Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-10

~a 10. országos ülés 1905 április 1-én, pénteken. Szakáts Zoltán jegyző: Ugron Grábor! Ugron Gábor: T. ház! Valójában csak az gátolhatja, hogy az országgyűlés felirattal forduljon királyához, a ki nem akarja, hogy a nemzet egyenesen, a nyilvánosság ellenőrzése mellett érintkezzék az ő uralkodójával, (Ugy van! balfelöl.) fejezze ki a maga véleményét, mondja el, milyennek tartja az ország állapotát, mit gondol tenni és cselekedni, hogy az orvoslások bekövetkezzenek. Mert egy országgyűlés nem azért bivatik össze, hogy az ülést ne tartson, hogy az a maga munkásságát felfüggeszsze, a maga tevékenységéről lemondjon, a nemzetnek alkotmányos életét és gondolkodását ne képviselje, ne hangoztassa, és ha az első nyilatkozások nem járnának kellő sikerrel, azokat újból ne ismételje és a hiányos fejtegetéseket, hiányos okoskodásokat jobbakkal és helyesebbekkel ne pótolja és ne egészítse ki. (Helyeslés a baloldalon.) Azok, kik a nemzetet el akarják királyától zárni, azok a nemzettől akarják őt elidegeníteni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A helyzetnek most is csak abból származik minden betegsége, hogy körülbelül másfél esztendő óta ő Felsége, a mi királyunk, a magyar nemzettől a rossz és gonosz tanácsosok által el volt zárva. (Zajos helyeslés és taps a baloldalon.) A múlt év őszétől fogva az egész őszi tárgyalások alatt, mialatt az ugrai levél által kidobott bomba itt az országban felkeltette a nyugtalanságot, megindította az alkotmányért való harczot, a közintézmények szabadságának és tisztaságának megvédelmezésére kényszeritette az ellenzéket, nem volt alkalma az ország előkelő, kitűnő férfiadnak ő Felsége személye elé juthatni és ő Felségének véleményüket megmondhatni. Mesterségesen, szándékosan volt távol tartva ő Felsége Budapesttől, (Igán! Ugy van! a baloldalon.) nem ismerhette a magyar közvéleményt, mert egy maroknyi udvari intrikus és egynéhány gonosz magyar politikus (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) egyetértve, összejátszva lefoglalták ő Felségének a fülét, szemét, gondolkodását; igyekeztek őt a nemzettől elidegeníteni, hogy törvény- és alkotmánysértő, a magyar országgyűlés jogait megsemmisítő, kijátszó munkájukban és törekvéseikben a korona segítségére és támogatására számithassanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Keserűséggel és bánattal látta minden magyar ember, hogy akkor midőn a politikai furfangoskodások, cselfogások a parlamentben végrehajtattak, akkor a király elnapoló kézirata és a király országgyűlést összehívó kézirata ezen czéíok sikere érdekében

/; felhasználtattak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) 0 Felsége a trónbeszédben arra hivta fel az országot, hogy Ítéletet mondjon. Az ország a maga Ítéletét kimondani elküldte ide képviselőit. Miért nem akarják ezt az Ítéletet meghallgatni? Azért, mert ez az ítélet nem kellemes a magyarországi cselszövőknek és az osztrák kamarillának. (MénJc helyeslés és taps a baloldalon.) T. ház! A ki äzt akarja, hogy a nemzet és uralkodó egymást megértsék, nem szabad, hogy elzárja az utat, a mélyen a nemzet és a király alkotmányosan érintkezhetnek. (Helyeslés balfelöl.) Azok a tanácsok, a melyekre gr. Tisza István ur hivatkozott, azok nem parlamentáris cselekedetek; azok az uralkodónak magán informálásai, a melyekre egy uralkodó, ha népe között él is állandóan, néha-néha rászorul. De az az uralkodó, a ki népétől távol él és néha távollétének hosszúságával és tartósságával mintegy büntetni és sújtani látszik népét, oly ritkán hallja ennek a Magyarországnak, ritkán hallja Magyarország közvéleményének, ritkán hallja a magyar államférfiak véleményét, hogy nem szabad megengednünk és nem szabad eltűrnünk, hogy az uralkodónak informálása csak némely meghívott férfiaknak tanácsára és kihallgatására szorítkozzék. (Ugyvan! Ugy van! a baloldalon.) Szép, és köszönettel tartozunk ő Felségének, hogy vette magának azt a fáradságot, hogy egyeseket is kihallgatott. De nem az egyesek véleménye az, a mi ő Felsége előtt kell hogy döntsön, (Ugy van! balfelöl.) nem ez az, a mit az alkotmány elrendel, nem ez az, a mihez neki is kell alkalmazkodnia, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hanem az, a mit az országgyűlés mond, az országgyűlés tesz, az országgyűlés kivan. Államok uralkodóikat nem azért emelik azon magas polczra, nem' azért adnak át annyit jogaikból és hatalmukból, hogy azon jogot és hatalmat ugyanazon nemzet ellen használják és fordíthassák, (Zajos helyeslés a baloldalon.) hanem azért ruházzák fel a kitüntetésnek, a jognak, a hatalomnak oly magas fokával, hogy a nemzeti életnek, a nemzeti fejlődésnek legyen az uralkodó védelmezője, legyen utnyitója és úttörője. Elég volt már nekünk az, hogy Bécsben a trón mellől és a trón körül a gonosz és rossz tanácsadók útját állják a nemzetnek, . . . (Ugy van! a baloldalon.) Hellebronth Géza: Tisza, Héderváry! Ugron Gábor: . . . azok, a kik idegen állam érdekeit mindig a magyar állam érdeke fölé helyezik, a kik evangéliumot csinálnak abból, hogy Magyarország egy másodrendű állam legyen; elég volt már nekünk az, hogy csak ezek lássák el az uralkodót tanácscsal. Hallja meg ő Felsége ezen országgyűlést, a melyen uj többség van, uj időknek gondolatai fognak megnyilatkozni: az a gondolat és az az elv, hogy Magyarország önálló ország, semmi más államnak nincs alávetve, (Ugy van! a baloldalon.) a magyar nemzet csak épen annyi joggal biró nemzet, mint Európának bármely polgárosult nemzete. . . (Hosszantartó, zajos helyeslés és taps a baloldalon.) Holló Lajos: A melyet megvédelmezünk az államfővel szemben is!