Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

ll. országos ülés 1906 június G-ún, szerdán. 153 ez az eljárása szerintem szintén sérti a mentelmi jogot. T. ház ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A mint mondottam, a csendőrség az egész választási campagne alatt nem engedett be senkit a községekbe, nem engedte be bizalmi férfiainkat, hogy a községbe menve, az egyes választókkal érintkezhessenek. Ilyen konkrét esetekként előadom a következőket : dr. Major János ügyvédjelölt és Chinlena marosillyei ügyvédjelölt elmentek Zámurba, hogy ott a választók beszállítása tekintetében azokkal érintkezzenek. Mikor a vonatnál megérkeztek, közrefogták a csendőrök azzal, hogy : mit keresnek itt az urak ? Hiába mondották jövetelük czélját, azt a választ kapták : az urak azonnal menjenek vissza Marosillyére, mert különben letartóztatjuk. Letartóztatjuk, ha csak egy választóval mernek is beszélni. Ugyanígy járt el. . . (Felkiáltások : a baloldalon : Mert izgattak !) Nem izgattak, mert hiszen nem engedték szólni sem. Kállay Lipót: Notórius izgatók. Izgatni akartak. Vlád Aurél : Honnan tudják azt, hogy mit akartak ? Ugyanígy járt el Florea Gyula szászvárosi bankhivatalnok. Szintén letartóztatták a csendőrök. Azt mandották, hogy : nincs az urnak mit keresnie a községben. És azzal elvitték Marosillyére. Ott Marosillyén azt mondotta a főszolgabírónak, hogy mivel a csendőrök senkit sem eresztenek a községbe, a ki a főszolgabírótól írásbeli igazolványt nem kap, adjon neki Írásbeli igazolványt. Erre a főszolgabíró azt válaszolta : én nem adok semmiféle igazolványt, az ur ne menjen a községbe, mert bárhová megy, letartóztatják. "(Felkiáltások a baloldalon : Mert izgattak !) A csendőrök a választói névjegyzékkel kezükben czirkáltak; az összes választókat csendőri felügyelet alatt tartották és azzal fenyegették az egyes választókat, hogy ne merjenek Dobrára bemenni a választás napján, mert »mi nem azért vagyunk kirendelve, hogy Rosván pártját védjük, hanem csakis Moskovitz pártjának védelmére vagyunk itt és nem állunk jót az urak életeért*. Ilyen konkrét eset történt Mirón Ivanich tanítóval. Látván ezen akadályokat, ezen vis majort, a választás előtti napon elmentem a jelölttel, Florea Gyula bankhivatalnokkal, dr. Major János ügyvédjelölttel és még néhány úrral a főszolgabíróhoz és azt kérdeztem tőle : »Uram, ön adta a parancsot a csendőröknek, hogy egyáltalán egyetlen emberünket se engedjék a községekbe ?<< »En nem« — volt a válasz. »Hát ha nem az ur adta a parancsot, akkor, minthogy a csendőrök összes embereinket azért kergették ki a községekből, mert nincs igazolványuk a főszolgabírótól, ezennel felkérem, állítson ki számunkra tíz igazolványt ezen urak részére, hogy az egyes községekbe járhassanak*. A főszolgabíró ezt meg is Ígérte, azt mondván, hogy félóra múlva ki lesznek az igazolványok állítva, mire mi lediktáltuk a névsort. Vártunk ezután egy félóráig, egy óráig, de csak nem kaptuk 5ÉPVII, NAPLÓ. 1906 1911. I. KÖTET. meg az igazolványt. Értük küldöttünk egyszerkétszer, de hiába ; a főszolgabíró ur megszökött és egész nap nem találhattuk. Semsey László : Hivatalos teendője volt! Vlád Aurél: Nagyon is hivatalos. Szóval: hiába vártuk azokat az igazolványokat, nem kaptuk meg. Hogy az urak lássák, hogy a csendőrök mennyire védték a közrendet és a választások szabadságát a túlkapások ellen mindkét párt érdekében, bátorkodom a legpregnánsabb esetekre vonatkozólag az érdekelt felek nyilatkozatait a ház szine előtt felolvasni, a melyek igazolják, hogy milyenek a választások Magyarországon. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk ! a középen.) Egy hang (baljelől) : Az osztrákoknak olvassa, ugy-e ? Vlád Aurél: Ezért olvasom fel a nyilatkozatokat. Majd ha a vizsgálat elrendeltetik, tessék az illetőket kihallgatni. (Olvassa): »Alulirottak Moise János és Mihucz Mihály lapusnyaki lakosok, kik faragómunkások vagyunk, 1906 május hó 23-án Radulezsden vállalt munkákat befejeztük, a hol már két hét óta dolgoztunk. Haza Lapusnyakra este hét óra felé érkeztünk. Lapusnyak előtt két csendőr utunkat állta s kérdezték tőlünk, honnan és hová megyünk. Mi megmondtuk, hogy faragómunkások vagyunk, Radulezsden vállalt munkánkat befejeztük és most jövünk haza Lapusnyakra. Erre a csendőrök azt felelvén, hogy : hazudtok, disznók, nekünk estek és a puskatussal ütni kezdtek, hogy a földre estünk; ekkor azt mondták : no, most mehettek haza ! Tanuk, kik látták: Gyára Lazarucz radulezsdi lakos. Marosillye, .1906 május hó 27-én. Előttünk mint tanuk : Chiriloviciu István s. k., Nandra Gyula s. k., Jánosu Moisa s. k. és Mihucz Mihály s. k. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt maguk irták ? Sajátkezüleg ?) Az eredeti nálam van. (Olvassa) : »Alulirott Zajka Gliga zárni választó 1906 évi május hó 23-án a reggeli személyvonattal akartam elindulni Marosillyére és onnan tovább Dobrára a választásra. A III. oszt. váróteremben, a hol a jegyeket is osztják, mikor jegyet akartam váltani — a váróterem tele volt csendőrökkel — elembe állanak a csendőrök és kérdezték, hová megyek, én azt feleltem, Dobrára, a választásra, ekkor azt kérdezték a csendőrök, kire szavazok, én azt feleltem, dr. Rosván Istvánra, akkor a csendőrök felelték, hogy nem szabad, csak akkor, ha Moskovitzra szavazok. Én erre azt feleltem, hogy Moskovitzra nem szavazok, a mire a csendőrök az állomástól kikísértek és nem engedtek a vonatra ülni és igy nem mehettem a választásra. (Zaj.) Megjegyzem, hogy azt megelőzőleg május hó 20-án eljött hozzám Sztenics Gligor erdőőr és 20 koronát ígért és át is adott, hogy Moskovitzra, szavazzak, én nem akartam a pénzt elfogadni, de ő többször átadta nekem, én mindig visszaadtam, végül feleségem kebelébe tette és igy nálunk maradt.« 20