Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.
Ülésnapok - 1905-40
22 40. országos ülés 1905 október 10-én, kedden. fogadhatom el. Én cselekedeteknek tartom ezeket a tiltakozásokat. (Élénk helyeslés.), a melyek, ha nem is termik meg a közvetlen hatást, a melyet előidézni egyáltalában nincs módunkban, monumentumai maradnak a magyar alkotmány integritása megóvásának, tanúságai maradnak a jövőnek és — tessék elhinni — nagyobb sulylyal esnek a latba, visszariasztóbb hatással állnak a merényletet tenni szándékozókkal szemben, nagyobb mértékben imponálnak nekik, mint imponálna egy olyan térre való lépés, a hol a mi gyors és talán nevetséges megveretésiink semmi kétséget nem szenved. (Elénk helyeslés.) Ez az én szilárd meg győződésem. A mi egész nemzeti történetünk tanusitja azt, hogy a törvény, hogy a jog, ámbár annak fogható formulázása csak szavakból áll,volt az az erő, amely az u. n. cselekvéssel szemben, ha az nem a jogon alapult, mindig diadalmaskodott, mindig győzellemre jutott. Én azt óhajtom és ahhoz ragaszkodom, hogy mi annak a cselekvésnek terén maradjunk, a mely cselekvés utján a jog ebben az országban a végén mindig diadalmat aratott a jogtalanság felett, és ne lépjünk annak a cselekvésnek terére, a hol, ha a nemzet minket nem követ, ez a képviselőház ki volna szolgáltatva egy igen siralmas helyzetnek ; ha pedig követ bennünket, oly koczkavetés áll be, a melynél a mi győzelmünk korántsem biztos. En a bizonytalan és biztos fegyverek közt a biztos fegyverekhez való ragaszkodást pártolom. (Helyeslés.) És tessék elhinni, t. barátaim, hogy minél nagyobb önuralmat, minél nagyobb következetességet, minél nagyobb önmérsékletet, minél kifogástalanabb magatartást követ ez a nemzet, annál inkább fogja a művelt nemzetek nagy családjának rokonszenvét a maga részére kivívni, (Helyeslés.) és eljön az az idő és készül már, — mert én látom az európai közvéleménynek azt a fokozatos megfordulását, a melynek folyamatát elősegiteni és nem akadályozni akarom — a melyben az erőszakolásnak minden szándékával, minden akaratával szemben már nemcsak ezen nemzet, hanem az összes művelt nemzetek közvéleményének ellenállhatatlan erkölcsi erejét fogjuk szembeszegezhetni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezekből az okokból szivem egész melegével és meggyőződésével és azzal a megnyugvással, hogy megtettük azt, a mivel hazánknak ebben a pillanatban tartozunk, hogy nem koczkáztattunk semmit, hogy a nemzeti ügynek biztos érvényesülése és győzelme felé haladunk, pártolom gr. Andrássy Gyula t. barátomnak határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Pospy Miklós jegyző : Áchim András ' Achim L. András: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A magyarországi újjászervezett szocziáldemokratapárt, a mely párt méltán és jogosan nevezheti magát hazafias pártnak, mert mindig ott volt a nemzeti jogos küzdelem mellett és mindig ott is lesz, szeptember 15-én egy határozati javaslatot nyújtott be képviselője, Mezőfi Vilmos által, a mely határozati javaslatban azt kivánjuk, hogy a törvénytelen királyi elnapoló kéziratot ne vegyük tudomásul és a ház maradjon együtt, folytassa tovább ülését. Mi akkor a többség határozatába belenyugodtunk, belenyugodtunk azért, mert még szeptember 23-ika előtt voltunk, mert még akkor voltak kilátásaink arra, hogy tisztességes megegyezés jöhet létre a nemzet és a király között. Azonban azóta szomorú csalódás érte a magyar nemzetet. A bécsi sarkantyú szeptember 23-án nagyon mélyen belevágódott a magyar nép szivébe. A magyar nép odalent az Alföldön nem ül fel a bécsi kamarilla cselszövényeinek, a magyar nép nem azért küldött ide minket, hogy a bécsi Smolen Tónik gúnyosan vigyorogjanak a magyar népképviselők gyengesége felett, hanem azért, hogy jogokat és törvényeket alkossunk a haza és a nép javára. Becsületes magyar képviselő Budapestről pirulva megy haza kerületébe, mert a mit odahaza a választóinak mutathat: az a bécsi sarkantyúnak nyoma. Egy év óta ebben a házban egyetlen alkotás sem történt, egyetlen törvényt sem tudtunk a bécsi kamarilla cselszövényei miatt alkotni. A mérgezést csak méreggel lehet orvosolni. A kamarilla méregkonyháján megmérgezték a magyar alkotmányt; ennek a mérgezésnek én szerintem — bár lehet, hogy az én véleményem nem helyes — egyetlen orvossága az, hogy ha a törvénytelen elnapolás daczára együtt maradunk és törvényeket hozunk a magyar nép és a magyar nemzet javára. Én a héten egy amerikai folyóiratban, név szerint az »Ujvilág«-ban, azt olvastam, hogy szeptember 22-én a »Pannonia« nevű gőzösön 1500 magyar kivándorló érkezett Ellis-Island szigetére, s a mikor egy ellisislandi tisztviselő, egy egyszerű igazi magyar embert megkérdezett, hogy mi az oka annak, hogy napról-napra ilyen nagy tömegben vándorolnak ki a magyarok a Kánaánnak csúf olt Magyorországból, akkor az egyszerű magyar ember azt felelte, hogy a mióta meghalt Mátyás király, Magyarországon nincsen igazság. En igazat adok ennek a magyar embernek. És hogy ez a szomorú igazság ne legyen való, csatlakozom Mezőfi Vilmos képviselőés elvtársamnak azon indítványához, hogy maradjunk együtt és alkossunk törvényeket az igazi nép jogok és a magyar haza javára. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. írásban csak egy határozati javaslat adatott be, gr. Andrássy Gyuláé. Méltóztatnak-e annak felolvasását lávánni ? (Nem,!) Ha nem, következik a kérdés feltétele. A kérdést, ha a ház hozzájárul, a következőkép fogom feltenni: elfogadja-e a ház gr. Andrássy Gyula határozati javaslatát, igen vagy nem ? Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a kérdést így tegyem fel ? (Élénk helyeslés.) Felteszem tehát a kérdést. ( Halljuk ! Halljuk!) Kérdem a házat: méltóztatik-e elfogadni gr. Andrássy Gyula határozati javaslatát, igen vagy nem ? (Igen !)