Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

144 11. országos ülés 1906 június ö-án, szerdán. meddig köthetők azon szerződések, a melyek 1907-en túl lennének kötendők. A közgazdasági bizottság egy tagjának indítványára azután azt a módosítást proponálta, hogy tűzessék ki egy záros határidő, a meddig ezek a szerződések meg lennének köthetők, t. i. 1917-ig. Ez a közgazdasági bizottság által, a t. kormány hozzájárulásával, elfogadtatván, a magam részéről különvéleményt jelentettem be és pedig az eredeti szöveg fentartása érdekében, a melyben, mint emiitettem, záros határidő kitűzve nem volt. Ezen különvéleményemet pedig arra alapítottam, hogy miután a kereskedelmi szerződések nem köttetnek mindig fix lejárattal, hanem vannak lejárat nélküli szerződések is, ezen terminus felvétele folytán azon sajátságos kényszerhelyzetbe fog jönni a kormány, hogy vagy kénytelen lemondani arról, hogy lejárat nélküli szerződéseket egyáltalában kössön, vagy pedig fog kötni lejárat nélküli szerződéseket, de akkor meg 1916. évben abba a kényszerhelyzetbe fog jönni, hogy azokat a szerződéseket felmondja, daczára annak, hogy a szerződés ellen, hogy az tovább folyjon, semmiféle kifogása nincsen és hogy az országnak érdekében fog állani a szerződést fel nem mondani, de, mert most egy fix határidőt állapítunk meg, a meddig a szerződések kötésére felhatalmazást adunk, ezen határidő lejárta előtt ezen szerződéseket okvetlenül fel kell mondani. Ez az oka annak, a miért én az eredeti szöveg mellett különvéleményt jelentettem be. Azonban, daczára annak, hogy én most is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a módositás nem felel meg az ország érdekének, hanem az ország érdekének az eredeti szöveg felel meg, én különvéleményem alapján külön indítványt nem akarok tenni, csak különvéleményem igazolása végett szólaltam fel, hogy a naplóban nyoma maradion, egyébként az indítványtétel jogáról erre nézve elállók. (He lyeslés.) Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: T. ház ! En megvallom, hogy t. barátomnak, a ki előttem volt szives felszólalni, aggályait nem oszthatom. Igaz, hogy abban a törvényjavaslatban, a melyet az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a kormány nevében eredetileg benyújtott, a szerződéskötésnek ezen határideje kifejezetten nem volt benne, de igenis benne volt már az indokolásban, mert az indokolásban azt mondja a kereskedelemügyi miniszter ur, hogy ez a tiltó rendelkezés a változott gazdaság-politikai viszonyok mellett már nem tartható fenn ; szerződéseink legfontosabbjai 1917., illetve 1915. végéig kötvék, ennélfogva nem zárkózhatunk el többé az elől, hogy az esetleg kötendő többi szerződést is ily tartalommal kössük meg. Mikor a közgazdasági bizottság tárgyalta ezen kérdést, akkor a kereskedelemügyi miniszter ur azt találta, hogy miután mindnyájan ugy értjük, hogy 1917-en túl terjedő hatálylyal szerződések nem köthetők, ennélfogva semmi akadálya sincs annak, hogy a mit mindnyájan egj^formán értünk és egyformán magyarázunk, a mi mindnyájunk intencziója, azt törvénybe bele is iktassuk. (Helyeslés.) Ez volna azon indok, a melyért az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a kormány nevében hozzájárult ahhoz, hogy egy bizottsági tag részéről történt indítványhoz képest ezen szerződések lejáratának utolsó terminusa a törvénybe bevétessék. Igaz, hogy vannak kétféle szerződések, vannak fix naptári határidőhöz kötött lejárati határidővel biró és ilyen fix lejárati határidővel nem biró nemzetközi kereskedelmi szerződések, de oly lejárati határdővei nem biró nemzetközi szerződés nincs, a melynél a felmondás több volna egy esztendőnél, e szerint mód van arra, hogy ezen lejárat nélküli szerződések bármikor felmondassanak. Hiszen már ezen lejárat nélküli szerződésekre gondol az 1899 : XXX. t.-cz. is, az 1899 : XXX. t.-cz. ugy kontemplálta a dolgot, hogy akkor, a mikor Magyarországnak egy egészen uj vámügyi helyzete áll elő, nemcsak a lejárattal biró, hanem a lejárattal nem biró szerződések is felmondandók azért, hogy vámpolitikai tekintetben egy tabula rasa legyen és hogy az országnak szabad keze minden irányban biztosítva legyen. (Helyeslés.) De az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ában az iránt is történt intézkedés az első bekezdésben, hogy 1907-en túl — t. i. akkor 1907 volt az az esztendő és az az időszak, a melyre gondolnunk kellett — szerződések köthetők ne legyenek. Már most az által, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur beleegyezett ezen módositásba és az 1917. év belevétetett ezen törvényjavaslatba, nem történt egyéb, mint hogy e részben az 1899 : XXX. t.-cz. iránya és szelleme a változott viszonyokhoz képest csupán a határidő tekintetében módositva, de egyebekben változatlanul fentartatott. (Helyeslés.) Nem látok tehát semmi veszedelmet ebben, sőt ellenkezőleg, egy garanczia rejlik ebben. Méltóztatnak emlékezni, hogy annak idején a gazdasági körök különbség nélkül sürgették, hogy törvényhozási intézkedés történjék abban a tekintetben, hogy a gazdasági politikai viszonyainknak Ausztriával és a többi külállamokkal való rendezésének lejáratai mindenkor összeessenek. Ennélfogva kérem a szakasznak a módosított szövegben való elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kiván-e még valaki ehhez a szakaszhoz hozzászólni! Babó Mihály: T. képviselőház! Az igen t. földmivelésügyi minister ur felvilágosítása közben azt a helyes kifejezést használta, hogy a bizottsági változtatás kifejezésre juttatja az 1899. évi XXX. t.-cz. irányát és szellemét. Azonban én ugy tudom, hogy ezen irány és szellemre nézve magában a képviselőház kebelében, a pártok felfogása között is volt a múltban nézeteltérés. Ez okon a magam részéről csak annak kijelentésére kívánok szorítkozni, hogy én abban a meggyőződésben voltam és vagyok, de maga a függetlenségi párt is abban a véleményben, felfogásban