Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

142 11. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. Azok az intézkedések, melyek a törvénytelen kormány által tétettek, azok még olyanoknak sem tekinthetők, a melyek az u. n. szükségbeli rendeleteknek teóriájába beleilleszthetők volná­nak, hanem egyszerűen egy tényleges állapotot teremtettek. Minthogy pedig nem valószínű, sőt nem is kivánatos, hogy ezen állapotok felforgat­tassanak, annál kevésbbé, miután idejét multa ezeknek az érdekeknek sikeresebb védelme, a melyek itt fenforognak, ennek következtében a kormánynak ezen intézkedése, eljárása a törvény­hozással szemben teljesen indokolt, mert a leg­rövidebb idő alatt át fogunk menni ebből a tény­leges állapotból egy jogi állapotba, és annak ide­jén a szerződések a törvényhozás elé terjesztet­vén, itt tárgyaltatni fognak. A mi már most a törvényjavaslatok egyes intézkedéseit illeti, azokat röviden összefoglalva a következőkben leszek bátor ismertetni. (Halljuk l Halljuk!) Tulaj donképen két körre oszthatjuk azokat a szerződéseket, a melyekről itt szó van. Vannak ebben a törvényjavaslatban olyan intéz­kedések, a melyek, az időt tekintve, a múltra és vannak olyan intézkedések, a melyek a jövőre vonatkoznak. A múltra vonatkoznak azok az intézkedések, a melyek az törvényhozásnak hozzájárulását kérik arra, hogy ezen szerződéseknek életbeléptetése kö­vetkeztében beállott tényleges állapot, a törvény­hozásnak további intézkedéséig, rendeleti utón tartassék fenn. Idetartozik tehát mint legnevezetesebb a Németországgal való szerződés; idetartozik a kereskedelmi szerződés Olaszországgal, Belgium­mal és Svájczezal; idetartoznak az állategészség­ügyi egyezmények, továbbá az Olaszországgal szemben a külforgalomra vonatkozólag kötött egyezmény és idetartoznak végre bizonyos meg­állapodások, melyek a kormány részéről a Balkán­államok egynéhányával létrejöttek. A mi pedig a jövőt illeti, minthogy természe­tesen a kormányzásnak a feladata meg nem állhat, s nekünk is óhajunk és kívánságunk, hogy a külön­böző európai államokkal minél előbb rendezett külkereskedelmi viszonyaink legyenek, feltétlenül szükséges, hogy minden napot felhasználva, f.el­hatalmaztassék a kormány arra, hogy azokkal az államokkal, a melyekkel kivánatos, liogy kereske­delmi és vámszerződések vagy egyéb egyezmények is létrejöjjenek, a tárgyalásokat mielőbb meg­indítsa, illetőleg a mennyiben már is megindította — mert hiszen folyamatban is vannak — tovább is folytathassa azon hatáskörön belül, a melylyel a kormány rendelkezik. Ezeken kivül bátor vagyok kiemelni különö­sen azt, hogy van ennek a törvényjavaslatnak még egy intézkedése, a mely minket alkotmány­jogi és közjogi szempontból különösen is érdekel, és ez az, melylyel a kormány a magyar autonóm vámtarifának rendeleti utón -való életbeléptetését kéri addig is, mig az annak idején a törvényhozás által elfogadtatik. Nagy megelégedést keltett az egész országban és a nemzet előtt, hogy ez intézkedés által telje­sült a magyar politikai életnek egy régi óhaja. Nagy megelégedésre szolgált ez annál is inkább, mert ez felel meg annak a tényleges állapotnak, a melyben élünk és a melyet a jognak jellegével ruház fel. Ha tehát nem túlozzuk is azt a jelentő­séget, a melylyel ennek a vámtarifájnak életbe­léptetése, illetőleg annak, mint magyar vámtarifá­nak érvényesítése bir, mert hiszen vámszerződés és vámszövetség hiányában mást nem is lehetett tenni, de az nem szenved kétséget, hogy ez a jö­vőre nézve egy oly perspektívát nyit, a mely meg­ígéri és valószinűvé teszi, hogy a nemzetnek gaz­dasági életében saját érdekei a lehető leghatályo­sabban védelmet fognak találni, a külföld felé pedig államiságunk erősebben fog kidomborodni. De megfelel ez az intézkedés az 1899 : XXX. t.-czikknek is és megfelel visszamenőleg annak az intézkedésnek is, a mely az 1867-iki alaptörvé­nyekben tétetett arra az esetre, ha a másik féllel a kereskedelmi és vámügyekben a megegyezés létre nem jön. Ebben áll ennek az intézkedésnek jelentősége. Persze tapasztaljuk azt, hogy arról az oldalról, a mely érdekelve van a kereskedelmi és vámszövet­ség által, t. i. Ausztria részéről, ennek jelentőségét majd túlozzák, majd pedig kisebbítik. És pedig épen annak következtében, hogy azt mondhat­juk : Ausztria egyáltalában ezen ügyeknek meg­itélésénél és ezen intézkedéseknek megbirálásánál olyan álláspontra helyezkedik, a mely lehetetlenné teszi az érdekeknek és ügyköröknek helyes latol­gatását. Azt mondhatnám, hogy olyan tükröt használnak, a mely — a hol tetszik nekik — na­gyobbít, t. i. a mikor látszólagos, vagy részben reális érdekeinkről van szó, és kisebbít ott, a hol rájuk nézve hátrányok állnak elő. Viszont nem mutatja e tükör Ausztria szép­séghibáit, különösen azt, hogy soha teljességében a vámközösséget nem tartotta fenn, mert a ma­gyar kormány minden tiltakozása daczára a tiroli gabonavámot el nem törölte. Tulaj donképen kitaláltak maguknak az osztrá­kok egy sajátszerű kárpótlási elméletet, a mely min­den jogos követelménynyel szemben felállít ellen­követelményeket, a melyek azonban az ügy lénye­gében semmiféle gyökeret nem találnak. A mint ma Ausztria részéről a külön vámterület létesítése elé nehézségek gördittetnek és kárpótlást kivan­nak, ép ugy volt idő, a mikor kárpótlást kíván­tak a közös vámterület létesítése esetére. Ép ugy kívántak kárpótlást más intézkedésekért is, a melyek létesítése a magyar jog és törvények, de bármely állam joga szerint kifogásolható nem volt. Hiszen nagyon sajátszerű, hogy pl. a készpénz­fizetések megkezdése körül is felmerül ily ellen­szolgálatok hangsúlyozása, a mikor jól tudjuk, hogy minden tisztességes kormány kötelessége rendezett pénzforgalmi viszonyokat teremteni. Es majdnem gyermekes eljárásnak kell tekinteni azt, ha arról az oldalról most azzal a követeléssel lépnek

Next

/
Thumbnails
Contents