Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.
Ülésnapok - 1905-41
41 országos ülés 1905 deczember 19-én, kedden. 29 iiak az alkotmány szellemével s a valódi alkotmányosság összes alapelveivel ellenkezik, de evidens, nyiít és flagráns törvénysértést is képez, (Ugy van ! a baloldalon. Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) és én azt hiszem, hogy a szituáczió súlypontja ma abban van . . . (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Tisza István : . . . hogy ezen kérdések megítélésében minden magyar politikai párt egyetért. (Általános élénk helyeslés. Ugy van ! Ugy van ! balról.) Ebből az a kötelesség háramlik miránk, hogy ezt a tényt, t. i. az egyetértést, az egyhangúságot ezen kardinális kérdések tekintetében egyes részletkérdések feletti polémiákkal elhomályosítani ne engedjük. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.) Ennélfogva akkor, midőn elvbarátaim nevében és megbizásából felszólalok és kijelentem azt, hogy a benyújtott határozati javaslatot a magunk részéről is elfogadjuk, (Elénk helyeslés és tetszés balról.) tartózkodni fogok minden polémiától ; egyszerűen jelzem azt, hogy sem a most elhangzott beszédnek, sem az előterjesztett javaslat szövegének minden egyes szavával egyet nem értünk, de egyetértünk a főkérdésre nézve és ezt az egyetértést óhajtjuk szavazatunk által kifejezésre juttatni. ( Helyeslés a baloldalon és jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy még csak egy-két igen rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Elvbarátaimmal együtt azon álláspontra helyezkedtünk az eddigi elnapolások alkalmával, hogy az elnapolást tartalmazó királyi leirat meghirdetése után ( Halljuk !) érdemleges vitatkozásnak és határozatnak nézetünk szerint helye nincs, s ebből vontuk le magunkra nézve azt a konzekvencziát, hogy a vitában és a határozat meghozatalában részt nem vettünk. Meggyőződésünk szerint rendes viszonyok között ez volna a helyes eljárás. (Mozgás balról. Halljuk! Halljuk!) De azon viszonyok között, a melyekbe most jutott az ország, akkor, a midőn, ismétlem, egy obyan rendszerrel állunk szemben, a mely a házat, ugy látszik, beláthatatlan időkig megfosztja azon jogától, hogy a kritika és ellenőrzés jogát utólag, az újból való összehívás alkalmából gyakorolja, és akkor, a midőn a kormány azon tanácsa által, a melyet ő Felségének ezen elnapolást illetőleg adott, a törvény kardinális intézkedésein túltette magát: azt gondolom, teljes jogosultsággal bir e ház is arra, hogy azon határozatát, a melylyel az elnapoló királyi kéziratot tudomásul veszi, a helytelenítés, a tiltakozás szavával kösse össze. (Élénk helyeslés a baloldalon és jóbbfelől.) És én azt gondolom, hogy ez az eljárás az adott viszonyok között nemcsak jogosult, de politikai szükséget is képez. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Mert most először állunk egy olyan kísérlettel szemben, a mely szerint egy kormány, a melyet a körülmények súlya, mondjuk, abba a kényszerhelyzetbe juttat, hogy ilyen eljárást kövessen, azzal a pretenzióval lép fel . . . (Élénk mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: Törvénytelen kormány ; pusztuljanak innen ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : . . . hogy parlamentárisnak nevezi el magát s alkotmányosnak és törvényesnek állítja eljárását. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen a kardinális szempontokat jelezte gr. Apponyi Albert t. barátom beszédében. (Éljenzés balfelől.) De akkor, a midőn költségvetés nincsen és midőn a képviselőháznak ugy törvényt alkotó, mint költségvetést megszavazó és ellenőrző működése a kormány által hosszú időn keresztül megakasztatik ; akkor, a midőn oly kormány viszi tovább az ügyek vezetését költségvetés nélkül, a mely kormánynak ebben a házban egyáltalában támasza nincsen és a melynek azon kísérletei után, a melyeket tett arra, hogy künn az országban támaszt szerezzen magának, eddig bizonyára meg kellett arról győződnie, hogy ezen kísérletek teljesen kilátástalanok és reménytelenek:(Ugy van! Ugy van ! a bal- és jobboldalon.) akkor, mondom, ezt a helyzetet, a kormánynak ezt az eljárását az alkotmányosság és törvényesség mezébe öltöztetni egyáltalában nem lehet és tiltakoznunk kell pártkülönbség nélkül mindnyájunknak az ellen, hogy a magyar alkotmány elveibe ilyen szempontok, ilyen szituáczió igazolása és megtürése belemagyaráztassék. (Élénk helyeslés balfelől, a közéfen és jobbról.) T. képviselőház ! Ha idő és alkalom volna rá, (Halljuk ! Halljuk !) nagyon sokat tudnék arról beszélni, hogy minő károkat, minő veszélyeket rejt ez a helyzet méhében a nemzetre és a dinasztiára egyaránt, (Ugy van! Ugy van! Halljuk! Halljuk !) és hogy milyen életbevágó, minden egyéb szempontot messze túlszárnyaló kötelessége a közélet minden faktorának, az országgyűlés faktorainak, a képviselőház összes elemeinek, többségnek és kisebbségnek egyaránt, de hozzáteszem a törvényhozás minden faktorának, tehát országgyűlésnek és királynak egyaránt a legnagyobb odaadással és legyőzve minden más szempontot és minden akadályt, keresni a békés kibontakozás módjait, (Helyeslés.) megtalálni egy olyan megoldást, a melyet király és nemzet megnyugvással fogadhasson el és a mely véget vessen ezeknek a mostam vigasztalan állapotoknak. (Élénk helyeslés.) De most megfosztatunk attól, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzunk. (Ugy van! Ugy van! Mozgás balról.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Tisza István : Az a feladat, a mely előtt ma állunk, a melyet ezen ülésen oldhatunk meg és teljesíthetünk, abban áll, hogy kifejezést adjunk annak, hogy a kormány eljárását törvénytelennek tartjuk. Ezen kötelességünket pedig teljesítjük akkor, a midőn a beadott határozati javaslatot elfogadjuk. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.)
