Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-33
33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. 403 nyájan. De a mi azután teljesen tarthatatlan, az az, hogy évek hosszú során át folyik itt e kérdés vitatása, a közvéleménynek a külön vámterület értelmében való kapaczitálása és felizgatása, a nélkül, hogy azok, a kik ennek helytelen és káros voltáról meg vannak győződve, az érvek terén felvegyék a harczot, és kötelességüket hogy a közvéleményt nézetük szerint felvilágosítsák, teljesítenék, (Igaz! jobbfelől.) A t. képviselő uraknak teljesen igazuk van, senki sem tesz kifogást . . . Polónyi Géza: Hát tárgyaljuk! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Senki sem tesz kifogást, ha a küíön vámterület előnyeiről meg vannak győződve és ennek kifejezést akarnak adni és propagandát csinálnak. De nekünk, a kik arról vagyunk meggyőződve, hogy máris a gazdasági károsodás szélére sodorja az országot ez az áramlat a külön vámterület mellett, a kik meg vagyunk róla győződve, hogy az országnak életbevágó gazdasági kérdése a közös vámterület fentartását kívánja, nekünk nem jogunk, de halaszthatatlan kötelességünk (Igaz! TJgy van! jobbfelől.) mindent megtenni a közvéleméísy felvilágosítására. (Igaz! jobbról.) Farkasházy Zsigmond: Idegen pénzzel, osztrák pénzzel is csinálják! Rátkay Lászlő: Hiszen látja, hogy nincs többség a háta mögött. Itt van a többség. Bornemisza Lajos: Szabad a kisebbségnek is érvelnie ! Rátkay László: Kisebbség van ott! Gr. Tisza István miniszterelnök: De itt már igazán a t. képviselő urak zavarják össze — bocsánat a kifejezésért — az alkotmányos élet alapfogalmait. Hát a kisebbségnek nincs joga arra, hogy eszméit hirdesse? Polónyi Géza: De nem a miniszteri székből ! Hanem hadd üljön majd ott a mi kereskedelemügyi miniszterünk! (Mozgás jobbfelől.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én vágyom legjobban arra, hogy ott üljön a kereskedelemügyi miniszterük. Polónyi Géza: Látom ! Hónapok óta mondja! Gr. Tisza István miniszterelnök: A döntő ebben a kérdésben az, hogy a két állam, Ausztria egyfelől és Magyarország másfelől, mindkettő, •— és ezt, ha talán minden alkalommal nem is mondtam, de ha nem húszszor, akkor ötvenszer mondtam — Ausztria ép ugy, mint Magyarország, abban a helyzetben van, hogy óriási horderejű, specziális előnyöket nyújthat egyik a másiknak, oly specziális előnyöket, a melyek majdnem létkérdést képeznek. Talán feltétlenül létkérdésnek nevezhető az osztrák iparra nézve, mert az osztrák iparnak csakugyan elképzelhetetlen a jövője, ha a magyar fogyasztási piaczot elveszti. (Igaz! TJgy van! jobb- és balfelöl.) Magyarországra nézve pedig a helyzet annyiban kedvezőbb, ezt sem először, hanem talán tizedszer mondom, hogy Magyarországnak csak egy igen súlyos és igen hosszú átmeneti krízis megrázkódtatásával kell számolnia, a mely átmeneti krízis legyőzése után igenis a magyar mezőgazdaságra is jöhetnének szebb napok, (Igaz ! TJgy van! jobbfelől.) csakhogy nem azokra, a kiké ma a magyar föld, (Igaz! TJgy van! jobbfelől.) hanem azokra,, a kik 30—40 év múlva lesznek birtokosai. És az a megrázkódtatás, a melyet a magyar mezőgazdaság kiheverhet, a mai magyar birtokos osztályt kíméletlenül fogná sújtani. (Igaz! TJgy van! jobbfelől.) így áll a dolog. Polónyi Géza: Egy betű sincs ugy! Gr. Tisza István miniszterelnök: És ha Kossuth Ferencz t. barátom azt mondja, hogy lehetetlen két országot összelánczolni, a melyeknek ellentétes érdekeik vannak, én pedig azt látom, hogy ép ugy, a mint egy államon belül is ki lehet egyeztetni egy kereskedelempolitikai akezióban az ugyanazon területen, ugyanazon állam polgárai és ugyanazon társadalom osztályai közt foglalkozás szerint meglévő ellentétes érdekeket, ugyanúgy, bár több bajjal és nehézséggel, össze lehet egyeztetni azon specziális érdekeket is, a melyekben Ausztria érdekei Magyarország érdekeitől eltérnek, ámbár a világért se tessék azt képzelni és végzetes hiba a dolgot ugy odaállítani, hogy ezek a kérdések az egész vonalon ellentétben állanak. Ausztriának is fontos agrárius érdekei vannak, és a legnagyobb hiba azt állítani, hogy minden, a mi a vámpolitika terén a mezőgazdaság javára történik, áldozat Ausztria részéről Magyarország javára, valamint Magyarországnak is sok ipari érdeke van. De ezek mellett és ezek felett messze kimagasló fontossággal ott van az a körülmény, hogy Magyarország abban a helyzetben van, hogy az osztrák iparnak, Ausztria pedig abban a helyzetben van, hogy a magyar mezőgazdaságnak olyan fogyasztási piaczot nyújthat, a melyben a versenytársakkal szemben előnyben részesül. Polónyi Géza : Szerződés alapján is ellehet ezt érni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Erre is reá térek. Az én t. barátom, Kossuth Ferencz, megtette az indítványát, a melyben hangsúlyozta azt, hogy nincs bázis sem Ausztriával szemben, sem a kereskedelmi szerződések megkötésére a külállamokkal szemben, mert nincs vámtarifa és első sorban a vámtarifát kellene megcsinálni. Megvallom, akkor igazán azt hittem, hogy a t. többségnek akcziója arra irányul, hogy a bizottság egy vámtarifát dolgozzon ki az önálló magyar vámterület számára. E tekintetben nagyot módosult nézetem azon felvilágosítások folytán, a melyeket illetékes helyről kaptam, és a melyekre visszatérek. De ha csakugyan ez volna, akkor óva inteném a t. többséget, hogy egy ilyen lehetetlen munkába belemenjen. Az én t. barátom Kossuth Ferencz még talán némi apprehenzióval is, a mit nagyon sajnálok, de felemlítette azt, hogy ő nem is képzel argu51*
