Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. 117 ben ellentétbe kerül a belügyminiszter a miniszterelnökkel, mit fog csinálni az általános választói jog kérdésében, a melynek elvi ellensége volt az utolsó napig. Ilyen körülmények közt azt hiszem, hogy igenis szükség van egy komoly ellenzékre itt a parlamentben. (Derültség. Felkiáltások: Komédia !) És mi biztosítjuk a t. kormányt, hogy mi az általános titkos választói jog kérdésében mindazokkal fogunk szövetkezni, a kik ezt komolyan elérni akarják. (Egy hang: A szocziáldemokratákkal!) T. ház ! Az eddigi elmondottakból világosan kitűnik, hogy mi a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetünk, ezért az indemnitást el nem fogadom. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Hellebronth Géza jegyző: Molnár János! Molnár János : T. ház ! Nem volt szándékom felszólalni és a vitát tovább nyújtani. Most is igyekezni fogok röviden, csak annyiban szólni, a mennyiben az elkerülhetetlenül szükséges. A felszólalásra Juriga Nándor képviselő ur tegnapelőtti beszéde késztet, a mely nem ugyan tárgyi, hanem külső okokból igen fontos a néppártra. Nem tárgyi okokból, mert a t. ház nagyon jól tudta értékelni azt, a mit Juriga képviselő ur a néppárt ellen mondott, mert bármilyen szörnyűknek és rémségeseknek tartotta ő azokat a leleplezéseket, a melyeket felsorolt, azok itt semmiféle emócziót nem keltettek. De én ismerem az uj tót nemzetiségi pártot, tudom, hogy az már másfél év óta ádáz gyűlölettel, igazán a fanatizmussal határos módon üldözi a néppártot lapjaiban. Ha tehát most szótlanul hagynók Juriga képviselő ur beszédét, ha arra nem reflektálnánk, nem reagálnánk, ha azt meg nem czáfolnók, ugy legközelebb lapjaikban már azt kürtölnék, hogy ime, leleplezték a néppártot, az mocczanni sem mert. az kukkot sem tudott mondani, pellengérre van állitva ország-világ előtt. Bármily röviden tehát, de foglalkoznom kell a dologgal. T. képviselőház ! Juriga képviselő ur nagyon kegyes irányunkban. Azt mondja, hogy ő nem akarja tovább lebbentem a fátyolt, fátyolt borit a néppárt üzelmeire. Hát én azt a fátyolt megragadom ott, a hol ő eleresztette és leleplezem az egész dolgot ugy, a hogy volt, hogy ország-világ nyíltan lásson és hogy így minden gyanútól megmeneküljünk. (Halljuk ! Halljuk !) 1895 őszén, tehát 11 esztendővel ezelőtt, a midőn a néppárt kibontotta zászlaját és szétbocsátotta az egész országban programmját, akkor nem a mostani, — mert akkor t. Juriga képviselő ur még inkognitóban járt a halhatatlanság utján, akkor még nagyon ifjú volt — hanem a régi tót nemzetiségi pártiak, öten, a nemzetiségi párt nevében egy offertet, ajánlatot írtak gr. Zichy Nándor ő nagyméltóságának, a melyben felajánlották a paktumot, kijelentve, hogy ők támogatnak bennünket, még pedig a következő három feltétel alatt: (Halljuk! Halljuk!) Először is elfogadják teljes egészében a néppárt programmját. Vlád Aurél: A melyben benne van a nemzetiségi törvény végrehajtása. Rakovszky István : Nincsen benne ! Molnár János : Legyen meggyőződve a képviselő ur, rátérek arra is. A második feltétel az volt, hogy mi elfogadjuk az általuk megjelölendő több egyént képviselőjelöltnek, természetesen néppárti programmal. Harmadsorban felsorolták azokat a kerületeket, a melyekben ezeket az ő általuk ajánlandó jelölteket fel fognók léptetni. Erre gr. Zichy Nándor én általam a következőket irattá nekik: »A néppárt programmja világos és határozott. Kielégíthet minden jogos igényt. E párt- keretében, a ki ahhoz igazán csatlakozik, helyet találhat. Eddig azonban más párt vagy egyén iránj^ában bármely kikötés alapján való külön viszonyba vagy lekötelezettségbe nem lépett és a jövőben is fenn akarja tartani magának az akcziószabadságot«; más szóval ez azt jelenti, hogy mi az urakkal szóba nem állunk, paktumra kaphatók nem vagyunk. (Élénk helyeslés.) Ezután a refus után a t. párt nem is közeledett többé, ugy hogy semmiféle jegyzékváltásra többé nem volt szükség. Ez volt az első és az utolsó. Itt az akták lezárultak. Azután azt tajsasztaltuk, hogy minden viszontszolgálat követelése nélkül néppártiak gyanánt kezdték magukat gerálni; népjiártiaknak vallották magukat. Többen ugyanis azok közül, a kik nemzetiségi hirben állottak, néppárti üléseinken résztvettek ; szónokoltak, sőt beszédeiket még előre be is küldték néppárti irodánkba, csakhogy megnyugtassanak bennünket, sőt kép viselői j élőitekül is felléptek. (Mozgás és ellenmondások a közép hátsó padjain.) Olyan dolog ez, kérem, a melyet tisztán láthatott és hallhatott mindenki. (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk!) Határozottan néppárti programmal léptek fel képviselőj élőitekül p. o. Veszelovszky ur, később Hlinka ur stb. Szóval : ugy gerálták magukat, mintha néppártiak volnának. Mi támogattuk is őket, mint a üogy minden párt támogatja uj tagjait, bárhonnan jöttek legyen is. Sajnos azonban, hogy akkor még nem ismertük azokat az urakat ugy, mint most, és csalódtunk. Tisztelet, becsület a kivételeknek ; volt köztük olyan is, a ki néppártinak maradt, pl. Krupecz, a ki néjipárti programmal lejtett fel 1896-ban, a ki nemzetiségi hirben állott ugyan, de megmaradt néppártinak még 1891-ben is és midőn a nemzetiségiek fel akarták akkor léptetni, azt felelte, hogy »nem léphetek fel, mert nem akarom a néppártot abba a hirbe hozni, mintha a nemzetiségekkel szövetkezne és mintha én nemzetiségi lennék». De ime Veszelovszky ur, a ki 1896-ban néppárti programmal lépett fel, 1901-ben már nemzetiségi programmal jutott be a házba, továbbá Hlinka ur, a ki olyan vehemens néppárti volt, legvehemensebb ellenfeleink egyikévé vált. Midőn ugyanis a volt nemzetiségiek és talán az ujabb nemzetiségi velleitásokkal biró egyének is látták azt, hogy a néppárt keretében túlzó követeléseiket meg nem valósithatják ; midőn látták