Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

138 11. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. T. ház ! Tempóra mutantur et nos mutamur in illis. Most megtagadnak velünk szemben minden közösséget. Nem ig}

7 volt mindenkor, nem igy volt azelőtt. Beszéljenek a száraz tények. Mikor a néppárt működését megkezdte, nem volt neki saját körében tót nyelvű szónoka, nem volt tót nyelvű irója, nem volt olyan férfiú, a ki akczióképes lett volna, ugy hogy ez a párt a mi embereinkre, a nemzetiségi emberekre volt utalva, ezeknek a szárnyain emelkedett. Kubik Béla: Zmeskál talán csak tudott tótul! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kubik Béla : Nem mond igazat ez az ur. Jehlicska Ferencz: Arról van szó, hogy a nemzetiségi vezéremberek igen nagy szolgálatokat tettek a néppártnak és ezeket a szolgálatokat a néppárt nagyon szívesen elfogadta. Dr. Markovics ismeretes nemzetiségi férfiú egy könyvet irt, — »Nyitrai politikai bünper« a czime — melyben azt irja, hogy mikor a néppárt nemzetiségi jelszavakkal jött a Felvidékre a nép között agitáeziót kifejteni, a népet megdolgozni, akkor úgymond (olvassa) : »A vágujhelyi választókerület agilis és tevékeny tót férfiai ez utóbbit választották és lelkük egész tüzével a néppárthoz csatlakoztak. A kerületi néppárt ezt örvendetes tudomásul vette és az egész mozgalom vezetését kezükbe helyezte.« Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy a személyes megtámadtatás terén belül maradjon. Ne méltóztassék polémiákat folytatni. A házszabályok szerint ehhez joga nincsen. Jehlicska Ferencz: Kérem, azok a támadások . . . Elnök: Bocsánatot kérek, ne méltóztassék elsősorban is az elnökkel feleselni, mert ezt tiltja a házszabály, másodszor pedig Molnár János képviselő ur a vita keretében szólalt fel és nem személyes megtámadtatás czimén szólott. Jehlicska Ferencz : A vita keretében igen, de Rakovszky István képviselő ur személyes megtámadtatás czimén beszélt, felszólalt, bennünket névszerint megnevezett és velünk minden közösséget megtagadott, ugy hogy én ebben sértést és támadást látok. Azért hozom fel ezen tényeket, hogy kimutassam, hogy nem igy gondolkoztak ők azelőtt, a mikor még a népj>árt 1894-ben Liptóban akczióját megkezdette és a nemzetiségekkel egy közös kasszából választott 4—4 megyei bizottsági tagot, négy tót nemzetiségűt és négy néppártit. Ugyanazon évben Rózsahegyen Palugyay Józsefet kandidálták néppárti képviselőül, és ekkor Rakovszky István képviselő ur a rózsakeg}

7

i nemzetiségi párt férfiait arra a kötelező nyilatkozatra birta, hogy Palugyayra fognak szavazni és ennél a választásnál ismét nemzetiségi férfiak, dr. Srobár, Burián, Makoviczky, mint bizalmi férfiak voltak alkalmazva, jóllehet ezekről mindenki tudta, hogy nemzetiségi férfiak. Ugyanaz a Palugyay József a néppárt jelöltjeinek revezálist adott, hogy a parlamentben a nemzetiségi törvény végrehajtását fogja követelni. A trsztenai népgyűlésen 1896-ban gr. Zichy Nándor azt mondotta : sajnálom, hogy nem tudok tótul, de van két fiam és ezektől megkövetelem, hogy a tót nyelvet megtanulják. Igy beszéltek akkor. És most mégis másképen beszélnek a néppárti képviselők, a kik tegnap felszólaltak és azzal a váddal illettek bennünket, hogy a mi kerületeinkben a legutolsó választásoknál végtelen izgatást vittünk végbe a magyarság ellen. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A tegnapi szónok urak a t. házat olyan naivnak tartották, hogy azt hitték róla, hogy majd el fogja hinni ezt az inszinuácziót. Pedig ez teljesen hihetetlen dolog. Miért ? Azért, mert ha a mi beszédeinkben, fellépésünkben a kerületek izgatásának csak árnyékát is látták vagy észrevették volna a hatóságok, máris feljelentettek volna, és biztos vagyok benne, hogy mandátumainkat is panaszszal megtámadták volna. Ez nem történt, a mi nyilvános bizonyitéka annak, hogy mi a kerületekben nem izgattunk. Ellenben hogy hogyan agitáltak a kerületekben a néppárti képviselők, azt hiteles forrásból tudjuk. Csitáry képviselő ur ekképen szólott: »En tót ember vagyok, olyan tót ember, mint ti, vér a ti véretekből, csont a ti csontotokból; az én atyám tót ember volt, édes anyám tót asszony. (Felkiáltások : Ez nem izgatás I) Elismerem én azt, hogy rajtatok jogtalanság történik, a mikor ti a hivataloktól magyar nyelvű végzéseket és intelmeket kaptok; elismerem, hogy jogtalanság történik rajtatok, a mikor a birói végzéseket szintén magyar nyelven kapjátok. (Felkiáltások : Nem személyes kérdés !) Én azon leszek, ha a parlamentbe kerülök, hogy a tót nyelv az iskolákban tanittassék (Felkiáltások : Ez nem személyes kérdés !) és hogy ezek a végzések és a hatóságoknak az iratai hasábosán tót nyelven is kiállíttassanak.« A rózsahegyi képviselő ur, Beniczky pedig azzal a jelszóval agitált kerületében, hogy küzdeni ment a tótságért, za tu nasu slovencinu, a mint magát kifejezte, és bebizonyított tény, hogy Beniczky Srobár nemzetiségi képviselőjelölt programmbeszédeit fennhangon szórói-szóra elmondó tta, ugy hogy a nemzetiségi jelölt zavarba jött, hogy ő most már mit beszéljen. (Derültség.) Az én választásom alatt a szomszéd szempezi kerületből emberek jöttek hozzám és azt kérdezték, hogy ők kire szavazzanak, minthogy csak egy képviselőjelölt van, a néppárti Csizmazia képviselőjelölt ur. Én azt mondtam nekik : Emberek, szavazzatok csak rá, mert én, mint tót néppárti az ő programmját minden tekintetben teljesen helyeslem, csak hogy kívánjátok meg tőle, minthogy ti tót emberek vagytok, hogy a tót nyelv törvényes jogait igyekezzék kivivni, különösen a mi a birói végzéseket illeti és az iskolákban a tót nyelv tanítását. Erre azt mondták nekem, hogy mindezt a képivselőjelölt ur megígérte. Hogy azonban senki se mondhassa azt, hogy ez talán csak egy és más képviselőjelölt kortes-