnak megsértéseként jelentem be. De nem csak az én mentelmi jogom lett megsértve . . Egy hang : Hiszen oda vitték, a hova kívánta! Vlád Aurél: . - - hanem meg lett sértve Szentiványi Gábor képviselőtársamé is. (Fel­Máltások ; Azt majd bejelenti ő!) Jogom van nekem is. (Ellenmondások. Felkiáltások : Joga van!) Én ismerem a házszabályokat ugy, mint képviselőtársam ! Hédervári Lehel: Joga van ! Víád Aurél: A mentelmi jog nem a kéjyvise­lőnek, hanem a háznak a mentelmi joga. (He­lyeslés.) T. ház! Szentiványi Gábor t. képviselőtár­sam mentelmi joga akként lett megsértve . . . Csizmadia Endre: Azt majd ő fogja beje­lenteni ! Vlád Aurél: Bejelenthetem én is. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nincs joga senkinek a szónokot félbeszakítani. Vlád Aurél: A közigazgatási hatóságnak a törvénytelen intézkedése folytán a Rosván­párthoz tartozó körülbelül negyven választót letartóztattak és megakadályozták őket a válasz­tói jog szabad gyakorlásában. Ezek közül a válasz­tók közül mintegy hárman megszöktek és pana­szolták, hogy ott annyi meg aimyi választót letartóztattak ; intézkedjenek az urak, hogy sza­badon bocsássák. Hát kérem, panaszoltam az elnöknek, beszéltem a főszolgabíróval; a főszolga­bíró azt mondotta : Kérem, ez kortesfogás, ebbe nem avatkozom bele. Az, hogy letartóztatták a csendőrök a válasz­tókat, kortesfogás ? Ez nem a személyes szabadság megsértése ? Elég az hozzá, a főszolgabíró azt mon­dotta, hogy ő abba nem avatkozik bele, a válasz­tási elnök elküldte az egyik szolgabírót és az egyik csendőrhadnagyot, de ezek nem akartak látni sem­mit. Én azt mondtam tehát Szentiványi Gábor­nak : Nézd, itt vannak azok az emberek, a kik onnan jöttek és ezeket elmondották, gyere oda és nézd meg, hogy nem valótlan, a mit mondanak. Átmentünk a kordonon, hogy beszéljünk azokkal az emberekkel. Tényleg meggyőződött Szentiványi Gábor képviselőtársam arról, hogy a panasz nem volt valótlan. Mikor vissza akartunk jönni, engem, kinek véletlenül mint belbizalmi férfiúnak (Fel­kiáltások : Olyan nincs!) Igenis van, mert van külbizalmi férfiú is. Mondom, engem, mivel iga­zolványom volt, áteresztettek, de Szentiványi Gábor képviselőtársamat megállították azzal: mi az urat nem engedjük át. ö megmondotta, hogy ő Szentiványi Gábor országggyülési képviselő. Semmi közünk, — mondották — ha csendőrfedezettel akar menni, áteresztjük, de így nem. Erre Szent­iványi képviselőtársam azt mondotta, hogy : én mint magyar országgyűlési képviselő magamat csendőri fedezettel nem vitetem. A csendőrségnek

Next

/
Thumbnails
Contents