Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

118 10. országos ülés 19U6 június 5-én, kedden. azt, hogy a néppárt szárnyain nem lehet emelkedni, sem kifelé gravitálni.. . (Zajos felkiáltások a közép hátsó padjain: Hová kifelé ? Felkiáltások a jobboldalon : Oláhországba ! Csehországba !) Én nem akarom meggyanúsítani az urakat; általánosságban szólok. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék folytonos közbeszólásaikkal zavarni a szónokot, mert névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Molnár János: Midőn látták, hogy a néppárt az, a mi volt kezdettől fogva, és az lesz mindvégig, akkor ellenünk fordultak és, ismétlem, a legvehemensebben, fanatizmussal határos módon üldöznek bennünket; üldöznek lapjaikban folytonosan, hétről-hétre a legkülönfélébb eszközökkel, a melyekben épen nem válogatósak. (Mozgás a jobboldalon.) T ház ! Mig a néppárt vezette azon tót nemzetiségi vidékeken a népet, addig az a nép gyarapodott politikai tudásban és a magyar nemzet iránt való szeretetben és rokonszenvben. De méltóztassék megnézni, hogy mi történik most, a mióta ezen ujabb agitáczió megkezdődött. Nem egy helyről arról tudósítanak bennünket, hogy az apák gyermekeik kezéből kiragadják a magyar könyvet és széttépik ; azokat a papokat, a kiket eddig a nép követett — mert a tót igen vallásos, derék és becsületes nép, a melynek fogalma sines a pánszlávizmusról — most inzultálják, gúnyolják, ugy hogy alig mernek házaikból kimenni; mig a néppárt vezette a tót nemzetiségi vidékek lakosságát, addig béke volt és nyugalom, most pedig, a mint azt a stomfai és rózsahegyi választás mutatja, a választás alkalmával és a választás után egyik házat a másik után gyújtották fel. Nem mondom, hogy a t. nemzetiségi párthoz tartozó képviselő urak vagy pártbelieik, hanem csak konstatálni akarom, hogy ezek a jelenségek, a mióta ők ott működnek. (Mozgás és zaj.) T. képviselőház ! Megyek tovább, a második vádra, hogy nemsokára végezzek. A második vád, a melylyel bennünket illetnek, egy nagyon csúnya vád, a mely valóban gyalázatára válnék a néppártnak. És ez az, hogy a képviselő ur szerint mi a magyar programúiban nem terjesztettük és nem hirdettük azt, hogy a nemzetiségi törvényt végre akarjuk hajtani, hanem hogy tót nyelvű füzetünkben, mely az ő kezében van, a melyben magyarázzuk programmunkat, abban igenis követeljük a nemzetiségi törvény végrehajtását. Azt is mondotta Juriga képviselő ur, hogy el fogja ezt a füzetet hozni. Hát én, t. képviselőház, olyan figyelmes és előzékeny vagyok iránta, hogy nem is várom meg, hogy ezt a füzetet ő hozza el. íme itt van. Ma át akartam a képviselő urnak adni. Itt van a füzet. Mutassa meg én nekem Juriga képviselő ur, hogy hol van itt csak egyetlen betű is arról, a mit ő mondott, s a mit ránkfogott ? S ha ezt nem tudja kimutatni — a mint nem is tudhatja kimutatni — akkor ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy megvádolhassa itt a néppártot olyan jellemtelenséggel, olyan kétszínűséggel, mintha ő mást hirdetne magyar nyelven és mást hirdetne tótul. (Mozgás. Közbeszólások.) Áttérek a támadásnak harmadik és utolsó pontjára. Ez az, hogy Juriga képviselő ur azzal vádolja a néppártot, hogy »az egyházpolitikai törvények ellen való küzdelemnek még a megpenditését is mellőzi«. T. képviselőház ! Midőn 1904 november 18-án az a gyászos szavazás megtörtént, a t. ellenzék egyértelműleg, mintha összebeszélt volna, innen a képviselőházból egyenesen a Hungária-szálló ebédlőjébe ment. Ott született meg a koaliczió, a melynek első programmját az akkor képviselő, most a ház igen t. elnöke, Justh Gyula a következő szavakkal hirdette ki : »restitutio in integrum«, vagyis hogy addig nem fogunk nyugodni, míg azt a nagy csorbát, a melyet az a szavazás az alkotmány egyik biztositékán, t. i. a házszabályokon ejtett, ki nem köszörüljük. Ezen jelszóval mentünk a választásokba is. Ezen jelszó alatt győztünk és jöttünk nagy többséggel vissza a parlamentbe. Akkor megtoldottuk ezt az egy mondatból álló programmot és programmunkba vettük azt is, hogy nemzeti önállóságunknak, valamint gazdasági önállóságunknak megvalósítását, kidomboritását még jobban fogjuk követelni és hogy megalkotjuk az általános választásról szóló törvényt. Midőn aztán elkövetkezett a szenvedés és nyomor korszaka, midőn erőszak és elnyomatás lett az országnak sorsa, akkor még egy uj pontot csatoltunk a közös programmhoz, és ez az volt, hogy mivel láttuk, hogy az alkotmánynak garancziái vaczillálnak, hogy azon bástyák, a melyek védik a magyar alkotmányt, megrepedeztek : akkor programmunkba vettük, hogy ezen alkotmánysánczokat megerősítjük, azon védbástyákat, a melyek düledeztek, kijavítjuk s a hol látjuk, hogy hiányoznak azok, ujakat építünk. Egyszóval elhatároztuk, hogy az alkotmánynak garancziáit meg fogjuk erősíteni, ki fogjuk szélesbiteni. Erre vállalkozott a koaliczió és annak minden pártja. Ezen czélból minden párt lemondott legvitálisabb programmpontj ainak vitatásáról és követeléséről, hogy semmi sem zavarja a harmóniát, illetőleg nem mondott le azokról, hanem csak felfüggesztette, elhalasztotta azok követelését. Vlád Aurél: Tisza Kálmán is ezt tette! (Mozgás.) Molnár János: Kérem, csak tessék várni, majd megkapja rá a választ. A koaliczió egyes pártjai tehát csak — ismétlem — elodázták legvitálisabb programmpontj aik követelését, így a néppárt is a revízióét. Miért ? Mert nem volt jogrend, mig pedig jogrend nincs, addig parlamenti tárgyalás sincs, már pedig a revíziót csak a parlamentben lehet eszközölni; továbbá, ha az alkotmány veszélyben van, akkor minden instituczió is veszélyben van és így veszélyben lenne a revízió is, még ha megcsináltuk volna is. Ezért