Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. 109 HÓdy Gyula: A Tátrabanknak a pénze hol van í Hodzsa Milán : Én csak arról beszéltem, hogy a nagybirtokosok megtakarításokat eszközölnek, a melyeknek helyes felhasználásával segíteni lehetne a szegény nép baján. Barta Ferencz: Az oláh bankokról beszéljen ! Ott adnak pénzt 23—30°/

0-ra. Hodzsa Milán: T. képviselőház! Egész határozottan visszautasítom magamtól azt, hogy én akár izgatás, akár félreértések felkeltése czéljából mondottam volna el azt, a mit elmondottam. Ezt elmondani kötelességein volt azért, mert tudomásomra jutott, és mert egy aratósztrájk veszedelme sokkal nagyobb, mint ha akármilyen izgató beszédeket mondunk is el. Mindnyájunknak arra kell igyekeznünk, hogy az aratósztrájkot megakadályozzuk. Mindenesetre felhívom a kormány figyelmét arra, hogy neesak egy irányban vezesse a vizsgálatot, hanem hogy minden irányban, hogy méltányolja annak a munkásnak sanyarú helyzetét és hogy a vizsgálatot objektíve folytassa. Egy hang (jobbfelól) : A kormány tudja kötelességét ! Hodzsa Milán: Nekünk erre az álláspontra kell helyezkednünk és én elvárom a t. kormánytól és a belügyminiszter úrtól, hogy ezt a vizsgálatot objektíve vezesse. Mezőfi Vilmos: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Elnök: Mi czimen kíván szólni a képviselő ur ? Mezőfi Vilmos: Személyes megtámadtatás ezimén. Elnök: Mezőfi Vilmos képviselő ur személyes megtámadtatás ezimén kér szót. Mezőfi Vilmos: Hodzsa képviselő ur interpellácziója közben Hódy Gyula igen t. képviselőtársam azt kiáltotta közbe, hogy ebben a kérdésben miért nem interpellál Mezőfi Vilmos ? Erre itt a hátam mögött azt felelte valaki, hogy : >>azért nem, mert meg van elégedve*. Ezt azért vagyok bátor személyes megtámadtatásnak minősíteni, mert az egyik szövetségnek, a mely ellen a belügyminiszter ur a vizsgálatot elrendelte, az Országos munkásvédő-szövetségnek én elnöke vagyok. S tényleg nem lett volna helyénvaló, ha a gyülekezési és egyesülési szabadság érdekében nem tettem volna meg kötelességemet akkor, a mikor én tudom legjobban, hogy az az Országos munkásvédő-szövetség mily czélokat követ, a mikor legjobban tudom, hogy a belügyminiszter ur azon rendelete, a melyben a szövetséget azzal vádolja, hogy aratósztrájkra, hogy a megkötött szerződések felbontására izgat, helytelen, rossz informáoziókon alapul. Mondom, nem lett volna helyénvaló, ha ezeket tudva, fel nem szólalok. Minthogy azonban a megejtett vizsgálat meggyőzte a belügyminiszter urat arról, hogy ezek a vádak alaptalanok, helytelenek, igazságtalanok voltak, igy tehát elállottam attól a szándékomtól, hogy interpelláczió tárgyává tegyem á kérdést. Mert a belügyminiszter ur kijelentette, hogy az én elnökségem alatt működő Országos munkásvédő-szövetség elleni vizsgálatot befejezi, és annak szabad működését sem Budapesten, sem az országban nem korlátozza, mert törvény és alapszabályok szerint nem is korlátozhatja. HÓdy Gyula : A másik szövetség ki alatt áll ? Mezőfi Vilmos: A Magyarországi földmunkások országos szövetsége a másik szövetség, a melynek érdekében Hodzsa Milán nemzetiségi képviselő ur volt szíves interpellálni. Hódy Gyula: Brávó! Mezőfi Vilmos: Ez az a szövetség, a melyről távolról sem állítom, hogy aratósztrájkra izgat vagy bűnrészes lenne azokban, a miket a a belügyminiszter a vizsgálat alapjául felhozott, csak konstatálni akarom, hogy e szövetséghez nekem semmi közöm nincs, mert ugy tudom, hogy a nemzetközi szocziálista párt szövetsége. (Nagy zaj. Felkiáltások : Nagyszerű !) Hodzsa Milán: Mi van ebben nagyszerű? Vállalták volna önök. HÓdy Gyula: Nem vagyunk Bokányisták ! (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Végül pedig csalódik a közbeszóló t. képviselő ur, a mikor azt mondta, hogy meg vagyok elégedve. Én nem vagyok megelégedve nagyon sokkal ebben a szegény, szerencsétlen országban. És ha felszólaltam volna, ha interpellácziómat megtettem volna, talán Hodzsa képviselő urnái is meggyőzőbben bizonyítottam volna be a miniszterelnök urnak is, hogy valóban a magyar földmivelő-munkásnál szerencsétlenebb, jobban kihasznált pária nincs ezen a nagy világon. Nem vagyok megelégedve nagyon sokkal ebben az országban, nem vagyok megelégedve a földmivesnép és a kisgazdák helyzetével, de nem vagyok megelégedve azzal a szomorú demagóg-szerepléssel sem, — nem Hodzsa képviselő urat értem — a melyet e házban egyik-másik képviselő nem a munkások igazi érdekében képvisel, hanem tisztán azért, hogy félrevezesse a becsületes közvéleményt. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: Tekintettel az idő előrehaladott voltára és tekintettel arra, hogy az anyag, a melyet interpelláczióm felölel, igen nagy, . . . (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vlád Aurél: ... a mennyiben sok választási visszaélést láttam és sokról olvastam, . . . (Zaj és közbeszólás a közéfen.) Elnök: Áchim képviselő urat felkérem, hogy ne méltóztassék párbeszédet folytatni, mert ezt tiltják a házszabályok. Vlád Aurél: ... de olyan nagymérvű visszaélések, mint a minőkről interpellálni akarok, sehol az országban nem voltak, és tekintettel arra, hogy ha mindezekre ki akarok terjeszkedni, nagyon hosszasan kell beszélnem, kérem, hogy interjjellá-