Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

402 33. országos ülés Í905 május 31-én, szerdán. teremteni az egész országra, tehát a gazdákra is, mint egy közös. Mentől kezdetlegesebbek a közgazdasági viszonyok egy országban és különösen mentől jobban elszokott egy ország, mint fájdalom a miénk is, a készfizetésektől és a pénzpiacznak azzal kapcsolatos hullámzásaitól, annál dominálóbb, közvetlenebb befolyást gyakorolt egy jegybank az általános kamatláb-viszonyokra. Angliában senkinek eszébe nem jutna a magánüzleti téren a maga kamatláb-viszonyainál czinozurául az angol banknak discont-kamatlábát fogadni el feltételül. Minálunk bevett szokás, széltére vannak szerződések, a hol hosszabb időre megkötött üzleteknél kamatlábul egyenesen a bank kamatlábától teszik függővé a kamatlábat. Ez most természetes, de a mint át fogunk térni a készfizetésekre, ez a helyzet fokozatosan szűnni fog: hanem azért egy hosszú átmeneti idő alatt a jegybanknak hivatalos kamatlába domicáló befolyást fog gyakorolni a pénzpiacz kamatlábára. Ennek folytán mentül tőkeerősebb egy jegybank, mentül több oldalú gazdasági tevékenységet kifejtő és nemzetközi érintkezéssel biró pénzpiacznak képezi az pénzügyi rezervoárját: annál nyugodtabb, annál erősebb valuta-politikát követhet, annál ritkábban fog abba a helyzetbe jutni, hogy aranykészletének megőrzése végett sokszor igen magas fokra is felemelje hivatalos kamatlábát; és mentül szűkebb és mentül egyoldalubb az a közgazdasági bázis, a melyre egy jegybank támaszkodhatik, annál, nervózusabb kamatlábpolitikát kell követnie annál gyakrabban jut abba a helyzetbe, hogy féltenie kell aranykészletét és fel kell emelnie a kamatlábat, hogy aranykészletét megtarthassa. Hogy pedig minő kihatása van ennek az ország összes kamatlábviszonyaira, azt mindnyájan tudjak. Ezért állítom, hogy azt hiszszük az összes kamatlábviszonyokra, tehát a mezőgazdaságtól fizetett kamatlábra is kedvezőtlen hatással lesz a külön magyar jegybank felállítása. De menjünk most át az igazán napirenden lévő kérdésre. (Egy hang halról: Hát a szerbiai vámok ?) Gr. Tisza István miniszterelnök: A szerbiai vámokat várja a képviselő ur? Polónyi Géza: Azt várjuk, hogy a valuta végre legyen rendben és kezdődjék a készfizetések felvétele! Gr. Tisza István miniszterelnök: A készfizetések felvétele, ha zavaró körülmények nem akadályozták volna, mindenesetre már megtörténhetett volna. Annyi mindenesetre el van érve, hogy a készfizetések felvételének közgazdasági előfeltételei megvannak. Polónyi Géza: Tehát a politika akadályozza! Gr. Apponyi Albert: Ez jellemző! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hiába tartja Apponyi Albert t. képviselőtársam jellemzőnek; ez igen egyszerű igazság és semmiféle titokzatos politikai háttért ebben nem látok; de egyszer itt, máskor Ausztriában oly parlamenti viszonyok voltak, hogy a szükséges törvényhozási intézkedéseket megtenni nem lehetett. Polónyi Géza: Záros határidő volt; Lukács miniszter ur is hozzájárult ehhez és most mégis ott ül. (Zaj. Mozgás a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Egy hang (balról): Mégis előnyt adnak a közös banknak, a mely nem teljesiti kötelességót ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ne konverzáljunk, kérem. Felveszem beszédemnek fonalát és átmegyek a vámterület kérdésére, még pedig tisztán ós kizárólag, mint közgazdasági kérdésre. Mert azt azután nem ma és tegnap mondom először, de mióta egyátalában szerencsém vagy szerencsétlenségem van a közügyekkel foglalkozni, azóta mindig azon az állásponton voltam és mindig tiltakoztam az ellen, hogy ebbe a kérdésbe bármely oldalról, bármilyen politikai motívumokat keverjünk, Hanem helyzetünk mindenesetre nagyon nehéz; mert hiszen még az oly urbánus és mérsékelt tagja is a háznak, mint t. barátom, Kossuth Ferencz, jóformán hazaárulónak tekinti azt, a ki ezt a kérdést fejtegeti és azt a meggyőződését nyilvánítja, hogy a közös vámterület előnyösebb ránk nézve mint a külön vámterület. Polónyi Géza: Csak a miniszteri székből nem szabad ilyet hirdetni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az már tökéletesen egyre megy! Polónyi Géza: Az nem egy! Gr. Tisza István miniszterelnök: Tessék elhinni, talán tapasztalni fogja, ha valaki áligazságot hirdet, az épen olyan helytelen, akár a miniszteri székből hirdeti azt, akár máshonnan; ha pedig igazságot mond, az ép ugy igazság marad, ha a miniszteri székből is hirdeti. Polónyi Géza: Ezt már tapasztaltam. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt mondtam, talán fogja tapasztalni. Az az álláspont tehát teljesen tarthatatlan. Engedelmet kérek, különösen addig, mig a tárgyalások folynak Ausztriával, belátom annak veszélyeit és hátrányait, hogy ez a kérdés a magyar képviselőházban vagy a magyar nyilvánosság előtt fejtegetve legyen és a külön vámterület veszélyei kellő hangsúlyozással kifejezésre jussanak. Belátom hátrányait, bár nem kell azokat túlbecsülni; mert hiszen hogy vagyunk mi a dologgal ? Hiába magyarázná nekünk Ausztriában bárki, hogy nekik a külön vámterület nem káros, nem adnánk rá semmit, mert nagyon jól tudjuk, hogy kárt okoz Ausztriának. (Igaz! Ugy van!) Ép ugy vannak Ausztriában. Bármit beszélünk itt, azok az urak nagyon jól tudják odaát, hogy a külön vámterületnek meg vannak ránk nézve a maga következményei, és e meggyőződésük nem fog sokat változni a szerint, ha megmondja valaki nálunk ezt, vagy pedig elhallgatjuk mind-