Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-11
11. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. 139 fogása volt, legyen szabad egy igen rövid idézetet felhoznom abból a füzetből, a melyet tegnap Molnár János képviselő ur idehozott és a melyből a vita folyamán idézett. Ez azt a ozimet viseli: Co chce ludová strana ? Mit akar a néppárt ? A füzet részletesen tárgyalja a néppárt programmját. Már most ez a füzet tót nyelven a nemzetiségi kérdésről a következőket mondja: »A mi pártunk teljes udvariassággal akar viseltetni a nemzetiségek iránt, t. i. nem elidegeníteni, nem elnyomni akarja őket, hanem megnyerni a magyar hazának. (Általános helyeslés.) Épen azért arra fog törekedni, hogy igazságos elbánásban részesüljenek, (Helyeslés.) hogy panaszaik, kívánságaik el ne hangozzanak nyom nélkül és hogy sérelmeik orvosoltassanak. És melyek az ő panaszaik í Panaszkodnak és nem ok nélkül, hogy az állam nyelvüket elnyomja és erőszakos módon akarja őket megrnagyarositani. Nos hát, ha a magyarnak édes az ő nyelve és ha erényszámba megy az ő ragaszkodása a saját fajához, vájjon miért kellene ezt rosszalni más nyelvű nemzetiségektől ?« (Helyeslés.) És azt mondja tovább a füzet világos szavakkal : »Az is igazságos panasza a nemzetiségeknek, hogy az idézéseket csak magyar nyelven kapják, annak következtében sok hátrányban részesülnek, anyagi kárt szenvednek, mert az olyan iratokból egyetlenegy szót sem értenek és gyakran nincs mellettük ember, a ki az ügyet megmagyarázza. Miért ne lehetne azon segíteni, hogy a végzéseket és iratokat a saját nyelvükön is megkajDJák % Mert hiszen nem azért kapják azokat az iratokat, hogy a felek meg ne értsék, hanem hogy igenis megértsék és saját hasznukra fordítsák.« (Élénk helyeslés és éljenzés a közép hátsó padjain.) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ő csak személyes megtámadtatás czimén van jogosítva felszólalni, nem pedig itt beható polémiába bocsátkozni a tegnapi tárgyalás alatt felszólalt szónokokkal. Felkérem tehát, hogy a házszabályokhoz alkalmazkodjék, mert a házszabályok különben is előírják, hogy ilyen alkalommal rövidre kell szabni a képviselőnek felszólalását. Ha a képviselő ur továbbra is üyen mederben fogja a vitát folytatni, akkor kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Élénk helyeslés.) Jehlicska Ferencz: Most már csak a vádak megczáfolására és az ellenünk intézett támadások visszautasitására fogok szoritkozni. A néppárt tagjai felszólalásaikban hazafi atlansággal és izgatással vádolnak bennünket, pedig mindabból, a mit az imént felolvastam, kitetszik, hogy ők ugyanazokkal a jelszavakkal léptek fel és indultak harczba, a minőkkel mi. Ennek daczára mi hazafiatlanok vagyunk, ők pedig, mint telivér hazafiak, bent ülnek a koaliczióban. Ezenkívül azzal a váddal is illettek bennünket, — csupán az egyes vádpontokat fogom felsorolni — hogy mi másképen beszélünk a parlamentben, s másképen a kerületekben. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Erre csak azt felelhetem, hogy »bagoly mondja a veréb- I nek : nagyfejü«. (Derültség a közép hátsó padjain.) Mindabból, a mit az imént felolvastam és elmondtam, épen az következik, hogy önök kerületeikben tót nemzetiségi jelszavakkal agitálnak, bár itt mindezt letagadják és a velünk való ismeretséget is tagadják. Természetesen nem szemrehányásképen hozom fel, hogy a tót érdekeket hangsúlyozták ; nem mondom, hogy helytelenül tették és azért, hogy a tót népet is meg akarták védelmezni, mi csak hálásak vagyunk, mert hiszen mi is az ő szárnyaikon emelkedtünk ; ők voltak azok, a kik népünket politikai tekintetben iskolázták, akczióképessé tették és mi szigorúan ragaszkodunk ahhoz a programúihoz, a melyet eredetileg ők hirdettek. A második vád, a melylyel pártunkat illetik, az, hogy különösen a rózsahegyi kerületben gyújtogatások fordultak elő, és ezen gyujtogatásokról Molnár János képviselő ur olyan színezettel és olyan módon emlékezett meg, mintha ezen gyújtogatások okozói a mi pártunkbeli emberek lettek volna. Hogy áll e gyújtogatások dolga ? Több kerületbeli plébános azt mondta a hívőknek, hogy őket a tót pártba fogja vezetni és ennek épen az ellenkezője történt meg, mert a plébánosok a népet Beniczky táborába vitték. Midőn a nép látta, hogy becsapták és hogy voltaképen a régi liberálisok között van, felháborodott és ezt a felháborodást magában véve jogosnak kell tartani, mert a nép megköveteli papjától, hogy minden tekintetben vele tartson, védelmezze meg minden érdekét, nyelvi érdekét is, és ha a papok ezt nem teszik, akkor a nép elhidegül, sőt ha a papok részéről az emiitetthez hasonló cselekedetet lát, olyan tettekre is ragadtathatja magát, a melyeket helyeselni nem lehet. (Zaj és nyugtalanság a jobboldalon.) Szmrecsányi György : Hogy mer ilyen hangon beszélni ? Egy hang (a jobboldalon): Itt is izgatni akar ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Jehlicska Ferencz: Itt azonban egy igen fontos körülményre kell figyelmeztetnem a képviselő urakat, arra t. i., hogy nemcsak néppárti emberek, papok lakásait gyújtották fel, hanem egy nemzetiségi párti Szlimcsák nevezetű plébános lakását is Szentmihályon. Kérdem én most: vájjon ezt is a tót nemzetiségiek gyújtották fel ? (Mozgás, zaj a néppárton. Felkiáltások : Világos I Ki más ? !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Jehlicska Ferencz : Foglalkozom most a pánszlávizmus vádjával, a melylyel közbeszólások alkalmával illettek a t. képviselő urak. (Mozgás.) Itt van az ideje, hogy végre-valahára ezzel a váddal is tisztába jöjjünk. Mi is az a pánszlávizmus, t. ház ? A pánszlávizmus, a mint azt Kossuth Lajos definiálta, — és igen helyesen definiálta, — egy olyan politikai I irányzat, olyan politikai törekvés, a melynek 18*
