Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

11(5 10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. sok olyan esetet tudok, hogy vegyes lakosságú községben, a hol a románok a vagyonosabbak, mások részesülnek nagyobb mérvben azokban a jótéteményekben, a melyeknek túlnyomó nagy részét a románok fizetik. Lehetetlen tehát azt mondani, hogy mi nagyobb mérvben részesülünk az állami jótéteményekben. Ha a t. miniszterelnök ur ezt a kérdést tisztázni akarja, és meg akarja állapitani e kérdésnek igazi értékét és mérvét, akkor vegye elő az állami költségvetést — hiszen pénzügyminiszter volt és most is az — és mutasson nekem a költségvetésben egyetlen olyan tételt, a melyben a románok, tótok, szerbek, németek kultúrájára egyetlen fillér is foglaltatik ? Nem fog a minszterelnök ur egyetlenegyet sem találni, pedig ha Deák szellemében akar eljárni, akkor tessék gondoskodni arról, hogy majd a költségvetésbe vétessenek fel az általunk telj esi tett köztartozások arányában bizonyos összegek ezekre a ozélokra. Ha ez meglesz, akkor én is el fogom ismerni, hogy a miniszterelnök ur Deák Ferencz szellemében jár el. Hogy a miniszterelnök ur mennyire merész az ő okoskodásában, mutatja az, hogy azon tételének igazolására, mely szerint a jelenlegi választói jog által a nemzetiségek előnyben vannak részesitve, hivatkozik arra, hogy az alföldi félhold szőlőnek az adója sokszor nagyobb, mint az erdélyi negyed, vagy fél úrbéri teleknek az adója. Hát ez igaz lehet, csakhogy ez által a választói jog kérdése egyáltalában nincs érintve, mert hiszen a t. miniszterelnök urnak épen olyan jól kell tudnia, mint nekem, hogy az erdélyi különleges czenzus szerint nem a fél és negyed úrbéri telek szolgál a választói jog alaj)jául, hanem a 84 forint kataszteri jövedelemnek megfelelő földadó. T. ház ! Hogy ez a különleges erdélyi törvény mennyire igazságtalan és mennyire a jogegyenlőség rovására tartatott fenn, elég utalnom arra, hogy olyan választókerületben, a hol a lakosság 90%-a román, a választóknak még fele sem az, tehát 10% több választót ad, mint 90%. És ezt a különleges erdélyi törvényt 1874-ben éj>en a románokra való tekintettel tartották fenn. Azt mondták : jól van, egyesültünk, megvan az unió, de tartsuk fenn a különleges törvényt, ezzel sujtjiüc a románokat, mert ezáltal megakadályozzuk, hogy számuknak megfelelően jussanak be a parlamentbe. Azt hiszem tehát, ily körülmények között nem lehet azt mondani, hogy a magyar közéletben nem érvényesült volna a faj- és pártérdek a nemzetiségek rovására. (Egy hang : Miért nem szólaltak jel ellene ?) Hiába szóltunk, leszavaztak. Tessék elolvasni az akkori vitákat, a naplókat ; Deák a mellett volt, hogy egységesittessék a czenzus, mert természetes, ha egy országban vagyunk, akkor nem lehet kétféle czenzus. De akkor is voltak olyan miniszterek, mint ma, a kik azt mondták : nem bánom az igazságot, nem a méltányosságot, csak érvényesüljön a mi faji érdekünk. Merész állítás az is, . . . (Felkiáltások : Ez a merész, a mit ön mond! Elnök csenget.) Ez nem merész, mert ez igaz ! De merész álhtás az is, hogy a törvénynek alkalmazásában különbség nem tétetett soha román, szerb, tót és magyar között. Hogy a gyakorlatban mennyire érvényesült ez, illetőleg hogy mennyire tétetett különbség, elég egy példára mutatnom. Hiszen mindenki tudja, hogy az állam sok telepítést eszközölt, kincstári birtokokat a telepitvényesek között osztatott szét. Kérdem én: vájjon van-e egyetlenegy román vagy szerb, a ki ilyen telepitésben részesült volna ? Nem, sőt ha kértek, azt mondották : nektek nem adunk, csak a magyaroknak. Hát hogy lehet akkor arról beszélni, hogy a törvény előtt egyenlőség van, hogy egyenlő az elbánás románnal, tóttal és magyarral ? Dehogy ! Hogy a valóságban a legridegebb osztály- és faji uralom létezik, ez kétségtelen, ezt eltagadni nem lehet. Nem mondom, hogy csak a nemzetiségek lettek elnyomva. Elnyomattak a magyarok is a felsőbb tízezrek által; szóval a legridegebb pártosztály-uralom volt; és, ugy látszik, a jelenlegi kormánynak sincs komoly szándékában ezen változtatni. A kormány azzal köszönt be, hogy uj korszakot akar megteremteni. Uj korszakot régi emberekkel ? Hiszen az alkotmánypárt azokból az elemekből alakult, melyek a régi szabadelvű uralomnak oszlopai voltak. Hiszen ma is a ki szabadelvű volt, beosont, besurrant az alkotmánypártba. Hiszen látjuk, hogy Tallián Béla, a ki Tisza hű embere volt, mint pártonkívüli megválasztatta magát és most hol ül 1 Az alkotmánypártban. Hát Rónay Ernő mi volt ? A legönzetlenebb Tiszaísta. Es ma ? Ma fellép pártonkívüli programmal, hogy megválasztassa magát és megválasztása után belép az alkotmánypártba. Ilyen elemekkel uj korszakot, rendszerváltozást előidézni nem lehet. Förster Ottó : Majd megcsináljuk mi! Vlád Aurél: Meg fogják azok azt akadályozni! T. ház! Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a kormány intencziója, politikája iránt bizalommal nem viseltethetem. Fokozza bizalmatlanságomat, hogy a kormány eddigi Ígéretei közül egy máris valótlannak bizonyult. A miniszterelnök ur több izben hangsúlyozta, hogy szabad választásokat akar csinálni. Kérdezze meg kollégájától, a belügyminisztertől, vájjon szabadok voltak-e azok a választások ? Mi megmutattuk eddig is, hogy nem és a holnapi napon lesz alkalmam egy olyan választásra nézve interpellálni, a milyen még Bánffy alatt sem volt. Es ezt a választást egyenesen a belügyminisztériumból rendezték és csinálták. Kállay Lipót: Gabányi! Vlád Aurél: T. ház! Majd bátor leszek rámutatni arra a rejtekre is, a honnan előkerültek ezek a dolgok. T. ház ! Ha egy ilyen fontos kérdés-