Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-34

3í. országos ülés 1905 június 2-án, pénteken. 411 átmeneti korszakban bizonyos nehézségekkel fog küzdeni, rá fog szorulni arra, hogy czélszerű intézkedésekkel ezen nehézséget teljes mértékben levegyük a vállairól. Ilyen lenne elsősorban a terhek konvertálása, a melyet ott kellene elkezdeni, a hol már a birtokot terhelő összeg a birtok értékének háromnegyedét eléri vagy meghaladja; továbbá kétbarmad és ötven százalék erejéig konvertálni kellene a terheket, hogy a megrázkódtatás birtokoseserét elő ne idézzen. Szükséges az egyenes adók progressziv leszállítása, továbbá az elidegeníthetetlen és meg^ nem terheltető létminimum magállapitása; (Élénk helyeslés balfelöl.) továbbá a vasúti és hajózási szállításnak önköltségre, vagy esetleg azon alulra való leszállítása. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, hogy ebből az államra bizonyos terhek hárulnának, de a vámbevételek folytán előálló többletből ezek könnyen fedezhetők. Szükséges nagy számmal kiküldeni vándortanítókat, hogy a változott körülményeknek megfelelő más termelési irányba tereljék a nehezen mozgatható gazdákat. A magtár-, hitel-, fogyasztási, termelő- és értékesítő-szövetkezetek nagyobb mérvű segélyezése, különösen az utóbbiaké, a tejgazdaság, baromfitenyésztés és házi iparra való különös tekintettel, mindenesetre nagy mértékben hozzájárulhatna a bajok orvoslásához. Igen fontosnak tartanám Darányi telepítési javaslatának mielőbbi keresztülvitelét. (Helyeslés bal felöl.) Számtalan ilyen intézkedést tudnék felsorolni, de nem kívánom a t. ház figyelmét túlságosan igénybe venni, (Halljak! Haljuk.') hanem csak arra kivánok rámutatni, hogy a midőn a termelés feltételei nehezednek, ugyanakkor egyenlő arányban halad az élelmesség, az életrevalóság és a leleményesség. A székely sem tudott ágyukat önteni, mégis Grábor Áron volt 1848-ban a mi Uehátziusunk! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elsősorban a termelés irányainak változtatása szükségeltetik, még pedig a búzatermelés megszorítása, mert ez képezi a legnagyobb czikkünket. Ezt illetőleg fenyegetnek ellenfeleink idehaza és Ausztriában leginkább a tekintetben, hogy nem lesz lehetséges búzánkat értékesíteni. De hát ki is kényszerit minket, hogy olyan sok búzát termeljünk ? Maga az Országos Magyar Gazdasági Egyesület növénytermelési szakosztálya április 6-ikán tartott ülésében egyhangúlag rámutatott arra, hogy mennyire hátrányos az, hogy a búzatermelés az Alföldön olyan óriási mérveket ölt. Már ebben az ülésben rámutattak arra, hogy az állattenyésztés nagyobbmérvü felkarolásával lehetne a dolgon segíteni. Ez egyike a legnagyobb nehézségű kérdéseknek, mert hiszen, ba a búza exportja megnehezedik, meg fog nehezedni állatkivitelünké is, mert maga az állattenyésztés Magyarországon leginkább a hizlalandó ökrök irányában téried. Ezen is segíteni kell ugy, hogyha már vágóhidra viszünk borjakat, ne az üszőborjakat, hanem a bikaborjakat vigyük, mert ha ez utóbbiakat vágjuk le, akkor üszőborjainkat felnevelhetjük és tehénállományunkat rövid idő alatt hathatósan emelhetjük. Igen könnyen szaporíthatjuk teheneink számát évenként 160.000-rel. Ezen szám megfelel 1 millió métermázsa búzának, mert ugyanannyi terület szükséges 160,000 tehén eltartására, mint a milyen területen egy millió métermázsa búza megterem. Ha tehát csak 160.000-rel szaporítjuk évente teheneink számát, akkor minden évben egy millió métermázsával kevesebb búzát lesz szükséges exportálnunk, Ez a szaporodás, ha beállana az önálló vámterület, mától számitva már a harmadik écben előállana, tehát ez nem is olyan hosszú lehelletű vállalkozás. A tejgazdaság mai nap még hazánkban, a kivitelt nem is tekintve, rendkívül jövedelmező vállalat, Nem régen jutottam olyan adatok birtokába, hogy nyolcz-tiz krajczárt tudnak bizonyos termelők a tej literjéért elérni; igy pl. gr. Almássy Dénes gyulai nagyobb tehenészetének összes tejtermését literenként nyolcz krajczárral tudja értékesíteni, egy erdélyi birtokos pedig a nagyenyedi fegyház részére tiz krajczárért szállítja literenként a tejet. A mig ilyen magas árak állanak fenn, — és pedig ilyen magas árak még jó darabig lesznek jegyezve, miután népességünk tudatára ébredt annak, hogy a tej milyen kitűnő táplálék —• addig a túltermeléstől jó ideig nem kell félnünk. De ha be is állana ez a túltermelés, még akkor is tovább szapoi'ithatnók teheneink létszámát, mert hiszen egyszerű mód a tejtermékeket konczentráltabb alakra hozva külföldre kivinni. {Ugy van! Ugy van! a baloldalon,) Ezelőtt tiz esztendővel még importra szorultunk a vaj tekintetében, ma már tiz millió korona értékű vajat exportálunk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezen tiz millió vajmennyiség csak London piaczának ellátására legfeljebb hat napra elegendő, tehát itt még könnyen megsokszorozhatjuk ezen termelési czikkünket. Vannak azonban ujabban ennél még konczentráltabb tejtermékek is; ilyen a tejpor. A tejport olyan gyárakban, mint a minő egy közepes gazdasági szeszgyár, a legnagyobb tehenészet mellett is elő lehet állítani. Ezen termék minálunk ugyan még ismeretlen, de ADgliában, a hol az élet már annyira mesterkéltté vált, ugy átment már a közforgalomba, hogy minden háziasszonynak kamrájában már megvan a tejporos doboz, a melyből legtöbb ételét táplálóbbá tudja tenni. Anglia a tejporfogyasztás terén előlmegy, de mivel ott jobban kifizeti magát értékes tenyészállatok felnevelése, ennélfogva a piacz szükségletét ellátni nem tudja. Nem tudom tehát, hogy miért ne lennénk mi hivatva Anglia ezen szükségletének ellátását magunkra vállalni. Ez annál is inkább előnyös volna, mivel a tejpor úgyszólván raktárilag kezelhető, ez nem romlandó czikk, s a midőn legtöbb tej van, mint pl, nyáron, a belőle nyert tejport félre lehet tenni. 52*