Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-12

12. országos ülés 1905 Olay Lajos: Kérjük az indítványt felolvas ai! Elnök: Miután az indítvány felolvasása kívántatik, Hammersberg László jegyző ur szíveskedjék azt felolvasni, Hammersberg László jegyző (olvassa): »1905. évi április 12-én. Eötvös Károly, Nagykőrös város országgyűlési képviselője. Mondja ki a ház határozatban: Perczel Dezső házelnöknek és gr. Tisza István miniszterelnöknek 1904, évi november hó 18-án és deczember , 13-án együttesen elkövetett cselekményét ós ennek foganatosítására irányuló intézkedéseiket kárhoztatja és elitéli. Indokaim a következők: Az 1905. évi január hó 4-én királyi trónbeszéddel feloszlatott 1901—1905-iki országgyűlés folyamata alatt a képviselőháznak múlt 1904. évi november 18-án tartott esti ülésében szokatlan és szomorú esemény történt. Ez esemény a képviselőház házszabályainak, a tanácskozási rendnek, s a képviselők szólásszabadságának erőszakos megsértése. Ehhez szintén szokatlan, sőt példátlan események kapcsolódtak, úgymint a képviselőház jegyzőkönyvének és naplójának hibás, hézagos, a történteket hiven fel nem tüntető, tárgyilag tehát kétségtelenül hamis tartalommal lett elkészítése és a mi szintoly súlyos, a képviselőháznak 1904. évi deczember 13-ára összehívott ülésén a képviselők nyilvános és szokott tanácskozási termében karhatalmi szolgálatra hivatott teremszolgáknak nagy tömegben való elhelyezkedése, melylyel a törvényhozás tagjai, a nemzet választott képviselői esetleg ugy személyes szabadságukban, mint közjogi függetlenségükben súlyosan megsértettek. Ez eseményeket az alkotmány szentsége és sérthetetlensége okából, s a népképviselet becsületének, s ugy a nemzet, mint a király előtt mindig megőrzendő tekintélyének érdekében meg kell ítélni. Á kölcsönös elhallgatásnak itt nincs helye. E dolgokra a feledés fátyolát borítani súlyos könnyelműség volna. Erőszakosságra hajlandó, s a nemzeti jogokat nem tisztelő kormányról emlékezik már a történet, s ily kormányok támadhatnak jövőben is. Oly példát, melyre támaszkodhatnának, nem szabad nekik nyújtani, s az előfordult eseményekkel szemben akként kell intézkedni, hogy az intézkedés tanulságos, de egyúttal elijesztő legyen azokra nézve, kik a nemzeti jogok ellen könnyelmű vagy bűnös kezüket valamikor felemelni merészelnék. Meg kell vizsgálni ennélfogva azokat a kérdéseket, hogy mi történt ? ' kik és mi módon követték el az alkotmánysértő cselekedeteket? a cselekvők felelősségét miként állapítják meg a törvény, a törvényerejű szokás, s az alkotmánynak senki által kétségbe nem vonható alapelvei? S végezetül április 12-én, szerdán. 61 minő megtorlás gyakoroltassák azok ellen, a kiket a komoly és higgadt megfontolás vétkeseknek talál? A törvényhozásnak tiszte saját hatáskörében büntetni is, kegyelmezni is, de tisztének teljesítése csonka lenne, ha a nemzet nem láthatná tisztán, mi az, a miért büntetett, s a miért netalán megkegyelmezett? Az emiitett november 18-án két ülést tartott a képviselőház. Az első délelőtt 10 órától kezdve délután 2 óráig folyt le, s a második délután 4 órától kezdve esti 9 óra és 45 perczig, miként a naplók, a köztudat, s az ülésen jelen volt képviselők igazolják. Mind a két ülés tárgyalásai közben nagy és folytonos izgatottság uralkodott már maga a tárgyalás alatt álló kérdés miatt is, s az izgatottságot természetszerűleg fokozta, hogy a kormány erőltetett kívánságára, bár némi megszakítással, reggeli tíz órától esti csaknem tiz óráig tartott az ülés és tanácskozás. A pártok csaknem ellenséges indulattal álltak egymással szemközt főleg azért, mert kéthárom nap óta már az hírlett, hogy a kormány a képviselőház elnökével egyetértve, sőt összebeszélve, váratlanul, s meglepetéssel, sőt erőszakosan akarja a ház tanácskozási rendjét gyökeresen megváltoztatni, s a képviselők szólási szabadságát megbénítani. E hir pedig hitelre talált annálfogva, mert a Dániel Grábor és társai által benyújtott határozati javaslat tartalma kétségtelenül a tanácskozási rend gyökeres változtatására, s a szólási szabadság megbénítására irányult. Esti 9 óra már elmúlt, a mikor a kormány elnöke, gr. Tisza István szólásra jelentkezett. Beszéde alatt még zajosabb, zavarosabb, s izgatottabb lett a képviselőház, A zajban nem lehetett a beszédet hallani, csak egyes szavakat érthettek meg a legfigyelmesebb hallgatók is. Mikor és miként végződött a beszéd: ezt a miniszterelnök közvetlen közelében lévő néhány képviselőn kivül senki biztosan nem tudhatta. De teljesen bizonyos az, hogy egy pillanatban a kormány háta mögött ülő képviselők egy része Perczel Dezső képviselőházi elnöknek zsebkendőlobogtatásával való intésére hirtelen felállott, s indulatos és zajos hangon e szót kiáltotta: szavazzunk! Maga a képviselőházi elnök is elnöki székében felállott, személye körül, s személyének érintésével is az elnöki emelvényen lévő jegyzők közbeléptével némi dulakodás látszott, az elnöki emelvényre jobbról-balról több képviselő rohant fel, az egész tanácskozó teremben óriási zaj támadt, a képviselők felálltak, s a legfeljebb 5 perczig tartó e jelenet után a képviselőházi elnök szokatlan gyorsasággal elnöki helyéről eltávozott, s a tanácskozó termet is rögtön elhagyta. Hogy e jelenet alatt ki mit mondott, s ki mit cselekedett: ezt azokban a pillanatokban az óriási zaj és zavarodás miatt, s a képviselők nagy részében felzaklatott indulat miatt senki biztosan meg nem határozhatta. Maguk a gyors-