Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-13

78 í3. országos ülés 1905 április 13-án, csütörtökön. már a nemzet bizalmának megfelelő férfiak üljenek a miniszteri székekbe. (Helyeslés bal felöl.) T. képviselőház! Kétségtelenül lesznek, a kik akképen vélekednek, hogy az inditvány nagyon enyhe és hogy maguknak a megtörtént tényeknek és ama tények végzetes közjogi természetének a logika törvényei szerint nem felel meg egészen az az ítélet, a melyet mi indítványozunk, hogy tehát itt nemcsak kárhoztatásról és elitélésről, hanem vaskosabb feddésről, vád alá helyezésről is lehetne szó. (Helyeslés balfelől) Hock János: Ugy van! Egészen meg kell torolni! Abból aztán tanulnak ! Eötvös Károly: A kérdésnek ezen oldalát mi, kik ezt a kérdést tárgyaltuk, jól megnéztük, jól megvizsgáltuk. Valami érzelgősség, vagy különös érzékenység nem bántott bennünket és ha csak ezen múlt volna, akkor ez az inditvány talán valamivel súlyosabb is lett volna. De jól megfontoltuk a kérdésnek ezt az oldalát és igen erős és hatalmas jogi és közjogi okokat találtunk arra nézve, hogy a vád alá helyezés indítványától tartózkodjunk. (Halljuk! Halljuk!) Azok az okok fel vannak sorolva az inditvány indokolásában, azoknak az okoknak ismétlésébe talán nem szükséges belebocsátkozni. De bizonyos, hogy a mi november 18-án és deczember 13-án történt, annak elkövetője, a valódi, a főcselekvő, a ház akkori elnöke. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Bizonyos, hogy a kormány tagjait, különösen annak elnökét lehetetlen mással vádolni, mint azzal, hogy azokban a cselekvényekben teljesen egyetértett az elnökkel, lehetetlen a kormány elnökét mással vádolni, mint azzal, hogy az eszme valószínűleg tőle eredt, és igy az elnököt és a háznagyot ama cselekvényekben csak segítette, azokban csak részes volt, A főcselekvő nem a kormányelnök, a főcselekvők nem a miniszterek voltak: ők csak részesek jogi, de különösen politikai értelemben. T. ház! Mikor mi a törvények pártatlan alkalmazását és becsületes, a nemzet érdekében való kezelését javasoljuk, akkor nekünk is szigorúan szem előtt kell tartanunk a törvényeket és alkalmas törvények hiányában, miután magát az elnököt vád alá nem helyezhetjük, mert — ismétlem — nincs rá törvény, a másodsorban cselekvőkre nézve is ilyen indítványt mellőznünk kellett. Ez a nézet vezetett bennünket. (Helyeslés.) A kik tisztábban látnak, mint mi, megfontolhatják ezt jobban. Szabadságában, módjában áll mindenkinek, hogy megfelelő indítványával előlépjen, a melynek indokait én is tisztelném. De lesznek talán olyanok is, a kik még ezt azt indítványt is szigorúnak fogják találni. Legalább a sajtónak nem egyirányú nyilatkozatából ezt veszem észre, és kétségtelenül fel kell tételezni az ezen oldalon (jobbra mutat) ülő több tisztelt képviselőről, hogy abban a nézetben lesznek, hogy ez az inditvány is szigorú, hogy általában az a tény, hogy ilyen inditvány létezik akármilyen legyen az különben, túlságosan szigorú megítélése azoknak az eseményeknek és indokolni fogják ezt a felfogásukat azzal, hogy hiszen őket a jóhiszeműség vezette. Hát bocsánatot kérek, mikor arról van szó, hogy a törvényeket megtartjuk, vagy megszegjük, akkor ez a szempont tekintetbe nem jöhet. Magánembereknél talán lehetne erről szó, de mikor az ország tisztviselői, mikor a törvények végrehajtására vállalkozó, arra jogosult és azért köztiszteletben és díjazásban részesülő köztisztviselők sértik meg a törvényt, akkor a jóhiszeműség kifogásának nincsen helye. A mikor megsértették a törvényt, a melynek megtartására esküt tettek, a melynek megtartása egyedüli feladatuk és kötelességük, akkor jóhiszeműségről nem lehet beszólni. Nem lehet beszélni még arra való tekintettel sem, a mit a t. miniszterelnök ur az országgyűlésen és azon kívül ismételve hangoztatott, hogy t, i. előtte a salus publica lebegett, a közjó, országunknak, nem tudom, micsoda veszedelmektől való megmentése stb. Majd kiterjeszkedem én erre is, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) de ismétlem: a fennálló törvényekkel, törvényerejű szabályrendeletekkel és törvényerejű szokásokkal szemben a salus publicát egyedül a törvényhozás van jogosítva felismerni és senki más. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mihelyt a kerek földön bárkinek, akár magának az uralkodónak is, ezt megengednők, azzal az önkényuralmat engednők meghonosítani (Taps, Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és az erőszaknak, s a jogok és szabadságok minden tekintet nélkül való eltiprásának nyitnánk kaput. (Ugy van! a baloldalon.) Hogy pedig a magyar nemzet életében minő szokott lenni az önkény és erőszak, azt e nemzetnek 400 esztendős keserves története bizonyítja. (Ugy van! a baloldalon.) Itt jóhiszemről és salus publicáróí BZÓ nem lehet, de ha lehetne is, kérdem: lehet- e már ennél enyhébb bírálatot mondani? Hát azt várná talán valaki, hogy mi gr. Tisza István miniszterelnök urat és Perczel Dezső volt elnök urat megdicsérjük? (Derültség a baloldalon.) Hogy mi ódát és dithyrambot zengjünk arról, a mi november 18-án és deczember 13-án történt? (Derültség bal felől. Mozgás.) Azt el nem hallgathatjuk; erkölcsi életünk integritása követeli, hogy előhozzuk, hogy ne érhessen bennünket a gyanú, hogy hát miért hallgattuk el. Nyilatkoznunk kell felőle, de dithyrambot nem írhatunk ; nyilatkozásunk egyéb nem lehet, mint a törvények korlátai között és a törvényeket szentül szem előtt tartva, annak az eljárásnak, azoknak a cselekvényeknek és azon cselekvőknek súlyos megbirálása és súlyos elitélése, (Elénk helyeslés a baloldalon.) tettüknek és tiszti