Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

m 9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. Pap Zoltán : Tessék a keresztnevet ránk bizni! Majd megmondjuk mi! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Mikor itt a képviselő urak tömegesen szólalnak fel, ugy hogy egy higgadt és a viszonyokat nem ismerő olvasója ezeknek az országgyűlési tárgyalásoknak azt hihetné, hogy az országgyűlés képviselőházának egy nagy többsége nyilvánul meg ezekben a felszólalásokban, akkor én, engedelmet kérek, a nemzetiségi kérdést nem hagyhatom sem az ország szine előtt, sem kifelé ugy odaállítva, mintha a t. képviselő urak tüntetnék fel annak valódi helyzetét. (Élénk helyeslés.) Én, t. képviselőház, az őszinteség érzetével akarok erről a kérdésről szólni, de kellő mértékére kell mindent redukálnom és az igazság színében feltüntetnem az egész helyzetet. Én nem hagyhatom ugy odaállítva a dolgot, mintha ebben az országban két osztály lenne : az egyik az uralkodó magyar faj és a másik az elnyomott nemzetiségi. (Ugy van ! Élénk helyeslés. Zaj.) Ennek az országnak ezeréves múltja kétségbe nem vonható bizonyítéka annak, hogy mi mindig egyforma mértékkel mértünk mindenféle kedvezményt. (Ugy van ! Felkiáltások : Másképp nem ülnének ott! Zaj a közép hátsó padjain. Felkiáltások ugyanott : Hajdan másképen volt!) Hát mikor szűnt meg ez a hajdan ? Mert hiszen a t. képviselő urak közül ma valaki épen a közeimultra hivatkozott, és igen helyesen hivatkozott arra, mert a mi legnagyobb államférfiaink, egy Deák Ferencz, Kossuth Lajos, a legnagyobb gondolkozók egyike : Eötvös József, Andrássy Gyula : ezek a nemzetiségi kérdésben oly szabadelvű álláspontot foglaltak el, oly messzemenő álláspontot, a melyhez hasonlót a földtekén sehol sem foglalnak el. (Ugy van ! Helyeslés és taps. Zaj és közbeszólások a közép hátsó padjain.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszólókat. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezen nagy férfiaknak a szelleme, t. képviselő urak, ma is él mi közöttünk, és igen méltatlan dolog akkor, a mikor ez a kormány erre az álláspontra helyezkedett, — nem ugyan itten, hanem akkor, a mikor önök egy részével megbeszélés tárgyát képezték ezek a kérdések — hogy mi lojálisán kívánunk az önök irányában eljárni, meg is mondtuk, mit tehetünk és mit nem tehetünk, a mire majd leszek bátor visszatérni : akkor, t. képviselőház, ugy tüntetik fel ezt a dolgot, mintha itt egy olyan éra lenne, a mely egy külön jogosítványt kíván a magyar fajnak fentartani és önöket el akarja nyomni. Hiszen, t. képviselőház, minden jogintézményünk, a mi magánjogunk, a mi közszolgáltatásokra vonatkozó törvényeink, szóval Öszszes jogintézményeink a jogegyenlőség elvére vannak fektetve, legalább a tekintetben, hogy nemzetiségi szempontból semminemű különbséget nem tesznek. (Ugy van! Helyeslés.) Mutassanak önök nekem egyetlenegy törvényt, a mely nem egyformán szól magyarra és nem magyarra ebben az országban. (Ugy van !) És én azt merem mondani, hogy nem csak a törvényekben, hanem ezen jogintézmények alkalmazásában is megvan az egyenlőség. Farkasházy Zsigmond: Romániában másképen bánnak a magyarokkal ! (Ugy van I) Wekerle Sándor miniszterelnök: Én a közigazgatásnak régen állok szolgálatában; azt mondhatom, egész életemet ott töltöttem, egy fontos szakban, a pénzügyi szakban, és méltóztassék elhinni, legjobb lelkiismereti tudomásom szerint tanúságot teszek itt arról, hogy soha ez életben nem tettünk különbséget a között, hogy miféle nemzetiségű emberre alkalmazzuk azt a törvényt. Eljártam a bírósági judikatúrában közel tíz éven át és ezen judikaturában sem láttam soha e tekintetben különbséget, hanem igenis láttam egyet, t. uraim. Láttam azt, hogy azok a nemzetiségek, a melyek most panaszkodnak, sok tekintetben nagyobb mértékben részesülnek az állam jótéteményeiben, mint mások. (Élénk helyeslés és éljenzés a haloldalon.) T. uraim ! A jótétemények mértéke a szolgáltatásokra van alkalmazva, és ezeknél a szolgáltatásoknál, ha mi az anyagi hozzájárulást vennők alapul, önök kisebb mértékben részesülnének azokban a jótéteményekben, mint azok a polgárok, a kiknek anyagi hozzájárulása nagyobb. Pedig a közintézményeket mi fejenként mérjük. Méltóztassanak tekintetbe venni azokat a panaszokat, a melyek az egyházi és iskolai segélyekre vonatkoznak, a hol a más nemzetiségűek fizetik a nagyobb összeget, és látni fogják, hogy ott önök kisebb hozzájárulásaik daczára mégis fej szerint részesülnek a jótéteményekben. Ott épen az ellenkező panasz merült fel, t. i. az, hogy mások fizetik a nagyobb hozzájárulást és önök részesülnek nagyobb mértékben a jótéteményekben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát ezek azok az elnyomások, a melyeknek alapján méltányosan lehetne beszélni egy elnyomott fajról ? (Hosszantartó élénk lielyeslés és éljenzés a baloldalon.) Pap Zoltán : Ezért nőttek meg igy a szarvaik ! Polit Mihály: A volt Határőrvidék! Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! A volt Határőrvidékre méltóztattak hivatkozni. Én ugy tudom, hogy az egyházi autonómia, a mely a nemzetiségeket különösen érinti, egészen szabadon gyakoroltatik. Tegnap hivatkozott Musitzky képviselő ur arra, hogy én nem tudom, micsoda megszorításnak van alávetve a szerb egyházi autonómia és hogy a legfőbb fórumon a minisztériumnak van fentartva a biráskodás. Tudtommal ez nem annyira a felügyeleti jognak a gyakorlása, ámbár ez is indokolttá tenné azt, hanem ezt a hierarchikus szervezet és a világi elem közt felmerülő differencziák tették szükségessé. Ebben nincs semmi elnyomás, mert ott egészen érvényesül a törvényes fórumoknak jog szerint megnyilvánuló akarata. (Elénk helyeslés a baloldalon.)