Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

11. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. 145 és meggyőződésben volt és van az idézett törvény irányát és szellemét iüetőleg, s azon törvényes állásponton áll, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. előkészíteni szándékozik Magyarország közgazdasági önállóságát, függetlenségét. Én tehát azt gondolom, hogy most, midőn ez a törvényjavaslat, a mely itt tárgyalás alatt áll, az indítványozott értelemben módosittatik, hiven fejezzük ki a törvényhozás akaratát, midőn azt mondjuk, hogy az az irány és szellem kell hogy vezesse közgazdasági életünk terén a kormányt, a mely Magyarország függetlenségét e téren is biztosítani kívánja, s megvalósitandja. (Helyeslés balfelől.) Einök : A kereskedelemügyi miniszter ur kíván szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Néhány szóval kívánok a felvetett kérdésre vonatkozólag magyarázattal szolgálni. (Halljuk ! Halljuk !) Az irány és szellem, a melyről az imént szó volt, abból áll, hogy vagy kötünk Ausztriával kereskedelmi szerződést, vagy pedig az 1899 : XXX. t.-cz. hatálya 1917-ig terjed. Tehát vámközösségről, vámszövetségről szó nem lehet. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki ehhez a szakaszhoz hozzászólni ? Ha nem kíván senki hozzászólni, akkor a vitát bezárom. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e az első §-t a közgazdasági bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a törvényjavaslat 1. g-át a közgazdasági bizottság szövegezésében elfogadta. Következik a 2. §. Ráth Endre jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök : Kivan valaki ezen szakaszhoz hozzászólni ? Zakariás János: T. képviselőház !... Elnök: Kérem a képviselő urakat, a kik szólni kivannak, méltóztassanak az illető jegyző urnái feliratkozni. Zakariás JánOS : T. ház ! A törvényjavaslat második szakasza az elé a szokatlan helyzet elé állítja az országot, hogy rendeleti utón léptettetnek életbe oly intézkedések, a melyek tulajdonképen a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. Ez a körülmény egy kényszerhelyzetnek a kifolyása. Annak a kényszerhelyzetnek, a melyet az előző alkotmány- és törvényellenes kormány teremtett és akkor, a mikor ennek a kényszerhelyzetnek engedve, a magyar parlament is rendeleti utón való életbeléptetésre hatalmazza fel a jelenlegi kormányt, a melyet teljes bizalmával tisztel meg, lehetetlen, hogy ezekről a padokról egy pár elitélő szó ne hangozzék el már most az ellen a rendszer ellen, a mely az országot ebbe á helyzetbe belevitte és azok ellen a törvényellenes és alkotmányellenes intézkedések ellen, a melyek azt a helyzetet teremtették, hogy a nemzetnek legvitálisabb érdekeit érintő kérdésekben, a nemzet ezeréves alkotmányával szemben, rendeletileg intézkedtek. KÉPVH, NAPLÓ. 1906 — 1911. I. KÖTET. Lehetetlen, t. ház, hogy elitélő szót ne mondjunk a múlt egyik romhalmazának eltakarításánál, a felett a rendszer felett, a mely szemben az ország közhangulatával és szemben a pártok többségének azzal az álláspontjával, hogy Magyarország gazdasági önállóságát előmozdítani és gazdasági berendezkedését az önálló vámterület alapján akarja létesíteni a nemzet, akkor rendeleti utón léptetnek életbe külföldi államokkal szerződéseket, a melyek ezt az elvet, tehát az ország többségének véleményét és felfogását figyelembe nem veszik és tiszteletben nem tartják. (Helyeslés.) A mikor a jelen képviselőház többsége az önálló vámterület alapján vállalt mandátumot és Magyarország önálló gazdasági berendezését irta be programmjába, akkor abban a kényszerhelyzetben vagyunk itt mi képviselők, a kik ezen az alapon vállalkoztunk tulaj donképen megbízatásunk teljesítésére, hogy az előző kormány törvénytelen rendeletei által teremtett helyzetet le kell számitolnunk és bele kell nyugodnunk abba, hogy 12 évre le vagyunk kötve és az önálló vámterületet tényleg nem létesíthetjük. És lehetetlen, t. képviselőház, hogy erről a helyről és ebből az alkalomból sajnálkozásunkat ki ne fejezzük aziránt, hogy azok az államok, a melyek ezeket a szerződéseket megkötötték a törvénytelen kormánynyal, nem tisztelték eléggé a parlamentarizmust és a népjogokat és nem vették figyelembe azt a nemzeti küzdelmet, a mely Magyarországon az alkotmány és a törvény uralmáért folyik, hanem a parlament határozatilag is kifejezett tiltakozásával szemben Magyarország ezeréves alkotmányának semmibevevésével törvénytelen kormánynyal kötöttek szerződéseket. Európa államai a népjogok tekintetében nem állták meg a tűzpróbát, a mit pedig minden alkotmányos nemzet a nemzetek szolidaritásának alapján elvárt volna tőlük. És midőn ezeknek a gondolatoknak kifejezést adok, egyúttal kifejezést kívánok adni annak is, hogy mi, a magyar nemzet képviselői beletörődünk, mert mást nem is tehetünk, abba a kényszerhelyzetbe, melyet a múlt rendszer törvénytelen intézkedései teremtettek, beletörődünk, mert törvényhozási utón nem segíthetünk ezeken a bajokon. De rendelkezésünkre áll a társadalom ereje és ha a törvényhozás termében nem is, de a társadalom erejével és a parlament utján a kormányra is gyakorolt hatással azon leszünk, hogy ezen átmeneti időn keresztül is megszerezzük a nemzetnek mindazokat az eszközöket, a melyek azután alkalmasak lesznek arra, hogy ha egy évtized múlva újból gazdasági szerződéseket kell kötnünk, akkor legyen a nemzet berendezkedve gazdaságilag, társadalmilag és iparilag akként, hogy akkor ne álljunk többé kényszerhelyzet előtt, hanem az önálló vámterületet tényleg életbe, tudjuk léptetni. A társadalom ereje lesz hivatva arra, hogy azt a gazdasági önállóságot, a melyet mi most törvényhozásilag létesíteni nem tudunk, a társadalom erejével tudjuk előkészíteni, hogy azt 19