Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9-J 9. országos ülés 190b június 2-án, szombaton. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy először is azon szakszerű észrevételekre adjam meg válaszomat, a melyek a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ellen felhozattak. Buzáth Ferencz t. képviselőtársam azt kívánta, és ezt ma Pop képviselő ur is ismételte, hogy a végrehajtási törvénynek azon rendelkezései, melyek a foglalások alkalmával bizonyos készségeket és vagyonelemeket a foglalás alól szabadon kivannak hagyatni, az adóvégrehajtásoknál is alkalmaztassanak. A dolog természetéből folyik, hogy fennálló törvényeinket minden végrehajtásnál, de különösen az enyhébben kezelendő adóvégrehajtásoknál egészen szigorúan kell alkalmazni és azért ezen általános törvény nagyon természetesen itt sem lesz mellőzhető. Én azonban azt vettem czélba s külön is utasítom a közegeket, hogy a végrehajtási törvények ezen tiltó rendelkezéseire kiváló figyelemmel legyenek. (Általános helyeslés.) Általában nemcsak most, midőn felszaporodott tartozások érvényesítéséről van szó, hanem akkor is, a midőn csak a folyó tartozások lerovása forog kérdésben, az a nézet vezérel és fog vezérelni a jövőben is, hogy az adók érvényesítésénél, azok végrehajtásánál a lehető legméltányosabb eljárás tartassék szem előtt. (Általános élénk helyeslés.) A másik kérdése Buzáth képviselő urnak a betegápolási pótadóra vonatkozik. Abbeli aggályának adott kifejezést, hogy a betegápolási pótadó, mivel én azt mondottam, hogy 5% a szükségletek fedezésére nem elegendő, nem fog-e emeltetni. En azzal a kijelentésemmel, hogy az 5% a szükségletek fedezésére nem elegendő, távolról sem akartam azt mondani, mintha az adó emelését vettem volna valaha czélba. A betegápolási pótadót a törvény rendszerint 3%-ban állapítja meg. Azok a humanitárius intézkedések, a melyek ebből a jövedelmi forrásból fedeztetnek, nem különben azok a megtérítések, a melyeknek ez fedezetéül szolgál, oly jelentékeny összegeket tettek ki, hogy 3% nem mutatkozott elégségesnek s ezért a törvényhozás az 1894 : XXI. t.-czikkben máris 5%-ra emelte fel ezt az összeget. Készemről kijelentem, hogy az ilyen pótadókkal való gazdálkodást nagy mértékben helyesnek nem tartom, (Általános helyeslés.) s azért, hogyha itt felmerülnek bizonyos szükségletek, azokat az állami rendes szükségletek keretébe vélem felveendőknek. (Helyeslés.) Bizonyos fokig el lehet a pótadókkal menni, de ezen a fokon túl egyáltalában nem szándékozom a törvényhozás elé javaslattal lépni. (Általános helyeslés.) Ugyancsak a szakszerű észrevételek körében kell felsorolnom Kovács t. képviselőtársam módositványát. Én ezt a módositványt elfogadhatónak és keresztülvihetőnek nem tartom, (ügy van! TJgy van ! a haloldalon.) Nem tartom pedig ezt a jogegyenlőség és az egyenlő adózás szempontjából keresztülvihetőnek. (Helyeslés.) Az, a mit én az adófizetési kötelezettségről mint naturális obligáczióról mondottam, nem itt ugyan,.hanem más helyütt, nemcsak az én véleményemet képviseli, hanem képviseli a bíróságoknak és pedig ugy a közigazgatási, mint a polgári bíróságoknak judikaturáját. Akkor, a mikor a bírói gyakorlat eldöntötte ezt a kérdést, azt hiszem, joggal foglalhattam el azt a jogi állásjjontot, sőt mint a végrehajtó hatalomnak egy olyan közege, a ki eljárásában épen ezen bírói Ítéletekhez van kötve, nem is foglalhattam el más álláspontot, mint azt, hogy naturális obligáczió áll fenn és a költségvetési törvény csakis ezen kötelezettségek érvényesítésére adja meg a módot. Ezen utóbbi elvet a maga tisztaságában és sérthetetlenségében fenn kell tartani, az előbbit mai jogállapotunk mellett érvényesíthetőnek nem tartom, annyival kevésbbé, mert én egyre vagyok bátor t. képviselőtársamat figyelmeztetni, arra, hogy a horvát törvényhatóságoknak tudtommal nincs meg az adómegtagadási joguk, pedig az adótörvényeket egyformán kell alkalmazni ugy Magyarországban, mint Horvát-Szlavon-Dalmátországokban. Általában, t. ház, annak elbírálása, hogy valaki micsoda szándékkal fizette be az adóját, ez — engedelmet kérek, — hacsak külön birói fórumot fel nem állítunk, ha a pénzügyi kezelés körében a jogállapot követelményeinek eleget akarunk tenni, sohasem lenne érvényesíthető. Ez a főindok, a miért én t. képviselőtársam módosításához hozzá nem járulhatok. A mi a módosítás azon kívánalmát illeti, hogy a folyó év első negyedére belolyó tartozások az 1906—1907-iki kezelésre könyveitessenek : ez nem is lehet máskép, mert a tartozások azon évre könyveltetnek el, a melyben azok tényleg befolynak. Most, ha megengedi a t. képviselőház, miután több pénzügyi természetű ellenvetés nem tétetett, hanem a többi ellenvetések ezen oldalról (a közép hátsó padjaira mutat) általános politikai szempontokból és különösen a nemzetiségi és választási kérdésekkel kapcsolatosan hozattak fel, ezen kifogásokra kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő urak mind abból indulnak ki, hogy a kormány nagy hibát követett el, midőn programmjában a nemzetiségi kérdésről külön nem emlékezett meg. Engedelmet kérek, a kormány a nemzetiségi kérdésekről nem emlékezett meg, mert hiszen jobbára csak azokat sorolta fel, a mikre nézve a törvényhozás működését kívánjuk igénybevenni. A nemzetiségi kérdésben pedig a törvényhozás intézkedését igénybevenni nem kívánjuk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem a mai jogalapon fogunk állani, a mai jogalap érvényesítése képezheti csak feladatunkat. Juriga Nándor: Ez helyes! Csak érvényesítsék ! (Zaj, Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök: A második nagy sérelem az, hogy mi a képviselő urakat mint