Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülés 19V5 május 31-én, szerdám 401 a százaléka, a mely ma létezik minálunk, mais még mindig csak fejletlen, vagy a fejlődés alsó fokán lévő iparral foglalkozik, és azután ebből kiindulva — engedje meg — meglehetősen modortalan támadásokat intéz t. barátom szakképzettsége és képessége ellen, (ügyvan! a jobboldalon.) Pedig soha, de sohasem állította t, barátom, hogy itt Eldorádó van, hogy többé semmit sem kell tenni, ho^y elértük az iparfejlesztés terén azt, a mit el lehet érni; hanem akkor, a midőn unos-untalan azzal az állítással találkozunk, hogy közös vámterület mellett ipart fejleszteni nem lehet, nagyon természetes és nagyon jogosult módja volt a czáfolatnak az, hogy rámutatott arra a fejlődésre, a mely az utolsó 12 év történetében mutatkozik és hozzátette, hogy ezen az utón továbbhaladva, következetes és erős munkásság mellett igenis a jövőben is fejleszthetjük az ipart, a mint hogy ebben a tekintetben — s talán a t. képviselő urak súlyt fognak erre az argumentum ad hominem-re helyezni — abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gr. Károlyi Sándor t. barátom nyilatkozatára hivatkozhatom, a ki szószerint azt mondta, hogy a közös vámterület mellett is el fogjuk érni az iparfejlesztést, még pedig meglehetős nagy mértékben. Legyen szabad tehát most nekem is gr. Károlyi Sándor t. barátom giróját vennem igénybe azon állitásunk megerősítésére, hogy iparfejlesztés történt sikerrel a múltban is, történhetik a közös vámterület alapján a jövőben is. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon. Ugy van! jobb felől.) Azután itt van a galaczi tarifa kérdése. A képviselő ur, mellesleg megjegyezve, ugy látszik, nincs tisztában azzal, hogy mindenütt, a hol hajózási kérdésekről van szó, tonnaegységben beszélnek az emberek, a vasúti forgalomról pedig métermázsa-egységben szoktunk beszélni. Az az összeg, a melyet t. barátom a vasúti reláczióban mint fuvartételt odaállított egy métermázsára, az abban, a mit a tengerhajózásnál mondott, egy tonnára vonatkozik. Ez csakugyan nagyon elemi dolog, t. képviselő ur. De ettől eltekintve, a képviselő ur ismét meglehetős durva támadásokban részesiti t. barátomat azon a réven, hogy mi köze a galaczi tarifának a külön vámterülethez. De hiszen sohasem állította t. barátom azt, hogy ahhoz köze van! Soha mint érvet nem hozta fel ezt a külön vámterület ellen, hanem mi történt? T. barátom tarifapolitikája megtámadtatott gr. Károlyi Sándor által és ő annak a beszédnek keretén belül ezen egész különálló kérdésben felvilágosítást adott a gr. Károlyi Sándor által a vasúti tarifapolitikára vonatkozólag elmondottakra; foglalkozott a mi kiviteli reláczióink szállítási költségeivel, s a galaczi tarifával. És ez így megy végig az egész vonalon! Mielőtt a vámterület kérdésére áttérnék, még csak egy olyan közgazdasági kérdés van, a melynek kiváló fontossága arra KÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. kényszerit, hogy azzal a lehető rövidséggel foglalkozzam, és ez a jegy-bank kérdése, a hol csakugyan azok, a kik bent voltunk és odafigyeltünk a t. képviselő ur előadására, abban a ritka szerencsében részesültünk, — mert biz ez a mai világban, a mikor azt mondják, hogy semmi sem uj a nap alatt, meglehetős ritka dolog, — hogy olyan uj dolgokat hallottunk a jegybank-elmélet alapelvére vonatkozólag, a minőket csakugyan nem fog találni senki, ha az erre vonatkozó összes szakirodalmat elolvassa is. A t. képviselő ur nem tudom micsoda közvetlen kihatást várt a külön magyar jegybanktól az agrárhitel szempontjából. Hát engedjen meg nekem, a jegybankügy megfelelő szervezése igenis tehet nagyon nagy szolgálatot az agrárhitelnek, mert hiszen egyik sarkkövét képezi egy társadalom összes hitelviszonyai berendezkedésének ; de a ki azt képzeli, hogy egy jegybank közvetlenül az agrárhitel terén fejthet ki tevékenységet, hogy egy jegybank azokat a passzívákat, azokat a rendelkezésére álló értékeket, a melyekkel valuta-politikát kell folytatnia, hogy agrárhitel czéljaira adhatja oda, az sem az agrárhitel, sem a valuta-politika természetével, sem a jegybank rendeltetésével tisztában nincsen. Mert egy jegybank első és nagy közgazdasági missziója — természetesen euainenter a rendezett valuta mellett, mert csak erre gondolhatunk, — mondom első közgazdasági missziója a valutaviszonyoknak rendbentartása, a készfizetések állandó fentartásának biztosítása és egy jegybank ugy a maga kölcsönei megállapításánál, mint általában egész eljárásánál ezt a domináló szempontot kell hogy irányadónak tekintse magára nézve. Mert azt a hivatását, hogy az ország pénz- és hitelviszonyainak biztos bázisát képezze, csak ez által töltheti be. Igenis, az agrár hitel terén kell cselekedni minden téren, szövetkezetek, jelzálogintézetek, a személyi hitel különböző vonatkozárait felkaroló specziális intézetek felállítása által, és mindezek alapját egy egészséges jegybank politika adja meg, de ebbe az akczióba magát a jegybankot közvetlenül belevonni és azt várni, hogy a jegybank helyezze el a maga rendelkezésére álló tőkéjét, a tőkeerő tetemes, számottevő részét a mezőgazdasági hitel terén: ez nagyon megboszulná magát" az ország összes hitelviszonyai szempontjából . . Polónyi Géza: Tehát a közös bank sem teheti ezt ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Természetesen nem! Polónyi Géza: Tehát erről van szó! (Zaj balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Tessék csak egy kicsit tovább várni, mert most rájövünk arra is, hogy miért vannak nekünk aggályaink az iránt, hogy egy külön magyar jegybank kevésbbé előnyös hitelviszonyokat fog 51