Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. 95 külön pártot nem akarjuk elismerni. Nem tudom, ez talán nem is a t. háznak szóló szemrehányás, mert hiszen a ház e tekintetben semminemű katárotatot nem hozott, hanem ez a t. képviselő uraknak a pártközi egyezményekre tartozó megállapodása, a melyre nézve csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Hogy egy politikai pártot elismerjek, annak első feltétele az, hogy én annak a pártnak pragrammjával, czélzataival teljesen tisztában legyek. (Általános helyeslés.) A t. képviselő urak itt különböző programmok alajaján egyesültek — nem tudom: mire. Ügy tudom, a nemzetiségi törvény követelményeinek ellenőrzésére. Muriga Nándor: És az általános szavazati jog érdekében! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez nem nemzetiségi kérdés I) Wekerle Sándor miniszterelnök: Majd visszatérek erre a kérdésre is és még mai felszólalásomban be fogom bizonyitani, hogy az általános szavozati jog kérdésében igen méltatlanul járnak el velünk szemben. Ez felszólalásom egyik sarkköve. Hát akkor, t. képviselő urak, a mikor különböző vágyakozásokkal állunk szemben, a melyek itt és ott más irányban, más fokozatokban és más tendencziákban nyilvánulnak meg, akkor azért, mert egy ilyen összekötő kapocs van önök közt: hogy egy pártnak attribútumaival mások felruházva önöket nem tekinthetik, ezen — bocsánatot kérek — ne csodálkozzanak, mert én ugy tudom, hogy egy egységes, határozott, a czélzatokat megjelölő pártprogrammot eddig senkinek sem adtak. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Kubik Béla : Csak a vidéken izgatnak ! Ott igen ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Wekerle Sándor miniszterelnök: A mikor, t. képviselőház, mi a kormányzásra vállalkoztunk, első feladatunkul azt tűztük ki, hogy a jogállapotot, az alkotmányosságot helyreállitsuk. De én ugy látom, önök azt kívánták volna tőlünk, hogy mi mindent félretéve, először is a nemzetiségi kérdéssel foglalkozzunk. Hát kérem, mi a nemzetiségi kérdéssel is foglalkozunk, mert mi nem a honpolgárok egy osztálya vagy faja részére állitottuk fel a mi programmunkat, hanem felállitottuk az ország minden polgára részére, (Zajos éljenzés és taps.) és épen azért nyújtsanak segédkezet, hogy az a nép ne nyomorogjon, és ne igyekezzenek olyan tendencziákat támogatni, — a mint hogy, bár nem akarva, de közvetlenül mindenesetre támogatják — a mely tendencziák, lehet hogy az elméletben jogosultsággal birnak, de a gyakorlati életben nem uj kereseti források megteremtésére, hanem a meglévőknek is elvesztésére vezetnek. (Általános élénk helyeslés.) Midőn mi, t. képviselőház, programmunk egyik alaptételéül azt állitjuk fel, hogy az adminisztráczióban a népjólétnek fokozottabb gondozása fogja czélunkat képezni; midőn mi felállítjuk, hogy kívánjuk a közélet és az adminisztráczió tisztaságát, a pártatlanságot megvalósítani: akkor, engedjenek meg, ebből egy nagy rész önökre és talán ép önökre esik, (Általános zajos helyeslés.) mert a pártatlanság különösen önökre vonatkozhatik, ebből önök is kivehetik részüket. (Általános élénk helyeslés.) Általában nem engedhetem meg, hogy ugy tüntessék fel a kormánynak programmját, mint a mely a néjo érdekeinek gondozását, annak fokozattabb és elsősorban való gondozását ne tűzte volna ki czélul. Hiszen, t. kéjwiselőház, ezen programmnak egyes részletei, mint az itt felhozott adóreform is, épen azt czélozzák, az adóreformnak egyik főtendencziája épen az, hogy a kisebb exisztencziák megélhetése könnyittessék. (Általános helyeslés.) A mit felhoztak a képviselő urak: progresszív adó, létminimum — hiszen ez minden egyes adóreformnak egyik sarkpontját képezi. (Helyeslés.) Felemiitette ma itt egyik képviselő ur, gondolom Pop képviselő ur, a szoeziális kérdést. Hiszen, t. képviselőház, a szocziális kérdések is okszerűen alkalmazva a nép jólétével függnek össze és azt czélozzák. (ügy van ! 11 gy van !) Hát én a t. ház igazságszeretetére appellálok, hogy akkor, a midőn előadtuk programmunkat a gazdasági, illetőleg a földmivelésügyi tárcza körében, nem a cselédügynek és munkásviszonyoknak ezen szempontokból való szabályozása képezte-e egyik f őprogrammpontunkat 1 (Ugy van! Ugy van I) És a midőn a kereskedelemügyi tárczáról szólottunk, hiszen az egész ipartörvénynek revíziója és egyéb szocziális intézkedések, mint betegsegélyezés, aggkor elleni biztosítás és baleset elleni biztosítás : ezek előkészített javaslatok, a melyeket az állam áldozatkész hozzájárulásával kívánunk megvalósítani. (Zajos helyeslés.) Merem mondani, hogy ez egy erős, merész szocziális programm, a mely oly terjedelemben lesz megvalósítva, hogyha mi ezen programmunkat keresztül tudjuk vinni, akkor az olyan lesz, a minő előrehaladott ijiari államokban sincs megvalósítva. (Helyeslés és tetszés.) Méltóztassék figyelemmel kisérni a külföldi törvényhozásokat ; méltóztassék megnézni, hogy pl. a progresszív adó tekintetében Francziaországban egy kormány két év előtt min bukott el % Sokkal kisebb progresszión, mint a mit én annak idején javasolni merészeltem. Es méltóztassék nézni azt a küzdelmet, a mely ott országszerte folyik évek óta az aggkor elleni biztosítás körül; ott azon kormányok buknak meg ; mi pedig ezzel az eszmével állunk elő, és akkor azzal a szemrehányással találkozunk, hogy nincs szocziális politikánk, hogy a népérdekeknek képviselete csak olyan mellékes feladatot képez nálunk. (Élénk éljenzés és taps.) De a miért én felszólalok ma, t. képviselőház, (Halljuk 1) ennek oka az : mikor itt a nemzetiségi képviselő urak — mert így nevezik magukat — bocsánatot kérek, ezért használom ezt a kifejezést. . . Hodzsa Milán : Onnan kaptuk annak idején ! (Zaj. Felkiáltások : Hogy hivják a •pártjukat ?)