Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-40

20 k-i), országos ülés 1905 mégis azt mondják, hogy mi nem szavakat, hanem cselekedeteket várunk ettől a törvényhozástól. Annál is inkább jogosan várják a cselekedeteket, mert az a nyomorúság, mely már évtizedek óta dúl Magyarország népe körében, a mostani törvénytelen, alkotmányellenes időszakban megtízszereződött. Csongrádmegyében, az én kerületemben valósággal remegnek az emberek a téltől. Felmentek az ügyvezető kormányhoz több izben, hogy adjon nekik államsegélyt, szállítson nekik olcsó kukoriczát, takarmányt. Erre a válasz egy rideg »nem» volt, nem kaptak semmit, mert a magyar népen akarják megbosszulni azt, hogy ez a törvényhozás nem akar a császár abszolút vétójánek térdet-fejet hajtó eszközévé sülyedni. Azt kérdezik, — és s kan kérdezik — hogy mi lesz akkor, ha elfogadja ez a törvényhozás az indítványt, és daczára a császár elnapoló levelének, nem megy szét. Én nem tudom, hogy mi lesz. De legyen az, a mitől félnek, jöjjenek a üuronyok, verjenek szét bennünket szuronyokkal, de kényszeritsük Bécset és a kamarillát, hogy rántsa le a császár arczárói azt a leplet, mely eltakarja azt, hogy az alkotmányos és törvényes színezet mögött a legnagyobb jogtiprást, alkotmánysértést és esküszegést követi el. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, mérsékelje magát. Azt hiszem, az ügynek nem fog használni, ha ily erős kifejezéseket használ, és különösen kérnem kell, hogy szem előtt tartsa a korona sérthetetlenségét. ( Helyeslés. Zaj a baloldalon.) Csendet kérek! Rákosi Viktor: A császárról beszélt! Sümegi Vilmos : A császárról beszélt! Mezőfi Vilmos : A legnagyobb tisztelettel meghajlok az elnök ur intelme előtt, de kénytelen voltam Magyarország királyának személyével is foglalkozni, mert én ugy tanultam az alkotmányból, hogy azért szent és sérthetetlen a magyar király személye s azért nem szabad a parlamenti vitába személyét belevonni, mert ott van a felelős kormány, mely minden tényeért szavatol. Azonban én hiába keresem most az alkotmányos magyar miniszterelnököt, hogy felelőssé tehessem a király tényeért. Nincsen itt. Elbujt. így tehát kénytelen voltam az ő személyét vonni bele a vitába. Együtt kell maradnunk, hogy lássa a magyar nép, hogy az ő törvényhozása, ha kell, a szuronyokkal szemben is az ő érdekeit tolmácsolja, bátran és merészen ; hogy lássa a magyar nép, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is akar őrt állani a magyar alkotmány, a nép joga és szabadsága felett. Hiszen mi más történhetik, minthogy nyilvánvalóvá lesz az, hogy a mit lepleztek mindnyájunk előtt, hogy ezt az országot alkotmány és törvény ellenére akarják kormányozni, hogy ennek az országnak törvényét és alkotmányát már sutba dobták. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Halljuk Bécsben annak a Lueger nevű urnak a szájából, hogy milyen merész kijelentéseket tesz. Azt meri mondani : be fogunk masírozni Magyarországba. . . Rákosi Viktor: Tessék, legyen szerencsénk! október 10-én, kedden. Mezőfi Vilmos : .... és meg fogjuk tanítani a lázadó magyarokat, hogy Ausztria nagy, Ausztria dicső, és nekik meg kell hajolniok Ausztria parancsa előtt. Hát értsék meg, hogy a magyar törvényhozás szuverén törvényhozás. A magyar törvényhozás nincs semmiféle más akaratnak alárendelve. Ezt végre-valahára tudtára kell adnunk Bécsnek, tudtára kell adnunk a kamarillának, tudtára kell adnunk az egész világnak. Meg kell mondani végrevalahára, hogy nem a magyar nép, nem ezek a mii liónyi dolgozó magyarok vannak a királyért, hanem a király van a népért. (Élénk, helyeslés balfelől.) Nem a király ad a népnek, hanem a néj> ad neki fényt, pompát, hatalmat és ad keserves adófilléreiből neki milliókat. (Ugy van I Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház ! Mindezek után megismétlem indítványomat és javaslom, hogy a képviselőház ne vegye tudomásul a törvénytelen elnapolást, hanem maradjon továbbra is együtt. (Helyeslések balfelől.) Hammersberg László jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Ámbár én a helyzet követelményeit teljesen kim eritetteknek tartottam az által az indítvány által, a melyet gr. Andrássy Gyula t. barátom beadott, és melyhez én annak minden részletében nemcsak meggyőződéssel, de lelkesedéssel is hozzájárulok . . . (Éljenzés balfelől. Mozgás.) Elnök Kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Gr. Apponyi Albert: ... és igy nem tartottam volna szükségesnek, hogy felszólaljak, ha gr. Andrássy Gyula t. barátom felszólalása után ujabb inczidensek nem merültek volna fel: mégis főleg azok, a miket gr. Tisza István t. képviselőtársam előbb elmondott, felszólalásra késztetnek, és ugy hiszem, a t. ház indokoltnak fogja találni azt, hogy felelet nélkül ne maradjanak azok, a miket gr. Tisza István t. képviselő ur mondott. Sajnálom, de nem az én hibám, hogy az ő távollétében kell vele polemizálnom. A mélyen t. elnök urnak pedig köszönetet mondok azért, hogy — ámbár a házszabályoknak szigorú intézkedései szerint gr. Tisza István képviselő ur nem jogos téren mozgott, midőn a dolog érdemében a házszabályok czimén szólott — a szólásszabadságnak legtágitóbb magyarázatával mégis tért engedett annak a felszólalásnak, melyet gr. Tisza Istvántól hallottunk. Mert jó, hogy ezek a dolgok itt elmondatnak ; jó, hogy alkalom adatik arra, ha már vannak, a kiknek lelkében ilyen elméletek élnek, hogy azokkal szembe szállhassunk. Gr. Tisza István t. képviselő ur továbbra is ragaszkodik ahhoz az elmélethez, hogy az elnapoló királyi kéziratnak felolvasása után tanácskozásnak, határozathozatalnak helye nincsen és ebből a szempontból felhoz pozitív és negatív érveket. A pozitív ujabb érv, a melyet felhozott, nem más, mint hivatkozás egy nagy tekintélyre, néhai Szilágyi Dezsőre ; a negatív érv pedig az, hogy