Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-40

W. országos ülés 1905 október 10-én, kedden. 21 azzal a preczedenssel szemben, a melyre gr. Andrássy Gyula hivatkozott, felállítja a törvényhozásnak különböző állapotát akkor és most. Szerinte akkor érvényben volt az a 48-iki törvényozikk, a mely a költségvetésnek megállapítása előtt sem a feloszlatást, Sem az elnapolást meg nem engedte ; ma ő szerinte ez a törvény többé nincs érvényben. T. képviselőház ! Mind a két érveléssel röviden foglalkoznom kell. Azok, a miket — Szilágyi Dezső néhai képviselőnek beszédét idézve — elmondott, nem bizonyítanak az ő álláspontja mellett. Először abból az okból, hogy Szilágyi Dezső azután mint a ház elnöke azzal, a mit gr. Tisza István az ő képviselői beszédéből kiolvasni akart, homlokegyenest ellentétes eljárást követett. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát Szilágyi Dezső tekintélyére hivatkozunk, ha megtörtént volna az, a mi utóvégre senkire sem szégyen, hogy valamely kérdésre nézve megváltoztatta nézetét, hogy különböző álláspontokat foglalt el különböző időkben, akkor azt gondolom, nagyobb tekintélylyel bir az az eljárás, a melyet akkor követett, mikor az elnöki székben volt, midőn tehát a felelősségnek fokozott érzetével kellett a kérdéshez nemcsak hozzászólnia, hanem az elnöki hatalommal azt meg is oldania — mondom, az az álláspont, a melyet az elnöki székben elfoglalt, mindenesetre nagyobb sulylyal bir, mint az, melyet mint egyszerű képviselő, egy incidentális vita alkalmával elfoglalt, — hogy ha a kettő között ellentét volna. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) De azt hiszem, midőn egy ilyen ellentét látszata fenforog egy férfiúnál, a kinek emlékét az egész ország kegyelettel őrzi és a kit közjogunk egyik tekintélyének ismerünk el, akkor első kötelességünk vizsgálni, hogy ilyen ellentét tényleg fenforog-e, és kötelességünk az elhunyt szavainak azt az értelmezést adni, ha azok azt az értelmezést megbírják, a melyek ezt az ellentétet kiküszöbölik. (Igaz ! ügy van !) És ilyen értelmezés igenis van. A mikor Szilágyi Dezső azt mondotta a képviselői padokról, hogy az elnapoló királyi kézirat felolvasása után tárgyalásnak, határozathazatalnak nincs többé helye, nyilvánvalóíag azt értette alatta, hog}" akkor uj tárgyakat a képviselőház elé hozni, hogy akkor egy uj tárgy felett vitatkozni és határozatot hozni többé nem lehet; (Általános helyeslés.) de nem érthette azt, hogy a királyi kéziratnak tárgyában se lehessen határozni. Ezt már azért sem érthette, mert a királyi kézirat tárgyában nemcsak szabad, de kell is határozni. (Igaz! Ugy van! balfdől.) A királyi kézirat tudomásulvételét tartalmazó határozata a képviselőháznak határozat; a főrendiházzal való közlésnek elhatározása határozat. Tovább megyek, mindazok a felhatalmazások, a melyeket ilyenkor a ház elnökének a ház adni szokott, esetleg hogy szerencsekivánatokat terjeszszen ő Felsége elé, ha ő Felségének valami ünnepe közbeesik, és hogy az időközben történt üresedések betöltéséről gondoskodjék, hogy uj képviselőválasztások iránt intézkedjék : mindezek határozatok és pedig olyan határozatok, a melyek természetszerű összefüggésben állanak a királyi elnapoló kézirattal, a melyeket tehát a kézirat folytán elhatározni nemcsak lehet, de szükséges is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már most, t. képviselőház, vizsgáljuk azt a másik érvet, hogy t. i. az 1848-iki törvény, a melyre gr. Tisza István hivatkozott, érvényben volt 1866-ban, de nincsen többé érvényben most. En annak vitatásába nem akarok bocsátkozni, — bár az ellenkező felfogásban vagyok — de tegyük fel, t. ház, hogy igaza volna gr. Tisza Istvánnak, hogy az az 1848-iki törvény, a melyre ő czélzott, többé érvényben nincsen. Tegyük fel ezt, t. ház. Csakhogy arra utalok, hogy megfeledkezett t. képviselőtársam arról, hogy azóta egy más törvényt alkottunk, az 1867 : X. t.-czikket, a mely az 1848-iki törvénynek a tilalmát nem eltörli, de módosítja. Módosítja akkép, hogy a mikor elnapolás vagy feloszlatás történik a költségvetés és zárszámadás elintézése előtt, akkor oly időben kell összehívni a képviselőházat, illetve az országgyűlést, hogy ezen tárgyak felett kellő időben dönteni lehessen. Tehát ma is, habár más alakban, épen olyan peremptórius tiltó törvény van, mely ezen elnapolásnak útjában áll, mint a milyen törvény érvényben volt 1866-ban. (Ugy van! Ugy van ! balról.) De t. képviselőház, ha azután a képviselőház jó okokból, a melyeket én is pártolok, egy olyan elnapolással szemben is, a mely legtöbbünk meggyőződése szerint a tételes törvénynek még betűjével is, mindnyájunk közös meggyőződése szerint az alkotmány intene ióival és az alkotmány szellemével ellenkezik, arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt az elnapoló királyi kéziratot tudomásul veszi, akkor a legkevesebb, a mit a képviselőház megtehet, ha az alkotmány és a nemzet jogai iránti kötelességéhez hűtlen nem akar lenni, hogy ezt a tudomásul vételt megtoldja egy olyan határozattal, a melyben nyíltan kifejezésre juttatja, hogy ez a tudomásul vétel nem helybenhagyása annak az intézkedésnek, (ügy van! Ugy van I Taps.) nem bűnrészesség az alkotmány megsértésében. (Élénk helyeslés és taps.) Holló Lajos: Nem czinkosok, mint ők! Gr. Apponyi Albert: Mert ha gr. Tisza István álláspontját fogadjuk el, akkor nincs más ut előttünk, mint az, a melyet Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam emiitett. (Ügy van ! balfelől.) En pedig — egész tisztelettel legyen mondva — a magam részéről erre az útra lépni nem akarok. Igaz, hogy t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a mi tiltakozásainknak nincs % hatása, a mi tiltakozásaink mellett is az ügyeknek vezetése vagy tulaj donképen vezetésnélkülisége (ügy van !) marad a régi állapotban ; a nép panaszai és keservei feljajdulnak felénk, de azokon nem tudunk segíteni. De engedelmet kérek, én azt a felfogást, a mely a mi tiltakozásainknak értékét ekképen leszállítja, nem