Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-34
412 34. országos ülés 1005 június 2-án, pénteken. a mig csak egy egész vaggonra való összegyűl, s akkor ez a czikk is élvezhetné a nagyobb kivitel előnyeit, s azonkívül sommás bevételt is adna, mert egy vaggon tejpor 25—30 ezer korona értéket képvisel. Azonkívül van egy igen jó kiviteli czikkiink: a baromfitenyésztés különböző termékei. Már ma 60—70 millió között ingadozik az érték, a melyet hazánk baromfitenyésztési czikkekből bevesz. Jelenleg még az osztrák kereskedelem közvetítésével kerül ez a czikk forgalomba, ujabban azonban, mióta különösen jól válogatott és saját kereskedelmünk által Angliába exportált tojásra nézve az export felvirágzik, ezen czikknek a jelenleginél háromszorta nagyobb mennyiségben való kivitelét egész könnyen végezhetnők. Erre épen a szabadelvűpártnak egy igen értékes, munkás tagja figyelmeztetett, György Endre, a földmivelésügyi minisztérium kiküldötte, a ki szerint a londoni élelmiszerpiaczon ma talán több magyar szót lehet hallani, mint a budapesti vásárcsarnokban. (Derültség.) Szerinte a vaj- és a baromfitermékek exportja egész könnyen meg lenne háromszorozható. Ha tehát ezt a határt elértük, akkor már 200 millió koronát tenne ki baromfiexportunk és körülbelül 10—12 millió métermázsa búzát lehetne exportkombinácziónkból megint kivonni. Ezen termelési ággal pedig elsősorban a szegényebb néposztályon lenne segítve, azon, a mely a változott kereskedelmi viszonyokhoz legnehezebben tud alkalmazkodni. A nagyobb birtok tulajdonosainak és felügyelő személyzetének intelligencziája lehetővé teszi azt, hogy a változott körülményeknek megfelelőleg gyorsabban alkalmazkodjanak a termelés változtatásához és ezek részére nincs oly nagy szükség, hogy fejünket törjük a különböző módok alkalmazásával. Leszek azonban bátor még néhány olyan tételt felhozni, a melyek épen a legnagyobb és a középbirtokos által volnának a változott körülmények közt előnyösen felhasználhatók. (Halljuk! Halljuk!) Ha a búzatermelést csökkentjük egyfelől idehaza, másfelől a keleti országok ellen olyan mérvben elzárkózunk, mint a hogy mi előlünk a nyugati államok elzárkóznak, (Helyeslés a baloldalon.) akkor már nagy műmalmainknak nem fog más anyag rendelkezésükre állani, mint a kitűnő minőségű magyar búza. Ezen magyar búzának a hire a külföldön meglehetősen leromlott annálfogva, hogy nagyon sok balkáni búza őrletett bele a magyar búzába. Ezeknek a balkáni búzáknak megvan az az előnyük, hogy fehérebb lisztet eredményeznek, de sikértartalmuk sokkal kisebb, mint a magyar búzáé, ugy hogy az illető vevő végeredményben nagy csalódást tapasztal. Ki van mutatva, hogy a magyar búza sikértartalma 5—8°/ 0-kal nagyobb és ennélfogva nagyobb a vízfelvevő képessége is. A péknél pedig az határoz leginkább, hogy mennyi vizet tud 6 kenyér alakjában eladni. (Derültség.) Ha tehát ezen 5—8%-os többletnek megfelelőleg több vizet tud eladni, az neki naponként nagy forgó tőke, mert hiszen a mi lisztet megvesz és megsüt, annak kenyerét többnyire aznap el is adja és igy egy évben óriási nyereségre tehet szert. Ezt kell most bebizonyitanunk azon beviteli államok fogyasztóközönségénél, a melyek bizonyos áruczikkek minőségi túlfizetésére hajlandók. Sajnos, ilyen országgal nem sokkal találkozunk; épen szomszédunk, Ausztria, a német birodalom, de a kontinens többi államai sem igen hajlandók valamely áruczikket minőségi kitűnősége daczára is többel, mint 10 0 / 0-kal túlfizetni. Van azonban egy ország, s ez Anglia, a mely a minőséget honorálni képes, mert a közvagyonosság és értelmiség ott oly nagy, hogy a szubtilitások iránt is érzékkel birnak. Magam is tapasztaltam, hogy ott egy hírneves tenyésztő igen szép ökreit 100 font sterlingért értékesiti vágóhídi czélra, a mi 2500 koronának felel meg ugyanakkor, a midőn ezen állatokból csak 500 kilogramm hus származik. (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Teleki Arvéd:.. . tehát egy kilogramm húst 5 koronával értékesítenek akkor, a midőn a közönséges ára 2 koronával van jegyezve. Ezt már kontinentális ember esze egykönnyen fel nem éri. Magam is sokáig vitattam és kutattam a kérdést, a mig végre abban találtam meg a dolog magyarázatát, hogy az illető tenyésztő oly nagy hírnévnek örvend, hogy nemcsak a mészáros, de az egész város publikuma is szerencsének tartja, ha ilyen kitűnő czégtől vásárolhat. (Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy nálunk az ilyen eset a kizárt esetek közé volna sorozandó. Egy másik körülmény az, hogy a most legújabban nagy mértékben tenyésztésre kerülő Orpington-baromfi-faj, a melynek az a különös sajátsága van, hogy bőre fehér, — a mire mi nem sokat adunk, mert igen ízleteseknek találjuk a magunk sárgabőrü tyúkjait is — 3—4, sőt ötszörös árt is ér el az angol piaczon. Ezért vagyok bátor felhívni hazánk gazdaközönségét és a jövő intéző férfiait arra, hogy búzánk hírnevét helyreállítva, a minőség túlfizetését Angliában elérni igyekezzenek. De még ha ez talán nem is sikerülne, akkor is rá kell mutatnom arra, hogy ma is exportálunk búzát és búzalisztet Galaczon, Brailán és Fiúmén keresztül Angliába, tehát nem kell olyan nagyon megijednünk attól a kérdéstől, hogy mi fog történni a mi búzánkkal akkor, a midőn azt Ausztriából esetleg kizárják. További nem egészen megvetendő czikkeinknek: a méz-, viasz-, selyem-, gyapjú-, len- és kendernek termelése is föllendülne, ha az önálló vámterület bekövetkeznék. (Ugy van! a baloldalon.) Jelenleg még olyan élhetetlenek vagyunk, hogy még kendert és lent is importálunk, a helyett, hogy a nyersanyagot, a férgyártmányt és a kész árut mi exportálnék a külföldre. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
